Égi kísérőnk és egyik legközelebbi bolygószomszédunk találkozójára hajnalban került sor, melyet teljesen véletlen vettem észre. A Mars fél foknál is közelebb került a Holdhoz. Egészen pontosan a 99%-os csökkenő Hold északi peremétől 17 ívpercre volt a Mars 14,6 ívmásodperces korongja.
Én szerencsésen a legszorosabb
közelség idején tudtam fotózni, és ekkor láttam a jelenséget. Az alábbi képek
mutatják a párost.
 |
A 2025-ös év egy igen látványos bolygófedéssel indult melyre sokan készültünk a magyarországi amatőrcsillagászok közül. Sajnos az időjárás az észlelési feltételeket nagyon lerontotta, vagy teljesen meghiúsította.
A fedés egész Európából jól látható volt, nagyon ritka alkalmat adva a megfigyelésre. A Hold földközelben tartózkodott, mérete 32,35 ívperc volt, megvilágítottsága 25%-os. A Szaturnusz korongja 16,5 ívmásodperc méretűnek látszott melyet az szinte éléről látszó gyűrűk növeltek valamelyest. A belépésre a sötét oldalon került sor nagyjából 60 fokos elongációnál. Azaz már a sötét égen figyelhettük a jelenséget. Szóval minden adott volt egy fantasztikus fedési eseményhez, és még az időjárás is kedvezőnek mutatkozott.
Jómagam már késő délután megkerestem a Holdat és fényképezgettem a közelében elhaladó repülőgépeket. A légkör átlátszósága olyan fantasztikus volt, hogy délután 13:00 UT-kor a verőfényes napsütésben szabad szemmel kiszúrtam a Vénuszt a nappali égen! Napnyugta után a szürkületi égen a 8×42-es binokulárban már látszott a halvány Szaturnusz is amint közeledik hozzá a Hold. A távcső a jó öreg 127/1500-as Makszutov-Cassegrain volt primér fókuszban a még öregebb Canon EOS 1100D fényképezőgépemmel. Még nálam volt egy 8×42-es binokulár is, hogy saját szememmel is lássam a jelenséget.
Az észlelés érdemi része 17:10 körül kezdődhetett volna ám ekkor már lassan érkeztek a fátyolfelhők ÉNy-ról. Egyre erősebben jöttek és ekkor már a Dunántúlon érkező amatőröktől érkező elkeseredett e-maileket is olvastam. Ott sokaknak esély sem volt a megfigyelésre. A Hold lassan közelítette a Szaturnuszt. Mi is figyeltük a jelenséget, jómagam fotózgattam 4-5 percenként. Sajnos képről képre látszott a felhőzet erősödése. Eleinte még látszott a hamuszürke fény, ám később már szinte a Szaturnuszt is csak a végső képen tudtam megpillantani. Binokulárban alig volt látható. A legutolsó időpont amikor láttam a bolygó korongját nem is tudom mennyi volt. Folyamatosan csak fotózgattam és egyszer csak azt vettem észre, hogy már nincs ott a Hold mellett semmi.
A kilépésre már nem is készültem, abszolút esélytelen volt a megfigyelése. A fotóimon az elején jól látszanak a részletek, de ahogy telt az idő egyre hosszabb expozíciós időt kellett alkalmazni. Ráadásul a felhőzet vastagodásával a szórt fény is egyre nagyobb hatású volt. Az egyik legjobban sikerült képem az alábbi fotó.
Sajnos az időjárással nem tudunk mit kezdeni. Remélem az idei évben még látható Vénusz fedés szeptember 19-én jobb körülmények között zajlik majd.
Cseh Viktor
2025. 01. 05.
Nagyvarsány
