Tranziens a Geminiben: TCP J06461075+2502415 Gem

2023. március 15-én hajnalban érkezett a hír, hogy egy 14.1 magnitúdós tranzienst találtak a Gemini csillagképben.

Nakamura Yuji egy 10 centis f/3.0 fényerejű teleobjektívre szerelt kamerával készített felvételeket a Geminiben. Az epszilon Geminorium (Mebsuta) környékéről készített 30 másodperces képek tartalmazták a csillag képét (alig 1,5 fokkal Ny-ra az epszilon Gem-től). A felfedezésekor 14.1 magnitúdós objektum egy UGWZ típusú törpenóvának bizonyult. Még ugyan ezen a napon megérkeztek a megerősítő felvételek: Seiichiro Kiyota és T. Noguchi is lefotózta a csillagot.

A törpenóva helye az AAVSO keresőtérképe alapján

Nekem sajnos csak 2023. március 17-én sikerült lefotóznom az égitestet a rossz időjárás miatt. Ekkor viszont éppen Nagyvarsányban voltunk így onnan könnyűszerrel látszott a csillag. Sajnos a fókuszálás nem sikerült pontosan így utólag láttam, hogy kicsit lágyak a csillagok. De a TCP J06461075+2502415 ennek ellenére határozottan látható. Külön öröm volt a fotózás amiatt is mert a településen nemrég felszerel új LED közvilágítás fantasztikus javulást eredményezett a fényszennyezés tekintetében. A természetesebb színű izzók, kevésbé világítanak felfelé, így az égbolt háttérfénye becsléseim szerint legalább 30-40%-al csökkent. Az ISO 1600-as érzékenységgel készített 30 másodperces képeken szinte fekete az égbolt. Csúcsminőségű így a nagyvarsányi éjszaka!

Alább csatolom a fotót a törpenóváról, melyet saját felszereléssel készítettem:

Nagyon jó volt ez az igazi tavaszi észlelés!

A kappa Geminorium fedése

2021 szeptemberének elején a Hold sűrű, fényes csillagmezőben rója útját. Sok csillagot elfedett, ezek közül a legszebb a kappa Geminorium fedése volt. Készültem is az adott nap hajnalára, ám sajnos elaludtam és a kilépés után egy-két perccel ébredtem fel.

Azért sikerült készítenem egy fotót a Hold és a 3,6 magnitúdós csillag párosáról. Nagyon jól mutattak a kijelzőn, binokulárban és jól mutatnak a fotón is. Készítettem egy kompozit képet; az egyiken a holdfelszínt exponáltam ki megfelelően, a másikon a csillagot és a sötét oldalt.

A fotót a 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsövemmel készítettem:

NGC2392

Ismét párás légkör fogadott szombat este, ám valamicskével jobb mint tegnap, viszont a nyugodtság nagyon jó volt. Úgy gondoltam hogy ha már az átlátszóság nem túl jó kihasználom az alkalmat hogy planetárisokra vadásszak. Első célpontom az híres Eszkímó-köd volt. A 10 magnitúdós fényességet alapul véve azt gondoltam nehéz lesz rátalálni, ám végül elképedve  vettem tudomásul hogy planetárisoknál még a 11 magnitúdó sem halvány mert fényük egy kicsiny képződménybe koncentrálódik. Az NGC2392 gyakorlatilag ragyogott az LM-ben. 88X-os nagyításnál készítettem egy LM-rajzot majd egy 2X-es Barlow-al megnéztem a ködöt részleteiben. (itt megjegyzem amint tudok beszerzek egy jó okulárt mert ez a fókusznyújtó nem túl jó minőségű) A ködben 3 "régiót" láttam:  1- a központi csillagot, 2-Egy fényes 10-20"-es gyűrűt, 3-a legkülső halvány gyűrűt. A köd mindenfelé inhomogén volt, elég nehéz ezt rajzban visszaadni.

M35 and NGC2158

Gyönyörűséges kis halmaz ez! Megszámlálhatatlan sok csillag van a látómezőben és elfordított látással az M35 szinte izzik! Csillagai hoszzú füzérekbe látszanak rendeződni s sokáig az okulárhoz köti a megfigyelőt. Az 1,6 fokos LM-ben ott a távolabbi NGC2158 is, mely szintén könnyű célpont; a 8,6 magnitúdós csillagcsoport kis szabálytalan paca formájában jelenik meg. Ha hosszú ideig szemléljük akkor csillagok tűnnek elő a távoli, ködösségbe burkolózott halmazból. Remek látvány!