A Vénusz alsó együttállása

Mindig is szerettem a Vénusz fázisváltozását követni. A kedvenc időszakom az amikor már csak nagyon keskeny kis sarlónak látszik a bolygó, szinte körbeér a gyűrű a korongon. Az a nagyszerű, hogy a Vénusz igen erős, koncentrált fénye nagyon jól láthatóvá teszi: olykor a nappali égen is simán látható szabad szemmel.

2022. január 10-én hajnalban a fagyos -8°C-os levegőben, a havas táj fölött rendkívül kitisztult a levegő. Megreggeliztem, összekészültem a munkába, ám mielőtt elindultam volna még lefotóztam a Vénuszt. A bolygó alig 24 órával volt az alsó együttállása után, viszont sokkal északabbra volt mint a Nap így kb. 5 fokra volt tőle. 

A Vénusz adatai:
Elongáció: 5,5°
Átmérő: 62,7"
Számított fényesség: -4,1 magnitúdó

Tehát lefotóztam a bolygót most csak úgy: nagy távcső, nagy nagyítás és mindenféle extra dolog nélkül TELEOBJEKTÍVVEL! A Zeiss Sonnar 180mm-est használtam f/5.6-ra rekeszelve. A légkör erősen hullámzott és az erős atmoszferikus diszperzió is "meggyepálta" a Vénuszt de egy nyugodt pillanatban azért szépen látszott. Le is kaptam. Íme a mini-holdsarló, azaz Vénuszsarló:

Canon EOS 1100D + Carl Zeiss Sonnar 180mm f/2.8 (ISO 400, 1/200 sec, f/5.6)

Két nappal később 2022.01.12-én is lefotóztam a sarlót: az ég állapota kissé rosszabb volt a múltkorinál, de a sarló már távolodott a Naptól. Egyértelműen vízszintesen áll az ív. Szabad szemmel fényes csillagként látható. Nagyon szép a látvány!

Canon EOS 1100D + Carl Zeiss Sonnar 180mm f/2.8 (ISO 400, 1/200 sec, f/5.6)

Az a helyzet, hogy bár a Vénusz megtalálása nem nehéz az alsó együttállás idején, eddig nem próbálkoztam vele. Régebben, alsó együttállás előtt pár nappal úgy gondoltam már nem észlelhető a Vénusz, majd a hajnali égen is vártam pár napot. Felső együttállásoknál is hasonlóan gondolkodtam. Mindig vártam pár hetet míg a Vénusz újból "előbukkant" a Nap sugaraiból. Persze komoly észleléseket ilyen közel a Naphoz nem nagyon lehet végezni, de a Vénusz fényessége lehetővé teszi hogy a központi csillagunk környezete se legyen "holt térrész".

Ha a Vénusz É-ra halad el a Naptól, akkor akár hajnalban, akár este próbálkozunk láthatjuk a bolygót. Érdekes, hogy a 10-én hajnalban készült fotón a sarló dőléséből azt hihetnénk, hogy este készült képet látunk. Pedig nem! Mivel 5,5°-kal É-ra volt a naptól azért ilyen érdekes a korong dőlése.

Ragyogó Merkúr

A Merkúrt nem könnyű észlelni, sőt észrevenni sem; közel kering a Naphoz, fénye nem túl erős, és a szürkületi égen látható. Ez az általánosság, emiatt a Merkúr kicsit fekete bárány a bolygóészlelők körében.

Előfordul, hogy legbelső bolygószomszédunk kedvező kitéréseinek alkalmával nagyon könnyen láthatóvá válik. Évente általában 2-3 ilyen időszak van, s ezek is eshetnek olyankorra, amikor a felhők miatt nem látszik a Merkúr. Éppen ezért nagyon meg kell becsülnünk azokat az alkalmakat, mikor szabad szemmel is látható a bolygó.

2021 októberének második felében egy kivételesen jó alkalom adódott a Merkúr megfigyelésére. A bolygó jócskán eltávolodott a Naptól, az ekliptika meredeken állt hajnalban s ráadásul a légkör is nagyon tiszta volt ezekben a napokban. Szinte minden hajnalban gyönyörködtem a Merkúr látványában, mely még nem ért véget. Az egyik hajnalban talán megpróbálok távcsöves fotókat is készíteni napkelte körül. Egyelőre csak egy-két kedvcsináló képet közölnék, mely mutatja mennyire fényes a Merkúr.

2021.10.27-én hajnalban a 127/1500-as távcső primér fókuszában próbáltam meg fotózni a bolygót, de sajnos nagyon hullámzott a légkör. Társasházban lakunk a harmadik emeleten, alattunk mindenhol pöfékelnek a konvektorok. Teljes mértékben esélytelen bármit is kihozni ebből. Az okulárban azért a bolygó fázisa legalább kivehető: nagyjából 70%-os, és mintha narancs szűrővel bevillanna néhány sötétebb felszíni részlet.

A Merkúr jellegtelen képe a 27-én reggel készült fotón. Valószínű jobb eredmény értem volna el, ha a bolygót még hagyom magasabbra emelkedni, de sajnos munkába kellett mennem. 127/1500 Makszutov-Cassegrain + Canon EOS 1100D primér fókuszban + W21 narancs szűrő

Jól emlékszem 2014. áprilisában a 10 centis távcsövemmel milyen fantasztikus részleteket láttam. Ahhoz képest ez a korong most nagy csalódás. De hát ez van: az észlelőhely adottságai pótolhatatlanok, kiválthatatlanok.

Fogyó Vénusz

Év elején, a januári hideg estéken a Vénusz még éppen hogy csak látszott a nyugati ég alján a Jupiter társaságában. Azóta átmérője megnőtt, s egyre vékonyabb lett az elmúlt fél év során. Május 14-én este a távcsövemmel és a fényképezőgépemmel készítettem egy fotót a keskeny, alig 11,9%-os megvilágítottságú sarlóról. A hónap végére eltűnik a napnyugtában, így véget ér a láthatóság esti időszaka.

Íme a felvétel a 14-i estéről:

127/1500 -as Makszutov-Cassegrain távcső, Canon EOS 1100D primér fókuszban

2020.05.20-án a Vénusz tovább fogyott, és egyre gyorsabban közeledik a horizonthoz. Mostmár napról-napra figyelni kell mert hamar eltűnik a szemünk elől. Egy fotó az estéről:

127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcső+2,25× Barlow, Canon EOS 1100D primér fókuszban