ERNEST H. CHERRINGTON: AZ EGY NAPOS HOLD

ERNEST H. CHERRINGTON: AZ EGY NAPOS HOLD

(részlet az "Exploring the Moon through binoculars and small telescopes" (1984) című könyvből, 80-81. oldal)
Cseh Viktor szabad fordítása

"Az egy napos Hold - már ha egyáltalán látható - egy valóban nagyon vékony sarló. Ráadásul magassága a horizont felett alacsony, fénye gyenge, az égi háttér pedig fényes. Mindezeknek a tényezőknek az összessége keresztbe tehet az észlelésnek. A megfigyelésre legalkalmasabb időszak az Egyesült Államok földrajzi szélességéről (és Európa szélességéről is) március vagy április, amikor a Nap a tavaszpont közelében tartózkodik, s így a fiatal holdsarló naplemente után magasabban tartózkodik, mint bármikor máskor az év során látható. Hacsak nem egy teljes napfogyatkozás nyitja meg számunkra a jelenlegi lunációt, a Hold északra vagy délre halad el a naptól az újhold idején. Ha a holdhónap előző nap délben vette kezdetét, a Hold szögtávolsága nem haladja meg jelenleg a 15 fokot, ám ha 30 óránál több idő telt el, akkor talán igen. Mivel ez a szög megegyezik a sarló középpontjának elmozdulásával, amitől a sarló keletre látható, van némi bizonytalanság a megvilágított felszíni részleteket illetően.
A tanácsom az, hogy várj holnapig, mielőtt megpróbálnál felszíni részleteket megfigyelni a Holdon, mert még ha sikerül is azonosítani valamit, a legnagyobb siker ma este a Hold első megpillantása! Miután végigészleltél egy teljes holdhónapot, és megismerted a felszínt, főbb felszíni alakzatokat, a tapasztalataid az egynapos holdsarlón sokat segítenek majd.

Készülj fel a megfigyelésre még napnyugta előtt, légy kint a megfigyelőhelyen még azelőtt, hogy a Nap a horizont alá bukna. Ne nézz a Napra binokulárral, mielőtt a légköri abszorpció a horizont közelében megszűri a fényét, és vöröses korongot nem látsz. A binokulárok látómezeje általában hét vagy nyolc fok átmérőjű. Előzőleg valamelyik éjjel a Nagy Göncöl csillagain meghatározhatod, hogy a binokulárod látómezeje mekkora átmérőjű. Ha a látómeződ 7 fokos, akkor az egy napos Holdat nagyjából két látómezőnyi távolságra találod a Naptól keleti irányban. A horizont azon pontján, ahol a Nap lenyugodott, haladj felfelé és balra két látómezőnyit. Mikor elérkeztél ehhez a ponthoz, innen visszafelé a napnyugta helye felé kezdj el keresgélni, "sepregetni" a binokulároddal. Valahol a két pont között lesz a holdsarló! Néhány percen belül talán elcsíped a halvány, vékony ezüstös sarlót. Az első benyomásod talán az lehet, hogy a sarló teljesen üres, részletek nélkül. Az égbolt még mindig fényes, a Hold viszont nem. A relatív fényesség a következő percekben gyorsan változik, és észre fogod venni a felszín részleteit. 

A nagyjából egy napos holdsarló szimulált felszíne.

A legnagyobb, és leghatározottabban látható kráter ezen az estén a HUMBOLDT, átmérője 150 mérföld, mélysége 15400 láb. Sötét, belső keleti fala egy csíknak mutatkozik, mely párhuzamos a terminátorral, s nagyon közel van hozzá. Látható helyzete függ a sarló csúcsának dőlésétől, de általában a sarló középvonala és a déli pólus között látható a középvonaltól 2/3-nyi távolságra. A terminátor mellett felfedezhetünk egy vastagabb csíkot is, melynek mérete 2/3-a a HUMBOLDT hosszának. Ez a PHILLIPS, 80 mérföldes átmérővel és 10500 láb mélységgel. A HUMBOLDT-tól közvetlenül északra feltűnik egy erőteljes sötét csík, mely a 87 mérföldes átmérőjű és 15700 láb mély HECATAEUS keleti fala, melyhez egy másik alakzat csatlakozik északról. Együttes átmérőjük így eléri a 115 mérföldet. Ettől északra újabb feltűnő sötét kráter jelenik meg, mely a 33 mérföldes és 11000 láb mély BEHAIM kráter árnyéka. Kissé északabbra egy szép kráterpáros tűnik fel. A távolabbi, déli tag az 58 mérföld méretű, 11000 láb mély ANSGARIUS, a közelebbi, kevésbé látszó a LAPEYROUSE 46 mérföldes méretével és 10000 lábas mélységével.
A távcsőben a holdbéli krátereket most nagyon vékony, szivarszerű ellipsziseknek láthatjuk, kisebb egyenetlenségekkel. Az oka annak, hogy csupán fekete csíkokként tűnnek fel az, hogy a belső, sötét, keleti falakat tudjuk az ellenfényben megfigyelni. A fényben lévő nyugati falrészek pedig elfordulnak tőlünk, ezért alig látunk belőlük valamicskét.
Ha most a LAPEYROUSE krátertől északra ugrunk át, akkor a LAPEYROUSE-HUMBOLDT távolságot kétszeresen felmérve megérkezünk egy újabb sötét krátercsíkhoz, mely a 41 mérföld méretű PLUTARCH. Ennek a kráternek 9200 láb a mélysége. A PLUTARCH-tól északra, olyan távolságra, mely egyenlő a HUMBOLDT-BEHAIM kráterek távolságával, találunk még egy újabb gyűrűs hegységet. Ez a kráter a 112 mérföld méretű 13000 láb mélységű GAUSS. Ez a felszíni alakzat nem olyan erőteljes mint az előzők, és bizonyosan küzdeni fogsz, hogy meg tudd figyelni.
Épp mielőtt a Hold eltűnne a fák mögött, vagy lesüllyedne a ködbe, az az érzésünk támad, hogy a keskeny, tűnékeny sarló tele van kráterekkel, s egyáltalán nem üres."

 Észleljük a holdsarlókat, és küldjük be az észleléseket!

Cseh Viktor

2020.01.19.