Szaturnusz fedés 2025.01.04-én este

 A 2025-ös év egy igen látványos bolygófedéssel indult melyre sokan készültünk a magyarországi amatőrcsillagászok közül. Sajnos az időjárás az észlelési feltételeket nagyon lerontotta, vagy teljesen meghiúsította.

A fedés egész Európából jól látható volt, nagyon ritka alkalmat adva a megfigyelésre. A Hold földközelben tartózkodott, mérete 32,35 ívperc volt, megvilágítottsága 25%-os. A Szaturnusz korongja 16,5 ívmásodperc méretűnek látszott melyet az szinte éléről látszó gyűrűk növeltek valamelyest. A belépésre a sötét oldalon került sor nagyjából 60 fokos elongációnál. Azaz már a sötét égen figyelhettük a jelenséget. Szóval minden adott volt egy fantasztikus fedési eseményhez, és még az időjárás is kedvezőnek mutatkozott.

Jómagam már késő délután megkerestem a Holdat és fényképezgettem a közelében elhaladó repülőgépeket. A légkör átlátszósága olyan fantasztikus volt, hogy délután 13:00 UT-kor a verőfényes napsütésben szabad szemmel kiszúrtam a Vénuszt a nappali égen! Napnyugta után a szürkületi égen a 8×42-es binokulárban már látszott a halvány Szaturnusz is amint közeledik hozzá a Hold. A távcső a jó öreg 127/1500-as Makszutov-Cassegrain volt primér fókuszban a még öregebb Canon EOS 1100D fényképezőgépemmel. Még nálam volt egy 8×42-es binokulár is, hogy saját szememmel is lássam a jelenséget.

Az észlelés érdemi része 17:10 körül kezdődhetett volna ám ekkor már lassan érkeztek a fátyolfelhők ÉNy-ról. Egyre erősebben jöttek és ekkor már a Dunántúlon érkező amatőröktől érkező elkeseredett e-maileket is olvastam. Ott sokaknak esély sem volt a megfigyelésre. A Hold lassan közelítette a Szaturnuszt. Mi is figyeltük a jelenséget, jómagam fotózgattam 4-5 percenként. Sajnos képről képre látszott a felhőzet erősödése. Eleinte még látszott a hamuszürke fény, ám később már szinte a Szaturnuszt is csak a végső képen tudtam megpillantani. Binokulárban alig volt látható. A legutolsó időpont amikor láttam a bolygó korongját nem is tudom mennyi volt. Folyamatosan csak fotózgattam és egyszer csak azt vettem észre, hogy már nincs ott a Hold mellett semmi.

A kilépésre már nem is készültem, abszolút esélytelen volt a megfigyelése. A fotóimon az elején jól látszanak a részletek, de ahogy telt az idő egyre hosszabb expozíciós időt kellett alkalmazni. Ráadásul a felhőzet vastagodásával a szórt fény is egyre nagyobb hatású volt. Az egyik legjobban sikerült képem az alábbi fotó.

 

Sajnos az időjárással nem tudunk mit kezdeni. Remélem az idei évben még látható Vénusz fedés szeptember 19-én jobb körülmények között zajlik majd.

Cseh Viktor

2025. 01. 05.

Nagyvarsány

A Szaturnusz fedése 2024.08.21-én hajnalban

A nyár végéhez közeledve egy szép bolygófedést figyelhettünk meg Magyarországról a hajnali szürkületben. A közel telihold a Szaturnusz bolygót fedte el mikor a Nap felbukkant a keleti látóhatáron. Legutóbb a Szaturnusz fedését 2007 májusában láttam még kezdő amatőrcsillagász koromban.

 

A Szaturnusz idei fedése teljes hosszában megfigyelhető volt Magyarország területéről. A belépés még sötétben, a kilépés pedig Debrecenből nézve éppen a napkelte idején történt. A kilépés megfigyelése emiatt kissé nehézkesebb volt, mivel a Szaturnusz felületi fényessége nem túl nagy, és az ég is világos volt. Debrecenből nézve a belépés 03:38 UT-kor, a kilépés egy órával később 04:36 UT-kor következett be. A Szaturnusz szögátmérője 44,46” volt gyűrűkkel együtt, és a holdak közül az észlelés elején a 8,3 magnitúdós Titán látszott nagyon jól.

 

A bolygó belépése igen sokáig, legalább fél percig eltartott. Sajnos nem mértem meg mert ki kellett települnöm és emiatt csak kevés eszközt vittem magammal.

Az időjárás jó volt: derült éggel viszont rossz nyugodtsággal. Összességében elégedett vagyok, szép jelenség volt mely az idei augusztust megfűszerezte!

A Merkúr és a Szaturnusz találkozója

2022. április 5-én hajnalban a Szaturnusz és a Merkúr szorosan megközelítették egymást. Általában a bolygók ritkán kerülnek közelebb egymáshoz egy foknál, a fél fokos közelség pedig igazi kuriózum.  Ezen a reggelen a fentebb említett két bolygó kb. 19'-re voltak egymástól. A közelség nagyon látványosnak ígérkezett így reméltem, hogy nem lesz borult az ég reggel.

Hajnalban kitekintve az ablakon nagyszerű átlátszóság fogadott, és azért részben derült volt a DK-i ég alja. 

Hajnalban szabad szemmel könnyen észrevehető volt a két bolygó párosa. A távolságuk kb 20 ívperc volt. Binokulárban varázslatos látvány volt a szilvamag alakú Szaturnusz a fényes Merkúrral egy látómezőben. Tőlük nem messze ott ragyogott a fényes Vénusz is.

Mikor a két bolygó kellő magasságba emelkedett készítettem fotót is a párosról a nagy távcsővel. Csak nagyon szorosan fértek bele egy látómezőbe, így külön-külön lefotóztam őket és a két képet összeillesztettem.

Már nagyon régen nem láttam ilyen szép együttállást. Az utóbbi években a bolygók és a Hold nem kerültek túlzottan gyakran ehhez hasonló közelségbe egymáshoz. Nagyon élvezetes volt ezen a hajnalon távcsövezni!

Szaturnusz 2013-05-20

Az idei oppozíció alkalmával most először vizsgálom ezt az óriásbolygót. Sajnos a koránkelések miatt nem tudtam sokáig fent maradni sohasem...

Észlelés helye: Nagyvarsány

Észlelő: Cseh Viktor

A 140-es távcsővel vizsgálva a Szaturnusz nem csak egy bolygó - inkább úgy fogalmaznék hogy ez a gázóriás a holdjaival inkább egy külön kis naprendszerecskét alkot. De ne szaladjunk ennyire előre!

140X-es nagyítással a bolygókorong három jól elkülönülő részre oszlik; az Északi 1/3-a sötétebb valamivel mint az égitest másik 2/3-a és ezt a két "féltekét" egy markáns sáv választja el egymástól. Ez a vaskos felhősáv már az észlelés legelején feltűnő volt. A felhőzeten egyéb látnivalót én nem vettem észre - mondjuk a Szaturnuszon nincs is olyan sok vihargóc mint pl. a Jupiteren.

A gyűrűk viszont annál érdekesebb látványt nyújtanak; életemben először láttam ennyire stabilan a Cassini-rést, bár a seeing nem volt a legjobbnak mondható. a gyűrű belső részei kissé halványabbak voltak.

Végül de nem utolsó sorban jöjjön a holdrendszer! Égészen elképesztő módon 5 db holdat sikerült kihámoznom a bolygó fényözönéből! A Titan már 35X-es nagyítással, sőt 10X50-es binokulárral is jól megfigyelhető. A másik négyet viszont most láttam életemben először pedig mindegyik maximális fényereje 12 magnitúdó felett van (így elméletileg nagy nagyítással elérhetőek lettek volna eddig is) A Dione, Tethys és a Rhea a bolygó közelében voltak és csak akkor látszottak mikor a Szaturnusz kiment az LM-ből. A legtávolabbi és leghalványabb a Iapetus volt.

Egyelőre bolygóészlelés szempontjából még kezdő vagyok; a felszíni részletekhez még nem szokott hozzá a szemem; ugyanis nagyon kis kontrasztkülönbségeket kell észrevenni!