Év elején, a januári hideg estéken a Vénusz még éppen hogy csak látszott a nyugati ég alján a Jupiter társaságában. Azóta átmérője megnőtt, s egyre vékonyabb lett az elmúlt fél év során. Május 14-én este a távcsövemmel és a fényképezőgépemmel készítettem egy fotót a keskeny, alig 11,9%-os megvilágítottságú sarlóról. A hónap végére eltűnik a napnyugtában, így véget ér a láthatóság esti időszaka.
Íme a felvétel a 14-i estéről:
127/1500 -as Makszutov-Cassegrain távcső, Canon EOS 1100D primér fókuszban
2020.05.20-án a Vénusz tovább fogyott, és egyre gyorsabban közeledik a horizonthoz. Mostmár napról-napra figyelni kell mert hamar eltűnik a szemünk elől. Egy fotó az estéről:
 |
| 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcső+2,25× Barlow, Canon EOS 1100D primér fókuszban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése