A holdsarlókhoz való vonzódásom már hosszú majdnem két évtizedes múltra tekint vissza. Azonban az az igazság, hogy nem csupán a korai holdsarlókat szeretem fotózni: 25%-os fázisig terjed az az időszak amit nagyon kedvelek. Ekkor a súrló ellenfényben nagyon érdekes alakzatok láthatóak, újhold után és előtt is. Ami azonban még izgalmasabbá teszi ezt az időszakot, ha az erős keleti vagy nyugati libráció sok peremalakzatot is "befordít" a Föld irányába.
A 6-8%-os növekvő Holdon, erős 6°-os keleti libráció esetén a peremen lévő alakzatok nagyon jól megfigyelhetőek, plasztikusan kiemelkednek. Ugyan ez igaz a csökkenő Holdon erős nyugati librációnál. Ha a távcsőb en próbáljuk meg azonosítani a látottakat, bizony rengeteg "idegennel" találkozunk: "La Pérouse, Hecataeus, Seneca, Beals, Gibbs" - még sorolhatnánk azokat a neveket, amik bizony csak nagyon kevés alkalommal szerepelnek a fotókon. Nem is beszélve az olyan egzotikus felszíni alakzatokról mint a nagy peremtengerek, rianások, óriási völgyek amikről tényleg nagyon kevés az észlelés.
2022.02.03-én este a 7,7%-os Holdsarlót fotóztam, és a keleti libráció nagyon erős volt. Összesen 20 db feotót készítettem, s ezeket Autostakkerrel összegeztem. Feliratoztam a fotót, és megjelöltem az alakzatokat rajta:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése