2021. május 22., szombat

A bólogató holdkorong

Mivel nagyon szeretem észlelni a Hold peremén lévő alakzatokat, sokszor figyelem a libráció értékeit; amikor extrém lábráció van és a terminátor sincs messze a holdperemtől, akkor nagyon jól megfigyelhetőek az itt található alakzatok. Sajnos ezek az alkalmak nagyon ritkák: évente egy-két alkalommal jön össze, hogy a holdfázis, és libráció is pont jól "áll". Viszont az időjárás még közbeszólhat, és elintézheti, hogy újból egy évet kell majd várni a megfelelő alkalomra. A holdkorong láthatóságát, az egyes alakzatok megfigyelhetőségét háromféle látszólagos változás befolyásolja. A fotók alatti linkeken az MCSE észlelésfeltöltőjén látható képek érhetők el.

I. A hosszúsági libráció

A holdfotóim nem tartoznak a csúcskategóriához, de azért néha sikerül elkapnom érdekes dolgokat. A minap éppen a fotóimat nézegettem és találtam két olyan képet, melyeken a Hold szinte hajszál pontosan azonos fázisban van. Ám a hosszúsági libráció a két képen pont ellentétes, ráadásul a szélsőértékek közelében. Rögtön össze is buheráltam a két képet amit alább meg is osztanék.


Észlelés: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=88301

Nagyszerűen látszik, hogy pl. a Nectaris-medence az első képen teljesen látható, a másodikon egyáltalán nem. Viszont a második képen a peremalakzatok rendkívül szépen befordultak keletről. Főleg a keleti tengerek látványosak: Mare Marginis, Mare Smythii és délebbre a Mare Australe is kivehető. Szöget ütött a fejembe ez! Megpróbálok hasonlót csinálni a szélességi librációra vonatkozólag is!

II. A szélességi libráció

A holdkorong második látszólagos mozgása a szélességi libráció, amely abban mutatkozik meg, hogy az É-i és D-i pólusai közül valamelyik a Föld irányába bólint. Ennek mértéke folyamatosan változik, de a lényege, hogy ha a Hold magasan jár az ekliptikán akkor a Hold "alá látunk", ha alacsonyan akkor az északi pólusra "látunk rá" jobban. Ez azért van így, mert a Hold forgástengelye majdnem merőleges az ekliptikára. Készült két holdfotóm, melyen ezt is be szeretném mutatni:

Észlelés: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=88771

A két képpáron a szélességi libráció pont ellentétes, és majdnem a szélsőértékeket veszik fel. Ráadásul a holdfázis is hasonló. Közel azonos alakzatokat érint a terminátor.

III. A Hold látszó méretének változása

A harmadik fajta változása a holdkorongnak a folyamatos méretváltozás. No nem a holdgömb mérete változik, csak azért látszik kisebbnek vagy nagyobbnak, mert hol közelebb, hol távolabb van a Földtől. Kb. 50 ezer km különbség van a holdtávolságban a két szélsőérték között. Emiatt a Hold mérete 4'-et változik, ami jelentős, de szabad szemmel ezt nem lehet észrevenni. Készítettem két fotóból egy montázst ami bemutatja ezt a változást. Szándékosan két teliholdas képet választottam, melyek jól kiegészítik egymást.


Észlelés: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=88347

IV. A Hold fényváltozása

Bár eredetileg nem kellett volna folytatnom e blogbejegyzést, de azért egy fotósorozatot mégiscsak beszúrok még. Igaz, hogy nem tartozik a librációs mozgásokhoz, de a hold fényváltozása is állandóan változó arculatot kölcsönöz égi szomszédunknak. Alább egy 5 napos fotómontázst láthattok, 5 nap fényváltozásáról.


Remélem mindenkinek jó támpontot és magyarázatot ad ez a kis tanulmány a holdkorong változásairól.

2021. május 11., kedd

Kevéssé ismert halmazok a tavaszi égen

A tavaszi égen általában a mély-ég észlelő az extragalaktikus tér világában merül el: galaxisok, kvazárok, galxishalmazok láthatóak az univerzum mélységében. Nyílthalmazok, halmazok, galaktikus objektumok csak kevesen képviseltetik magukat. 

Azonban szép számmal akadnak olyan halmazok, csillagalakzatok, melyek ugyan hivatalosan nincsenek még nyílthalmazokként katalogizálva, azonban szak-, és amatőrcsillagászok nevét viselik. Olyan csillagképek területén is találunk halmazgyanús és meglehetősen látványos aszterizmusokat, ahol a térképek nem jelölnek ilyeneket. Akit érdekel a téma annak ajánlom az Interstellarum Deep Sky Atlast, mely több ezer ilyen objektumot jelöl, valamint a Bruno Alessi és csapata által összeállított hatalmas internetes adatbázist. 

Az elmúlt hetekben én is sok ilyen objektumot lefotóztam, ezekből mutatnék be párat. A fotók alatt rövid leírást láthatunk a célpontról:

Egy újabb nagy méretű, látványos Alessi aszterizmus, mely kiváló célpont binokulároknak. A gamma Hya-tól két fokkal Ny-ra találjuk ezt az É-D-i irányban elnyúlt csillagfűzérekből álló objektumot. A legfényesebb csillaga É-on a pszí Hya.

A Brosch 1 jelű aszterizmus egy igazi miniatűr gyémánt! A négy csillagból álló aszterizmust a Porrima és a Zaniah között félúton találjuk. Az alig 50\" méretű kis apróság igényli a nagyítást, csillagai 13-14 magnitúdósak. Viszont nagyon látványos, mert nagyon szép szabályos objektum. Készítettem róla egy 5X-ös nagyítást, a fotó jobb alsó sarkában látható.

A Hydra farkának legvégénél fotózok, -30 fokos deklinációnál. Az NGC 5694 egy fényes, 9,5 magnitúdós gyönyörű gömbhalmaz. A fotón nagyon fényes, csillagszerű, bár egy kissé bolyhosnak tűnik. Felül, a fotó tetejénél két vonással jelöltem. A Kernya 4 egy kis aszterizmus, mely hasonlít az Upgren 1-re. A fotón a középponttól lefelé és picit balra látható, 4 db csillag alkot egy kis hokiütőszerű formációt. Ezekhez jön még 4 db halványabb tárcsillag. Az ESO 447-29-et két vonás jelöli a Kernya 4-től DNy-ra. Csak a legfényesebb csilagai mutatkoznak meg ennek a szép nyílthalmaznak. A kép bal szélén az 58 Hya fénylik, ez a Hydra farkának vége.

Az ESO 570-12 az egyik kedvenc aszterizmusom a tavaszi ég déli részén. Kicsi, szegényes ám mégis feltűnő, esztétikus. A fotón látható a béta Crateris, a célpontom pedig a középponttól É-i irányban látható, jól kiemelkedik a csillagkörnyezetből.

A Bruno Alessi és csapata által üzemben tartott BDCC listán találtam rá erre az aszterizmusra ezzel a névvel: \"Kangaroo\". Mivel nem értettem miféle aszterizmus lehet, lefotóztam. A fotó középpontjában látható íves csillagsor lenne a kenguru gerince és balra ugrál. Csak így tudok belelátni valamiféle kengurut, máshogy nem megy. Nem rossz!

Három db Raymond jelű halmazt is sikerült becserkészni ezen a fotón. Ezek az Oroszlán DNy-i határvidékén találhatóak. Ray 3: Nagyon látványos, szinte nyílthalmaz-szerű megjelenésű objektum, kb. másfél tucat csillag alkotja. A fotón a középponttól balra lefelé látható. Ray 4: A fotó középpontjától picit balra, laza szerkezetű, 20-25 csillagból álló csillagcsoport. Ez is kifejezetten látványos! Ray 5: A fotó középpontjától jobbra, érdekes csillagláncokból álló alakzat. Ez a legnagyobb méretű, olyan mint egy nyílthalmaz maradványa. Milyen érdekes területek bújnak meg a tavaszi égen!

A Lorenzin 23 az egyik kedvenc aszterizmusom, csillagívem az égen. Annyira egyedi és szabályos, hogy az már elképesztő. A 2,5 fokos csillagív olyan mintha egy meteor \"féknyoma\" lenne az égen, mely ÉNy-i irányból érkezett. Egyszerűen fenomenális ez a csillagalakzat! Nagyon ajánlom mindenkinek megtekintésre!

A Bruno Alessi és társai által összeállított adatbázisban találtam erre az objektumra még évekkel ezelőtt. Az Égabroszba \"Noctua\" néven jelöltem a 47-48 Hydrae csillagoknál ezt a már ré eltűnt csillagképet, mely Bagolyként szerepelt egyes atlaszokban. A fotón a két egyforma fényességű csillag a 47-48 Hya és ezek alkothatták a Bagoly szemeit.




2021. május 5., szerda

10 ÉVES A BLOG

2011. május 4-én indult útjára a blogom, azóta rengeteg észlelést, megfigyelést feltöltöttem ide. Nagyon sok eseményt megéltem. Bízom abban, hogy a blogom eddig és ezen túl is sok érdekességet tartogat az olvasóknak, hogy valóban minőségi és aktuális csillagászati tartalom jelenik meg rajta.

Érdekes, hogy 20 éve van annak is, hogy 2001. tavaszán először kezdtem el komolyan a csillagászattal foglalkozni. Így még egy ok az ünneplésre. Tartalmas időszak volt!

Nincs igazán ötletem, hogy milyen extra tartalommal ünnepeljem ezt az évfordulót, így gyártottam egy szép nagy feliratot:


Remélem még sokszor tíz éven át észlelhetek és a blogom is üzemel majd ugyanannyi ideig! :-)

Továbbra is szeretettel várok minden kedves olvasót!

Cseh Viktor

2021. április 24., szombat

A Vénusz első felcsillanása

 Mindig is szerettem a Vénusz láthatóságait: jó nyomon követni a bolygó képének változását, látványát. Az esti, vagy hajnali égen nagyon hangulatos e bolygó megfigyelése (a Merkúrban is ezt kedvelem), és külön szerettem mindig a z alkonyatban keresni a bolygót a felső együttállások után.

Amikor még csak elkezdtem csillagászkodni (2002 körül) bizony nem volt lehetőségem planetáriumprogramokkal előrejelzéseket készíteni. Annyit tudtam, hogy mikor történik a felső együttállás, és volt egy kis 4×25-ös keresőtávcsövem. Vártam egy-két hetet aztán esténként leballagtam a kertbe és megpróbáltam megtalálni a Vénuszt. Attól függően, hogy az őszi vagy a tavaszi égen kerestem függött, hogy milyen könnyű megtalálni a bolygót. Az igazság az, hogy másfél hónapnál hamarabb nem tudtam meglelni a bolygót sosem. 

Ahogy fejlődött a technikám, egyre könnyebb volt a dolgom: a planetáriumprogramokkal nagyon könnyű volt a keresés, a jobb binokulárok is sokat segítettek, a fotózás pedig újabb lökést adott. 2021. április 23-án újból rátaláltam a Vénuszra. A felső együttállás március 26-án történt így egy hónapon belül megtaláltam  bolygót, sikerült fotót is csinálni. Őszintén szólva, ha nincs ez a pocsék két heti időjárás még hamarabb ráleltem volna a bolygóra. Érdekesség, hogy a Vénusztól ÉNy-ra ott látható a Merkúr is:

A Vénusz és a Merkúr bolygó az esti szürkületben 2021.04.23-án.

A páros 2021.04.24-én este. Kicsit porosabb volt a légkör mint előző nap.

A két bolygó a legnagyobb közelség estéjén 2021.04.25-én. A Merkúr és a Vénusz távolsága 1,2 fok.

Egy utolsó kép 2021.04.26-án este.


2021. április 5., hétfő

Nóva a Nyilasban: V6595 Sgr

Ma hajnalban jött a hír, hogy Andrew Pearce ausztrál amatőrcsillagász egy teleobjektvíre szerelt Canon EOS 1100D fényképezőgéppel egy fényes nóvát fedezett fel a Nyilas csillagképben. Az objektum csupán 2 ívpercre található a V3895 Sgr helyétől. A nóva a felfedezésekor már 8,8 magnitúdós volt, így nagyon könnyű célpont. Dühítő belegondolni, hogy ha lett volna derült ég már elkezdtem volna a Tejút rendszeres fotózását, így nagy valószínűséggel az én képeimen is rajta lett volna a csillag. De a "csodálatos" időjárás persze megint nem kedvezett. Ma hajnalban pedig, fel szerettem volna kelni, de elaludtam, így csak 7 órakor láttam a hírt. Pedig már lefotózhattam volna :-O

No mindegy! Az alábbi kép szemlélteti, hogy hol helyezkedik el a nóva:

Alább pedig egy az AAVSO VSP által generált keresőtérképet mellékelek; 1,5 fokos égboltrészt ábrázol. Mivel a területen rengeteg nóvát, törpenóvát észleltek már, így sok összehasonlító áll rendelkezésre a fényességbecslésre:


2021.04.07. 11:23 - a nóva fényessége már 7.5-7.9 magnitúdó között van vizuálisan, tehát kifejezetten látványos. Sajnos még nem tudtam fotózni az elmúlt napok rossz időjárása miatt.

2021.07.08. 07:39 - Ezen a hajnalon sikerült elkapni a nóvát, a hajnali szürkület kezdetén. Nagyon szép, fényes, vizuálisan már binokulárral is jól látható. Mindez annak ellenére, hogy alacsonyan van és az ég is füstös, párás. Fényességét 7,8-8,0 magnitúdó közé tenném, színe erősen vörös a színes felvételeken. Az itt bemutatott zöld csatornás képet IRIS-sel dolgoztam fel:


Készítettem a hajnalban készült nyers képekből egy olyan verziót is, amelyen a nóva tágabb környezete is látható. Ezen a felvételen a galaktikus porködök sokkal jobban kirajzolódnak, s számos nyílthalmaz, gömbhalmaz azonosítható a felvételen. Nagy kár, hogy a terület még nem delel akkor mikor még sötét van:

A nóva és környezete; a bal alsó sarokban lévő fényes csillag a gamma Sagittarii, jobbra fent a sötét térrész a Tejút átlátszatlan vastag porfelhője okozza. A V6595 éppen egy porfelhő szélénél létszik felfényleni. Nagyon izgalmas égterület, ám nem könnyű fotózni. A kép 2,5°×4°-os égterületet mutat be.

AZ AAVSO által összegyűjtött adatokból a következő fénygörbe rajzolódik ki:



2021. április 2., péntek

Törpenóva a Rákban: ASASSN-21er

 Az ASASSN csapat törpenóvát két fedezett fel egy nap alatt; ezek közül az egyik a Rák csillagképben, az M44-től 1,6 fokkal északra fénylett fel. Fényessége a felfedezéskor 13,2 magnitúdó volt, így könnyű célpont az esti égen a fotósok számára. Helyét az alábbi térkép mutatja:

Amint módomban áll lefotózom a területet és a csillagot.

2021.04.04. 23:19 - Végre sikerült fotóznom, és becserkésznem ezt a törpenóvát is. A tiszta égen könnyű célpont volt még városból is. Bár a fókuszálás nem sikeredett valami pontosra, sajnos ezt csak utólag láttam. IRIS-sel azért sikerült összeraknom a képet (csak zöld csatorna):


Az AAVSO által összegyűjtött észlelések által kirajzolt fénygörbe:



2021. március 28., vasárnap

Egy galaktikus nóva utólagos megtalálása

A nagy égboltfelmérő programok árnyékában, az amatőrcsillagász úgy érezheti, hogy nem sok keresnivalója van az égen; nézelődhet, fotózhat, ám inkább csak kedvtelésből, minden különösebb tudományos haszon esélye nélkül. Nos talán a változócsillagok világa a leginkább az a terület, ahol az amatőrcsillagász nemhogy labdába rúghat, de nagyon nagy támaszt jelenthet a "szakmának"!

A nóvakeresés egy olyan terület, amelyben az amatőrök különösen nagy sikereket érhetnek el; általában az egy évben felfedezett galaktikus nóvák 60-70%-a amatőrökhöz köthető. Különösen a japánok jeleskednek ebben a témakörben. A sikeres vadászatban nagyon fontos a rendszeres fotózás és a képek számítógépes elemzésében való jártasság.

2020.07.17-én készült felvételeken tavaly Fudzsikava Sigehisza fedezett fel egy fényes galaktikus nóvát. Erről az objektumról nem találtam hazai fotót, így sokáig csak Fudzsikava gyönyörű fotóját csodáltam a vendégcsillagot.

Joshimoto K. fotója a vörös színű nóváról.

Nova Sgr 2020 No. 3.: http://vendegcsillagkereso.blogspot.com/2020/07/vendegcsillag-nyilas-csillagkepben-nova.html

AAVSO keresőtérkép a nóvához, igaz már hónapokkal ezelőtt elhalványult.

Azonban 2021 márciusában újból elővettem a témát, és Fidrich Róbert blogját olvasgatva elkezdtem átnézni a hazai, interneten elérhető fotókat 2020. júliusából. Azok érdekeltek leginkább, amelyeken látszik a kérdéses terület, ahol a Nova Sgr 2020 No. 3. rajta lehet. Nos a sok fotó között, az MCSE észlelésfeltöltőjén találtam egy teleobjektíves képet, amely 2020.07.15-én 21:20UT-kor készült. A kép egy egyszerű teleobjektíves fotó, melyet Szauer Ágoston készített, s amelyet itt is bemutatnék:

Szauer Ágoston fotója; bejelöltem rajta a nóvát, valamint egy kis inzertben kinagyítottam a megfelelő égterületet.

Egészen megdöbbentem, mikor a fotón csillagról csillagra ugrálva megtaláltam a nóvát. Nem is látszott nehezen. Sőt! Szinte ragyogott a csillagmezőben. Azonban a legdöbbenetesebb nem az volt, hogy ezt nem vettük észre tavaly utólag, hanem az, hogy a fotó két nappal a felfedezés előtt készült!!! Egészen elképesztő belegondolni, hogy egy-egy vaktában "ellőtt" képen miféle nagyszerű felfedezések lapulhatnak!

Minden észlelésben ott a lehetőség, ha van szorgalmunk, türelmünk, átnézni a képeinket és ha nyitva tartjuk a "szemünket".

Jómagam ennek a "felfedezésnek a hatására" döntöttem úgy, hogy belekezdek a Tejút rendszeres fotózásába. Nos nem célom felfedezőnek lenni, inkább azért szeretném ezt végezni, hogy egy-egy felfedezett nóva előélete is tanulmányozható legyen. Az alábbi ábra szerint szeretném hetente, kéthetente fotózni a Tejutat. Így mindig lesznek referenciaképek, amelyeken esetleg visszakereshető a nóva, és felfényesedése. A próbafelvételeket még ezek után szeretném elkészíteni, bízom abban, hogy Debrecenből 10 magnitúdós csillagok látszanak majd. 35 mm-es állásban az objektív által alkotott látómező 35°×24° így hat részletben le tudom fotózni azt a területet mely látszik az erkélyünkről.