Új ablak a Világegyetemre - Carl Zeiss Jena "Olympia" Sonnar 180mm f/2.8

Alap szinten szeretek asztrofotózni, és már régi tervem volt egy olyan objektív beszerzése mely kifejezetten alkalmas erre a feladatra, és a lehető legegyszerűbb felépítésű. Sokat kérdezősködtem, és asztrofotózással foglalkozó ismerősök egyértelmű ajánlásokat adtak számomra. Végül hosszú gondolkodás után letettem a voksomat az egyik sokak által kedvelt objektív mellett. Két fő szempontom volt: legyen minden manuális rajta, és a fókusza fix legyen. A fix fókuszra azért van szükség, mert alkalomadtán tranziens keresésre is használnám és így a képek összehasonlíthatóak. Másrészt azért legyen teljesen manuális mert nem szeretnék feleslegesen fizetni olyan ketyerékért, melyeket nem használok.

Az én Sonnarom :-)

Volt azonban egy probléma! Ez az objektív régi és nagyon is keresett. Nem volt könnyű olyan példányt találni, mely fél évszázad múltán is kitűnő állapotban van. Végül aztán csak sikerült vásárolnom egyet a kiszemelt eszközből. Hogy melyik ez a "legendás" objektív? Ez a Carl Zeiss Jena "Olympia" Sonnar 180mm f/2.8 jelölésű objektívje. Ez a Zeiss egyik nagyon jól sikerült sorozata, a "Sonnar" jelölés pedig egy bizonyos optikai elrendezésre utal.

A sok dicséret ellenére nem tudtam elképzelni, hogy egy 1939-től gyártott objektív hogyan vehetné fel a versenyt a mai modern eszközökkel. Kezdetben volt egy kisebb "adaptációs" problémám, ám ezt egy fémesztergáláshoz értő mesterember megoldotta. Rózsa Ferenc pedig sikeresen megfejtette milyen csavar illik a fotóállvány adapter furatába. 

A nappali fotózgatás során feltűnt, hogy az objektív még az f/2.8-as rekeszállásnál is igen markáns rajzolatot biztosít. Egyedüli hátránya a hatalmas 1350 g-os súlya, ami miatt 5 perc kézből fotózás már nagyon elfárasztja az embert. Ezeket azonban nem tekinteném hibának: mi vagyunk túl kényelmesek.
Tehát nappal nagyon jól teljesített az optika, az igazi meglepetés azonban éjjel ért. Először csak 2021.01.13-án tudtam kipróbálni a városi, fényszennyezett égen. Megdöbbentő volt, hogy a Canon EF-S 55-250 mm-es teleobjektívhez képest nagyságrendekkel több fényt lapátol össze. Szó szerint olyan mint egy "fényporszívó". Amihez a Canon teleobjektívemnek 20 másodperc expozíció kell, a Zeiss kihozza 6 másodpercből. 13 másodpercnél többet nem tudok exponálni még kitűnő átlátszóság mellett sem az erkélyünkről, mert az égbolt túl fényessé válik. Döbbenetes előrelépés számomra! Ez köszönhető a hatalmas 70 mm-es frontlencsének és a jó üveganyagoknak. Alig várom, hogy sötét vidéki égen is fotózhassak, s lássam mire képes az eszköz.

A frontlencse szemből nézve

Néhány fontosabb (asztrofotósokat érintő) adat amely ezt az objektívet jellemzi:

Gyártó: Carl Zeiss Jena Germany
Fókusz: 180 mm
Frontlencse átmérő: 70 mm
Rekeszértékek: f/2.8-22
Tömeg: 1350 g
Adapter: M42-es fotómenet
Látómező (Canon EOS 1100D-vel): 5°×3,3°

Egyéb műszaki jellemzőknek olvasson utána akit érdekel, én nem írok le többet. 

A csillagok képe különböző rekeszállásoknál. 8-as rekeszérték alatt már nem volt látható számottevő változás. Maximális f2.8-as rekeszértéknél a 70 mm-es objektívből 64 mm területet hasznosít a rendszer. A rekeszeléssel fellépő fényveszteséget egyszerű területszámolással levezethetjük. A felvételekhez a Szíriuszt választottam tesztalanyként.

Hogy mire szeretném használni? Nincs túl bonyolult fotós felszerelésem, és igazából nem is szeretnék nagyon professzionális módon az asztrofotózással foglalkozni. A tervem az, hogy a Tejútrendszer fősíkját fotózzam, főleg olyan területeket, melyek nem túl közkedvelt célpontok. Kedvenc célpontjaim a nyílthalmazok, sötét ködök.

Alább szeretnék mellékelni egy-két tesztfotót, egyelőre csak városból. Ezeket a képeket Debrecen belvárosából készítettem: 10×20 sec, ISO 800, f/2.8, Canon EOS 1100D

A Messier 41 jelű nyílthalmaz a Nagy Kutya csillagképben

A Messier 46-47 párosa és környéke. Számos nyílthalmaz látható eme gazdag Tejút-mezőben!

Az NGC 869 és 884 párosa a Perzeusz csillagképben. Ez az objektum magasan, a fejünk fölött delelt, így hosszabban tudtam rá exponálni.

A Messier 35 és vidéke; a nyílthalmazok különböző távolságban vannak, ezért más és más a méretük, fényességük. 

A téli tavaszi égbolt határának egyik kellemes nyílthalmaza a Messier 48