Tranziens a Nyíl csillagképben: TCP J20005674+1747256

A kínai XOSS csapat 2025 03 20.9223 UT-kor talált egy 15,79C magnitúdós tranziens objektumot a Nyíl csillagképben. Bár a csillag halványnak tűnt, úgy gondoltam mégis megpróbálom lefotózni.

CBAT: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J20005674+1747256.html

 

A csillagot a kínai csillagászok által üzemeltetett XOSS fedőnevű tranzienskereső csapat találta meg. Ez a program jellemzően sok halvány objektumot talál: nóvajelölteket, törpenóvákat, gravitációs lencsejelenségeket, flercsillagokat és egyebeket. 

A tranzienst március 22-én hajnalban tudtam megfigyelni. A 400 mm-es Sigma objektívet vetettem be 10×30 sec expozíciós idővel. A felvételen nagyon halványan de látszik az objektum. A határmagnitúdó a fotómon kb. 16 magnitúdó. Sajnso nem voltak összehasonlító csillagok, így nem tudtam mérést végezni, és mások megfigyelését sem láttam. Elképzelhető, hogy sosem derül ki az objektum valós mibenléte!?

A fotónak minden esetre nagyon örülök. Lehet a világon egyedül én végeztem megfigyelést a csillagról a kínai felfedezőkön kívül. 

 

Rejtélyes tranziens a Perzeuszban: TCP J03453451+4157182 (AT 2025euu)

 Március 20-án délután a CBAT honlapon olvastam, hogy a kínai XOSS csapat egy 13,84 magnitúdós tranzienst talált a Perzeuszban. A látszólag könnyednek tűnő észlelés nem volt annyira egyszerű.

CBAT: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J03453451+4157182.html?fbclid=IwY2xjawJJt3NleHRuA2FlbQIxMQABHYYWN9efAxIm0JlV_4b9fpjbM_nLG-SgLByfuvb5PyvCP8_NAI8AfXUOCA_aem_-QF-oF1kIQCSvNt6Ey6Nhw

A délutáni CBAT listán azt láttam, hogy a sok halvány égitest mellett felfedeztek egy fényes 13.84C magnitúdós csillagot a Perzeusz csillagképben. Az XOSS csapat felfedezése a napnyugta után kényelmes magasságban van, jó lesz észlelni – Gondoltam magamban. Gyorsan megnéztem hogy hol található pontosan a csillag és ekkor kicsit „megijedtem”. A tranziens közvetlenül, nagyon szorosan egy 14,7 magnitúdós csillagtól K-re van. Így már előre gondoltam, hogy teleobjektívvel nehézkes lesz az észlelés.

Este azért a Hortobágyról megpróbáltam fotózni a csillagot. Mivel a 400mm-es teleobjektív sem választotta szét a csillagokat így a 180 mm-es Sonnar-ra váltottam, mivel ebben szebbek a színek.

Hazaérve a feldolgozott fotókon azt láttam, hogy a célobjektum színe meglehetősen zöldes. Magnitúdót nem tudtam mérni, mert a tranziens fénye összeolvad a mellette lévő csillagéval. Azt tudtam megállapítani, hogy erősen zöldes-kékes a színe, valamint hogy a 2022-es fotóimhoz képest a csillag tényleg fényesebb. Tehát tényleg történt ott valami!

Az elkészült fotómat alább mutatom:

 

A rejtélyre remélhetőleg hamar fény derül, s profi obszervatóriumok segítenek tisztázni az égitest mibenlétét.

Egy izgága nóva a Nyilasban: V7992 Sgr

 Az év eleje nagyon jól indult a tranziens objektumok kedvelői számára, ugyanis január végén egymással szinte egy időben két nóvát fényes nóvát is felfedeztek a Nyilas csillagkép területén, közel galaxisunk magjához. Ebben a bejegyzésben egy olyan nóváról lesz szó melyet nem tudtam megfigyelni, ám érdekes fénymenete miatt mégis érdemes lesz emlékeznünk majd rá.

A felvétel amelyen felfedezték a vendégcsillagot

CBAT: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J17590439-3601111.html

VSX adatlap: https://www.aavso.org/vsx/index.php?view=detail.top&oid=8278029

A csillag sajnos hazánkból alig látható helyen látszott, így a megfigyelés nagyon nehéz volt. Az alábbi térképek a nóva pozícióját mutatják:

 

A nóvajelöltet Koichi Itagaki találta meg a 2025.01.29,8817 UT-kor készült felvételein a Messier 7 jelű nyilthalmaztól egy fokkal DDK-i irányban már a Nyilas csillagkép területén. A nóva néhány fényesebb csillag kis csoportja között látszik. A csillag fényessége a felfedezéskor 10,5 magnitúdó volt, ezt nem volt könnyű elcsípni a hajnali égen. Ekkor még Japánból nézve is alacsonyan volt a terület. Nagy szerencsére a nóvajelöltet még fényesedő ágon kapták el. Az az érdekes, hogy területet legutoljára Adrew Pearce ausztrál amatőrcsillagász fotózta le még 2024.10.31-én. Ekkor a csillag fényessége még 12,5 magnitúdó alatt volt. Elképzelhető tehát, hogy a kitörésnek nem a legelején lett felfedezve a csillag, hanem ez akár a sokadik visszafényesedése is lehet. A nap közelsége miatt a területet senki sem fotózta közvetlenül a felfedezés előtt, így nem tudjuk mikor kezdődött a kitörés. Ez egy kis pikantériát ad a történethez!

Rob Kaufman fotója Ausztráliából

Jómagam Rob Kaufman ausztrál amatőrcsillagász fotóin láttam először a nóvát, és csillagkörnyezetét. Valóban egy szoros 8-9 magnitúdós csillagok alkotta aszterizmusban fénylett fel. Nézegettem sokszor a Stellariumot, hogy vajon mikor lehet majd észlelni a csillagot tőlünk, de sajnos március közepén érkezik el az az időszak, amikor a szürkület előtt a Messier 7 környéke egyáltalán delel. Így nem láttam esélyét annak hogy észleljem a V7992 Sgr-t.

Azonban ahogy telt az idő az AAVSO LCG fénygörbéjén nézegetve érdekesen alakult a nóva „sorsa”. Ikeretestvéréhez, a V7991 Sgr-hez hasonlóan ez sem csak felfénylett és elhalványodott, hanem szédületes „liftezésbe” kezdett. Kezdetben a fényessége felment egészen 10,1 TG magnitúdóig és elkezdett csökkenni. Ekkor még mindenki egy általános fénymenetet gondolt a következő napokban. Egy bő hét alatt a csillag ehalványodott 11,7 TG magnitúdóig majd szépen megindult lassacskán felfelé. Február 23-ig egészen 11,1 V magnitúdóig fényesedett, ott megállt egy kicsit majd ismét halványodott egészen február 26-ig. Február 26-án 11,4 V magnitúdóról kilőtt és egyre csak nőtt a fényessége. Március 4-én már 10,3 V magnitúdóig repesztett, megközelítve a felfedezése óta látott maximumát. Ekkor már teljesen le voltam nyűgözve, minden nap vártam az újabb pontocskákat, észleléseket a fénygörbén. Ekkor láttam esélyét annak, hogy ha kitart a lendület, akár én is megfigyelhetem. 

Másnap reggel viszont a fénygörbén az észlelések meredek zuhanást mutattak: 5-én reggel már újra csak 10,26 V magnitúdó volt a fényesség, és ez a napi 0,2 magnitúdós halványodási ütem nem volt túl bíztató. A lendület valóban alábbhagyott és a következő öt napban a V7992 fényessége csökkent nagyjából 0,8 magnitúdót. A legrosszabb továbbra is az volt, hogy a megfigyelésnek nem volt esélye a szürkület folyamatos korábbra tolódása miatt.

Meglátjuk hogyan folytatódik a nóva fényességének alakulása. Ha május elejéig kitartana, akkor talán el tudnám csípni egy jó észlelőhelyről.

Tranziens a Zsiráfban: TCP J14034008+7947313

 A CBAT TOCP honlapján láttam meg azt, hogy egy viszonylag fényes tranzienst talált a kínai XOSS csapat a Zsiráf és Kis Medve csillagképek határán. Messze északon ritkán látunk ilyen jellegű objektumot.

CBAT: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J14034008+7947313.html

 

A csillagot a kínai XOSS csapat 13,94C magnitúdós fényességnél találta 2025.02.27,6363 UT-kor készült fotókon. A bejelentést követően én is terveztem a fotózást, ám sajnos a rossz időjárás miatt erre napokig nem volt lehetőség. Már kezdtem azt hinni, hogy a törpenóva azóta elhalványodott, ám 03.03-án a Hortobágyról mégis megpróbáltam lefotózni. A csillag a 400mm-es Sigma objektívvel készített 30 másodperces fotókon nem is látszott nehezen. Fényessége ekkor a felvételek kiértékelése alapján 14,99 TG magnitúdó volt. Amatőrtársakkal való konzultációk alapján a csillag egyenletesen halványodik, talán még pár napig megfigyelhető. Az elkészült képhez jelen esetben a 400 mm-es f/5.6-os Sigma teleobjektívemet használtam a Canon EOS 1100D-vel.

 

TCP J14034008+7947313   2025 02 27.6363*  14 03 40.08 +79 47 31.3  13.94C             Cam       R 3

VSX adatlap: https://www.aavso.org/vsx/index.php?view=detail.top&oid=10006155

Fényes nóva a Nyilasban: V7991 Sgr (TCP J18265456-2719122)

2025 januárjának végén egymás után kettő tranzienst is felfedeztek egymáshoz közeli időpontban a Nyilas csillagkép területén. Az egyik csillagot Yuiko Sakurai fedezte fel a másikat Koichi Itagaki. A Yuiko Sakurai által felfedezett csillag észlelésére volt csak esély Magyarország területéről, bár ez sem volt egyszerű. A V7991 Sgr észlelése kalandosra sikerült.

A TCP J18265456-2719122 jelű tranziens objektumot Sakurai 2025 01 26.8614 UT-kor találta meg egy 180mm-es teleobjektívre szerelt Nikon D7500-as fényképezőgéppel készült fotón. Ezen a napon még Japánban is nagyon nehezen látszott a Nyilas, a felvételen 9,2 magnitúdósnak látszik a csillag. Nem sokkal később Ausztráliából Andrew Pearce is észlelte a csillagot. Ő 9.30 (V), 10.68 (TB) és 9.15 (TR) magnitúdókat állapított meg.
Jómagam is szerettem volna észlelni az égitestet ám ez szinte lehetetlen volt, ugyanis éppen a csillagászati szürkület végén kelt a Nyilas Debrecenből nézve. A felfedezés utáni napokban rossz volt az időjárás, és a nóvajelölt is halványodott. Később spektroszkópiailag is megerősítették, hogy a csillag nóva így megkapta a végleges V7991 Sgr elnevezést. Közben a másik nóva is megkapta a V7992 Sgr végleges nevet. Kezdtem elengedni az észlelés lehetőségét ám két hét múlva azt láttam, hogy a V7991 fényessége újra nő, majd visszaesik, majd megint nő! 11-10.5 magnitúdó között hullámzott a csillag fényessége az AAVSO észlelések alapján. Többször is nekifutottam a megfigyelésnek február első heteiben, de nem sikerült sosem. Nem tudtam előbányászni a szürkületből a csillagot.
Aztán 2025. február 21-én hajnalban újból fényességnövekedést tapasztaltam a görbe alapján és eldöntöttem, hogy csak azért is újra próbálkozok. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy egy 10,5 magnitúdós csillag még most se látsszon a fotón. Úgy számoltam, hogy a V7991 Sgr 6 fok magasra emelkedik a teljes sötétség végének időpontjában. Egy 400mm-es teleobjektívnek ezt már meg kell mutatnia! Így hajnali 04:00 UT-kor elkezdtem fotózni a lakásunk erkélyéről. Ekkor még nem látszott a csillag de tíz perccel később már halványan igen. Sajnos a fényszennyezésen kívül két gyárkémény is erős vörös fénnyel világított, de siker koronázta ezt a próbálkozást. A 10×30 másodperces összegzett fotón stabil a nóva látványa, bár jócskán kellett sötétíteni az eget. El is határoztam, hogy másnap kiugrok egy fényszennyezéstől mentes helyre.

A nóva éppen látszik a fotómon a spártai körülmények ellenére

 

A csillag fényességét kimértem és 10,57 TG magnitúdó jött ki eredményül, ami illeszkedik a többi észlelés által alkotott görbéhez. Úgy tűnik, hogy most újra halványodik ez a nóva, meglátjuk mit produkál ezután.

2025.02.22. Másnap kora hajnalban újra próbálkoztam az észleléssel az erkélyről, ám a fotókon nem látszott az égitest. A pára, a fényszennyezés meghiúsította a megfigyelést. Terveztem a kitelepülést, de az erős fagy és a munkahelyi kötelességek miatt végül nem mentem ki. Talán majd pár nap múlva, amikor a Hold is elvonul a területről.

2025.03.03. FRISSÍTÉS

Bő egy hét után tudtam csak visszetérni a nóvához. Ezen a reggelen is nehezen látszott a fotókon a csillag, de sikerült kimérni. Fényessége 10,9 TG magnitúdó volt, ami az AAVSO fénygörbéje alapján újból emelkedő (stagnáló) tendenciára utal. Eddig a csillag nagyon szép hullámzásokat produkált amint az az alábbi fénygörbén is látható.

2025.03.05. FRISSÍTÉS

A mai reggelen sikerült viszonylag jó égen a Hortobágyi Nemzeti Parkból lefotózni a V7991 Sgr jelű nóvát. A fényessége az utóbbi két napban újból lassanként nőtt, az észlelés reggelén 10,76 TG magnitúdónál járt. A fénykép az általam készített eddigi legjobb felvétel lett a csillagról. Nem tudom meddig látható még, és hogy lesz-e ennél fényesebb.

Tranziens az Egyszarvú csillagképben: TCP J06483349+0656228 = PNV J06483343+0656236

 

2025 február 4-én éppen azon bosszankodtam, hogy a Nyilasban látható két fényes nóvajelöltet esélyünk sincs észlelni. Sajnos annyira alacsonyan látszanak a szürkületben, hogy nem láthatóak Magyarországról. Aztán 4-én délelőtt láttam, hogy az Egyszarvúban is találtak valamit. Sőt ez a valami már korábban is aktív volt. Az objektum kifényesedését először K.Itagaki japán amatőrcsillagász erősítette meg.

CBAT: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J06483349+0656228.html?fbclid=IwY2xjawIPVkFleHRuA2FlbQIxMQABHY4IQVeeAj_tmoJQwZ0wgsHRlgYV-z-jWOzo8nlesO1dwl5dDVzwaAUI6Q_aem_cPCU-MdCsiYxyTJc2cyYxw

Amint már említettem, két fényes nóvajelölt is egyszerre volt aktív a Nyilasban, s erre jött még ráadásként egy vendégcsillag a téli tejútban. A tranziens kényelmes, +6 fokos deklinációnál jelent meg, így esélyesnek láttam, hogy észlelni tudjam. Fényessége 11,5 magnitúdó volt a felfedezéskor. Néhány perccel az első jelentés után azt láttam, hogy a frissített hírfolyamban az objektumra azt írták, hogy ez a csillag azonos a PNV J06483343+0656236-vel melyet S. Kaneko fedezett fel 2014 11 22.569UT-kor. Ráadásul már tavaly év vége felé is aktívnak mutatkozott. Színe alapján törpenóvának tűnik, de ez a többszörös aktivitás igen érdekessé teszi a csillagot.

Jómagam 2025.02.04-én este 19:15 UT-kor észleltem a kitörését ennek az objektumnak, és a színe alapján én is törpenóva kitörésére gyanakszom. A fényessége az észleléskor 12,05 TG magnitúdó volt, bár a sűrű téli tejút mezőcsillagai között nehéz volt a méricskélés. A légköri körülmények viszonylag jók voltak, csak az első negyed környékén járó Hold zavart egy kissé. A megfigyeléshez a szokásos szerelésemet használtam: Canon EOS 1100D fényképezőgép és a jó öreg 180mm-es f2.8-as Zeiss Sonnar teleobjektív. Összesen 10 db fotót készítettem, majd összegeztem őket. A fényesség kimérését természetesen IRIS-ben végeztem a szokásos módon, zöld csatornán.

TCP J06483349+0656228 = PNV J06483343+0656236: https://www.aavso.org/vsx/index.php?view=detail.top&oid=399830&image=poss2ukstu_red

1,6%-os, 27h 30m-es holdsarló

A mai estére nagyon készültem. Részben azért mert már tavaly október óta nem láttam holdsarlót, részben pedig mert éppen most akarom tesztelni az új szerzeményemet. Vásároltam egy Sigma 600mm-es f8-as tükörobjektívet, mely még az eredeti japán gyártmány. Nagyon jó lesz holdsarlózáshoz!

A holdat szabad szemmel 16:06 UT-kor vettem észre, kora ekkor 27 óra 30 perc volt újhold után. Rögtön ráálltam a fényképezőgéppel is. Fantasztikus felszíni részletek mutatkoztak a Canon EOS 1100D élőképén. Sajnos a hold sarlóját csak kétszer tíz perc erejéig láttam, a felhőzet miatt. A DNy-i horizontot 10 fok magasságig bevonták a sötét altostratusok, melyek miatt a holdsarlózást hamar be kellett fejeznem. Az úk objektív jól vizsgázott, én pedig gazdagabb lettem egy újabb trófeával.

A Hold és a Mars szoros közelsége 2025.01.14-én hajnalban

Égi kísérőnk és egyik legközelebbi bolygószomszédunk találkozójára hajnalban került sor, melyet teljesen véletlen vettem észre. A Mars fél foknál is közelebb került a Holdhoz. Egészen pontosan a 99%-os csökkenő Hold északi peremétől 17 ívpercre volt a Mars 14,6 ívmásodperces korongja.

Én szerencsésen a legszorosabb közelség idején tudtam fotózni, és ekkor láttam a jelenséget. Az alábbi képek mutatják a párost.

Szaturnusz fedés 2025.01.04-én este

 A 2025-ös év egy igen látványos bolygófedéssel indult melyre sokan készültünk a magyarországi amatőrcsillagászok közül. Sajnos az időjárás az észlelési feltételeket nagyon lerontotta, vagy teljesen meghiúsította.

A fedés egész Európából jól látható volt, nagyon ritka alkalmat adva a megfigyelésre. A Hold földközelben tartózkodott, mérete 32,35 ívperc volt, megvilágítottsága 25%-os. A Szaturnusz korongja 16,5 ívmásodperc méretűnek látszott melyet az szinte éléről látszó gyűrűk növeltek valamelyest. A belépésre a sötét oldalon került sor nagyjából 60 fokos elongációnál. Azaz már a sötét égen figyelhettük a jelenséget. Szóval minden adott volt egy fantasztikus fedési eseményhez, és még az időjárás is kedvezőnek mutatkozott.

Jómagam már késő délután megkerestem a Holdat és fényképezgettem a közelében elhaladó repülőgépeket. A légkör átlátszósága olyan fantasztikus volt, hogy délután 13:00 UT-kor a verőfényes napsütésben szabad szemmel kiszúrtam a Vénuszt a nappali égen! Napnyugta után a szürkületi égen a 8×42-es binokulárban már látszott a halvány Szaturnusz is amint közeledik hozzá a Hold. A távcső a jó öreg 127/1500-as Makszutov-Cassegrain volt primér fókuszban a még öregebb Canon EOS 1100D fényképezőgépemmel. Még nálam volt egy 8×42-es binokulár is, hogy saját szememmel is lássam a jelenséget.

Az észlelés érdemi része 17:10 körül kezdődhetett volna ám ekkor már lassan érkeztek a fátyolfelhők ÉNy-ról. Egyre erősebben jöttek és ekkor már a Dunántúlon érkező amatőröktől érkező elkeseredett e-maileket is olvastam. Ott sokaknak esély sem volt a megfigyelésre. A Hold lassan közelítette a Szaturnuszt. Mi is figyeltük a jelenséget, jómagam fotózgattam 4-5 percenként. Sajnos képről képre látszott a felhőzet erősödése. Eleinte még látszott a hamuszürke fény, ám később már szinte a Szaturnuszt is csak a végső képen tudtam megpillantani. Binokulárban alig volt látható. A legutolsó időpont amikor láttam a bolygó korongját nem is tudom mennyi volt. Folyamatosan csak fotózgattam és egyszer csak azt vettem észre, hogy már nincs ott a Hold mellett semmi.

A kilépésre már nem is készültem, abszolút esélytelen volt a megfigyelése. A fotóimon az elején jól látszanak a részletek, de ahogy telt az idő egyre hosszabb expozíciós időt kellett alkalmazni. Ráadásul a felhőzet vastagodásával a szórt fény is egyre nagyobb hatású volt. Az egyik legjobban sikerült képem az alábbi fotó.

 

Sajnos az időjárással nem tudunk mit kezdeni. Remélem az idei évben még látható Vénusz fedés szeptember 19-én jobb körülmények között zajlik majd.

Cseh Viktor

2025. 01. 05.

Nagyvarsány