Ragyogó Merkúr

A Merkúrt nem könnyű észlelni, sőt észrevenni sem; közel kering a Naphoz, fénye nem túl erős, és a szürkületi égen látható. Ez az általánosság, emiatt a Merkúr kicsit fekete bárány a bolygóészlelők körében.

Előfordul, hogy legbelső bolygószomszédunk kedvező kitéréseinek alkalmával nagyon könnyen láthatóvá válik. Évente általában 2-3 ilyen időszak van, s ezek is eshetnek olyankorra, amikor a felhők miatt nem látszik a Merkúr. Éppen ezért nagyon meg kell becsülnünk azokat az alkalmakat, mikor szabad szemmel is látható a bolygó.

2021 októberének második felében egy kivételesen jó alkalom adódott a Merkúr megfigyelésére. A bolygó jócskán eltávolodott a Naptól, az ekliptika meredeken állt hajnalban s ráadásul a légkör is nagyon tiszta volt ezekben a napokban. Szinte minden hajnalban gyönyörködtem a Merkúr látványában, mely még nem ért véget. Az egyik hajnalban talán megpróbálok távcsöves fotókat is készíteni napkelte körül. Egyelőre csak egy-két kedvcsináló képet közölnék, mely mutatja mennyire fényes a Merkúr.

2021.10.27-én hajnalban a 127/1500-as távcső primér fókuszában próbáltam meg fotózni a bolygót, de sajnos nagyon hullámzott a légkör. Társasházban lakunk a harmadik emeleten, alattunk mindenhol pöfékelnek a konvektorok. Teljes mértékben esélytelen bármit is kihozni ebből. Az okulárban azért a bolygó fázisa legalább kivehető: nagyjából 70%-os, és mintha narancs szűrővel bevillanna néhány sötétebb felszíni részlet.

A Merkúr jellegtelen képe a 27-én reggel készült fotón. Valószínű jobb eredmény értem volna el, ha a bolygót még hagyom magasabbra emelkedni, de sajnos munkába kellett mennem. 127/1500 Makszutov-Cassegrain + Canon EOS 1100D primér fókuszban + W21 narancs szűrő

Jól emlékszem 2014. áprilisában a 10 centis távcsövemmel milyen fantasztikus részleteket láttam. Ahhoz képest ez a korong most nagy csalódás. De hát ez van: az észlelőhely adottságai pótolhatatlanok, kiválthatatlanok.

A Vénusz első felcsillanása

 Mindig is szerettem a Vénusz láthatóságait: jó nyomon követni a bolygó képének változását, látványát. Az esti, vagy hajnali égen nagyon hangulatos e bolygó megfigyelése (a Merkúrban is ezt kedvelem), és külön szerettem mindig a z alkonyatban keresni a bolygót a felső együttállások után.

Amikor még csak elkezdtem csillagászkodni (2002 körül) bizony nem volt lehetőségem planetáriumprogramokkal előrejelzéseket készíteni. Annyit tudtam, hogy mikor történik a felső együttállás, és volt egy kis 4×25-ös keresőtávcsövem. Vártam egy-két hetet aztán esténként leballagtam a kertbe és megpróbáltam megtalálni a Vénuszt. Attól függően, hogy az őszi vagy a tavaszi égen kerestem függött, hogy milyen könnyű megtalálni a bolygót. Az igazság az, hogy másfél hónapnál hamarabb nem tudtam meglelni a bolygót sosem. 

Ahogy fejlődött a technikám, egyre könnyebb volt a dolgom: a planetáriumprogramokkal nagyon könnyű volt a keresés, a jobb binokulárok is sokat segítettek, a fotózás pedig újabb lökést adott. 2021. április 23-án újból rátaláltam a Vénuszra. A felső együttállás március 26-án történt így egy hónapon belül megtaláltam  bolygót, sikerült fotót is csinálni. Őszintén szólva, ha nincs ez a pocsék két heti időjárás még hamarabb ráleltem volna a bolygóra. Érdekesség, hogy a Vénusztól ÉNy-ra ott látható a Merkúr is:

A Vénusz és a Merkúr bolygó az esti szürkületben 2021.04.23-án.

A páros 2021.04.24-én este. Kicsit porosabb volt a légkör mint előző nap.

A két bolygó a legnagyobb közelség estéjén 2021.04.25-én. A Merkúr és a Vénusz távolsága 1,2 fok.

Egy utolsó kép 2021.04.26-án este.

A Vénusz, Merkúr és az "éppen nem" korai holdsarló esete

A kacifántos cím egy szép együttállást takar. Hortobágyról 2020.05.24-én este így nézett ki az égi hármas:

Vénusz Merkúr együttállás

2020. május 21-től három estén keresztül két belső bolygónk nagyon közel tartózkodott egymáshoz. Erről készült ez a kis fényképes bemutató:

2020.05.21. este:

Cseh Viktor, Canon EOS 1100D+250mm-es teleobjektív

Novemberi együttállások

2019 novemberében hemzsegtek a szép együttállások, látványos csillagászati események. Íme egy kis képes összefoglaló:

A Vénusz és a Jupiter együttállása 2019.11.24-én este. A bolygók legnagyobb közelsége 1°24' volt, amely már nagyon feltűnővé tette a jelenséget. 10×42-es binokulárral figyeltem az eseményt és fotóztam is.
Ez az együttállás egyébként nagyon hasonlít a 2005 szeptember 1-i együttállásra; akkor szintén ez a két bolygó közelítette meg egymást.

Jupiter és a Vénusz Nagyobb nagyítással, teleobjektívvel

A Hold és a Merkúr együttállása 2019.11.25-én hajnalban. A két égitest legszorosabb közelsége 0,5° körül alakult, ám ez nem volt látható hazánkból. A Merkúrnak idén pontosan ebben az időszakban volt az egyik legjobb láthatósága.

A holdsarló és a Merkúr párosa teleobjektívvel

Merkúr átvonulás 2019.11.11-én

MERKÚR ÁTVONULÁS

2019. november 11-én

-

A 2019-es esztendőben több szép csillagászati jelenséget is megfigyelhettünk, s ezek között a leglátványosabb a Merkúr átvonulása volt a Nap előtt mely késő délután volt látható Magyarország területéről. A novemberi időjárás nem volt túl kegyes, de azért valamennyit lehetett látni a jelenségből. Legközelebb sajnos csak 13 év múlva lesz látható újból a Merkúr apró korongja a Nap előtt!

Az esemény teljes megfigyelésére kevés helyről adódott lehetőség: gyakorlatilag csak Dél-Amerika volt az egyetlen kontinens, ahonnan a jelenség végig látható volt. Emellett Afrika nyugati csücske és Észak-Amerika keleti területeiről látszott a teljes tranzit. Európából (benne hazánkból is) az átvonulás még zajlott a napnyugta időpontjában. Az alábbi térkép mutatja a megfigyelhetőséget a világ különböző pontjain:

Akárcsak 2016. május 9.-én, a tranzit csak részben volt megfigyelhető: Az ország különböző területei között fél óra eltérés volt a helyi napnyugta időpontjában, és a délnyugati határvidéken lévő megfigyelők majdnem láthatták az átvonulás közepét.

A Merkúr és a Nap első érintkezésére 12:35:25 UT-kor került sor, amikor a Nap 18-20 fokos magasságban tartózkodott a magyar megfigyelők nézőpontjából. A két égitest látszó méretében is hatalmas különbség mutatkozott:

Merkúr:               d = 10.0”             (a Nap átmérőjének 1/194-ed része)

Nap:                   d = 1938.3”        (a napfelszín üresnek látszott)

Három és fél évvel ezelőtt a két égitest méretkülönbségének aránya 1/155 volt, így most bizony sokkal apróbb volt a Merkúr a Naphoz képest. Ennek oka, hogy a Föld napközelben lesz nemsokára, és a Merkúr is. Viszont a Merkúr napközelsége azt okozza, hogy a Földtől távolabb kerül.

Műszerek

A jelenséget a 130/650-es Newton távcsövemmel figyeltem meg, és akárcsak három éve az objektívet 43mm-re blendéztem le. Így gyakorlatilag egy 43/650-es, f/15-ös távcsővel néztem meg a jelenséget, és ezzel mértem a kontaktusadatokat is. Egy 17mm-es okulárt használtam, 38×-os nagyítással és megpróbáltam fotózni is!

Az észlelés menete

A Nap-Merkúr randevúról természetesen már nagyon régen tudtam, több évvel ezelőtt. Pár nappal az átvonulás előtt megszületett a kisfiam, így számomra különösen emlékezetes marad ez a megfigyelés 😊. Sok problémám adódott azzal, hogy megfelelő fotókat készítsek, ugyanis a Newton tubusom nem alkalmas a primer fókuszú fotózásra. A Canon EOS tükörreflexes váz benézőkéjén keresztül nagyon nehéz volt fotózni, és a jelentős kómahiba miatt nem is tudtam a teljes látómezőben éles képet készíteni. Mindegy! Úgy voltam vele, hogy igyekszem a Merkúrt megörökíteni, nem a teljes napkorongot. Másik nehézség volt, hogy a harmadik emeleti erkélyünk DDK-i tájolású, így a DDNy-i horizontot még éppen el tudom érni távcsővel. Tehát tudtam, hogy az erkélyünkről maximum az első negyven percet láthatom.

Mikor eljött az átvonulás napja, már jó előre elkészültem. Sajnos az időjárás nem kegyelmezett: az átvonulás alatt végig erősen fátyolfelhős volt az ég, és sokszor a Nap teljes takarásban volt. Hála Istennek az első és a második kontaktus idején csak fátyolfelhős volt ott az ég, ahol a Nap tartózkodott. Így sikerült megmérnem őket:

I. KONTAKTUS:             12:35:34 UT (+/- 2sec)

II. KONTAKTUS:            12:37:13 UT

Az első kontaktus időpontját nehéz volt megbecsülni. Ebben az is nagy nehézséget okozott, hogy a nagyítást nem növelhettem 38×-osnál tovább, mert a fátyolfelhőzet folyamatosan takarta a Napot és fényszegény volt a kép. Aztán a belépés után megérkeztek a folyamatosan vándorló felhők, így sajnos csak szakaszosan volt lehetőségem bármit is megpillantani. Olyankor egy- másfél percig jó volt minden, de aztán újra jöttek a felhők. Ez ment gyakorlatilag 13:14 UT-ig, amikoris a Nap már lassan eltűnt a társasház fala mögött. Ekkorra azonban DNy-i irányból már szinte teljesen bezáródott a felhőzet. Látszott hol van a Nap, de távcsővel képtelenség volt bármit is megpillantani.

A Nap felszíne a megfigyelés idején szinte teljesen üres volt, bár annyira nem is volt sok idő megfigyelni a napfelszínt. Örültem hogy ebben a szűk háromnegyed órában egyáltalán láttam magát a Merkúrt. A kis apró korongja nagyon fekete volt, és bizony nagyon pici is; három évvel ezelőtt valahogy nagyobbnak éreztem a Naphoz képest. Ennek okairól már a cikk elején beszéltünk.

Ahogy említettem, nagyon  nehéz volt fotózni: a fókuszálás, a felhők, a fényszegény kép, mind-mind közrejátszott ebben. Azért két normálisabb fotót mégis csak sikerült összehozni. Az egyik fentebb, a másik itt lent látható:

Az egyik legjobban sikerült kép! Sajnos csak 2-3 perces szünetek adódtak, amikor a fókuszálást, exponálást
és minden egyebet gyorsan el kellett végezni.
Canon EOS 1100D + 130/650 Newton 43mm-re blendézve, okulárprojekció (17mm-es Plössl okulár)

Összegzés:

Akárcsak három éve, a jelenséget most sem sikerült zökkenőmentesen megfigyelni. Sőt! Most talán még keményebbek voltak a körülmények. A megfigyelés táblázatos összegzése:

Dátum:                             2019. november 11.

Megfigyelő:                      Cseh Viktor, Cseh-Nagy Katalin

Helyszín:                          Debrecen, GPS: 47.524N 21.621E

Távcső:                            130/650 Newton 43mm-re blendézve = f/15.1-es fényerővel

                                         + 17mm-es okulár 38×-os nagyítással

Légkör:                             S-4 / T-3 (folyamatos fátyolfelhőzet, vonuló felhőpamacsok)

Megfigy. hossza:              szűk háromnegyed óra

Fred Espenak amerikai csillagász már közzétette a következő Merkúr átvonulás adatait is, amit alább láthatunk. Jó készülődést mindenkinek 2032 novemberéig! :)

2019. november 11., Cseh Viktor, Debrecen

2018.12.09. hajnala: 25 óra 09 perces holdsarló

Viszonylag jó körülmények adódtak 2018 december közepén arra, hogy egy nagyon szép 25 órás holdsarlót láthassanak a korán kelők.

Dátum: 2018.12.09.
Hely: Debrecen, Magyarország
Holdsarló kora: 25 h 09m

Hajnalban fölébredve egy nagyon fényes csillagot vettem észre a kristálytiszta, délkeleti horizont felett. Ez bizony a Merkúr, amely nagyon jó láthatóságban van: ritkán ilyen feltűnő! A látványa jó jel, mert nemsokára a házak felett felbukkan a holdsarló is. Nem is kell sokat várni: egyszer csak, hirtelen megláttam a Hold sejtelmes, narancsvörös, elmosódott ívét a háztetők felett. Ahogy kiemelkedett egyre élesebb és kontrasztosabb lett a megjelenése. Íve egészen hosszú, nagyjából 120-130 fokos, bár leginkább csak távcsővel látszik ekkorának. Részleteket nem látok, az egész ív eléggé homogén. Hamuszürke fénynek nyoma sincs! A Merkúr közelsége még inkább emeli a látványt, távolabb pedig a Vénusz ragyog igen nagy fénnyel. Képek a sarlóról:

Merkúr átvonulás 2016-05-09

MERKÚR ÁTVONULÁS

2016. május 9.-én

-

Tavaly március 20.-án a napfogyatkozás végeztével arra gondoltam milyen jó lesz hogy, bő egy év múlva lesz egy hasonlóan szép esemény. Ez ugyan nem lesz annyira látványos, ám a maga nemében ugyan annyira érdekes, főleg egy amatőrcsillagász számára.

Akkor még távolinak tűnt 2016. május 9.-e, most viszont már az "emlékirataimat" írom a Merkúr átvonulásáról. Lássuk milyen volt az emlékezetes nap.

A Merkúr helyzete a korongon 2016-05-09 15:29 UT-kor

Az átvonulás Magyarországról csak részben volt megfigyelhető. Az első kontaktus KözEI szerint  országunkban nagyjából 13:11 óra körül következett be, az utolsó kontaktus pedig 20:48 KözEI-kor. Ebből látható hogy az átvonulás utolsó fél óráját nem követhettük nyomon. Az ország nyugati-északnyugati szegletében élők éppen csak lemaradtak a kilépésről. A térkép alapján látható hogy, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Nagy-Britannia, Norvégia, Svédország, és a Benellux államok lakosai végig követhették az eseményt.

Az átvonulásban tehát a Nap és a Merkúr vett részt, és a bolygónak nagyjából hét és fél órára volt szüksége ahhoz, hogy keresztülhaladjon a napkorong előtt. Ennek egy részét láthattuk innen Nagyvarsányból is. A belépésre 57 fokos horizont feletti magasságban került sor. Az égitestek adatai:

Merkúr:             d=12.1"            (a Nap átmérőjének 1/155-öd része)

Nap:                 d=1884.6"         (két foltcsoport: 12542 és 12543)

A fenti két adatból látható hogy a Merkúr piciny korongja szinte alig takart ki valamennyit a Nap hatalmas felszínéből. Ha pontosan kiszámoljuk akkor azt kapjuk hogy, a Merkúr csupán 0.004% területet takart el egy adott pillanatban. Ez szinte elenyésző! Érzékelni lehet tehát a két égitest méretében mutatkozó hatalmas különbséget, pedig a Merkúr ráadásul a Nap és a Föld között húzott egyenes mentén csak 2/5-nyi távolságra volt a Naptól. Közvetlen egymás mellett a két égitest méretében mutatkozó különbség még nagyobb lenne.

Műszerek

A jelenséget a 130/650-es Newton távcsövemmel figyeltem, 26×-os, 65×-ös és néha 103×-os nagyításokkal, Baader napszűrő fólián keresztül. Fényképeket is készítettem a jelenségről.

Az észlelés menete

Akadályozó tényezők (helyi viharok)

A megfigyelés előkészületeit csak május 9.-én délben kezdtem meg. Ekkor kipakoltam a megfigyelőhelyre a kertben, és szépen felállítottam a távcsövet. Mire mindennel elkészültem már szinte kezdődött is az átvonulás.

Mivel a jelenség a Nap déli félgömbjén zajlott és a belépést nehéz volt elcsípni, nagyon résen kellett lenni; Tehát azt a részt állítottam be a napperemen, ahol várható volt a belépés!

Sajnos mindenfelé felhőtömbök sodródtak, és a belépés előtt 1-2 perccel, elkezdett esni az eső. De nem is akárhogyan! Felettünk nem volt felhő és sütött a Nap is. Ilyet még nem tapasztaltam; egy távoli viharfelhőből, magasan idefújta az esőcseppeket a szél, és az esett. Ilyen Spártai körülmények között kaptam el a belépést 11:12 UT-kor, amikor a Merkúr elkezdett rácsusszanni a napkorongra. Szépen készültek a rajzok a belépésről, és 11:18 UT-ra már teljesen beborult az ég. Ekkor már nagyon esett, és elkezdtem a távcsövet bepakolni. Ekkor úgy tűnt hogy teljesen befejeződött számomra az észlelés. Be is mentem tehát és elkezdtem szétszedni a felszerelést.

A délután folyamán elkezdtem kidolgozni a rajzokat, viszont 16 óra körül azt vettem észre hogy tisztul az égbolt. 16:24-re már kint is voltam újból a felszereléssel, és meg is láthattam az átvonulást, amint nagyjából a felénél jár. Ezen a délutánon már készültek fotók is a mobiltelefonommal, hogy ne csak rajzok maradjanak fenn erről az érdekes napról! Íme az egyik legjobban sikerült:

A Merkúr helyzete 2016-05-09 16:21 UT

Délután már sokkal több idő volt a megfigyelésre és szépen követni lehetett a Merkúr útját a korongon.
Két nagyobb foltcsoport, a 12542 és 12543 volt a napfelszínen amik segítettek a rajzolásban és a pozícionálásban. 14:24 UT-kor a bolygó a napkorong közepén tartózkodott, DDK-i irányban a 12543-as foltcsoporttól.

 

20 percenként rajzoltam a bolygó pozícióit bár sokkal rövidebb idő alatt is látható volt az elmozdulás. A levegő eléggé hullámzott de voltak nagyon jó pillanatok amik alatt a Merkúr képe nagyon szépen kiélesedett. Ám ahogy a napkorong egyre lejjebb süllyedt egyre inkább romlott a nyugodtság, s az este közeledtével már a kis fekete korong erősen vibrált a fényes Nap előtt; hol vízszintesen, hol függőlegesen nyúlt meg. A bolygókorong koromfeketének látszott, jóval sötétebb volt mint a napfoltok amelyek a korongon látszottak.

A belépésről külön készítettem egy rajzsorozatot. Én a fekete csepp jelenséget nem érzékeltem, bár a felhőtömbök sodródása és az eső ezt nagyon zavarta; nem tudtam kellően koncentrálni, így lehetséges hogy lemaradtam róla.

Az utolsó pozíciómérést 17:05 UT-kor végeztem amikor a Nap elbújt a fák koronája alatt és véget ért az észlelés.

Összegzés

 

A jelenség megfigyelése nem ment zökkenőmentesen, de így is nagyon emlékezetes marad. Összesen 2,5 órát sikerült megfigyelnem a Merkúr átvonulásból ami bőven elég volt mindenféle, megfigyelés elvégzésére. Az időjárás pedig egy olyan körülmény amin bizony nincs módunk változtatni.

Személyesen még nem láttam Merkúr átvonulást, ám a következőig nem kell sokat várni, hiszen 2019-ben újból láthatunk egyet.

Dátum:             2016.05.09.

Megfigyelő:       Cseh Viktor

Helyszín:          Nagyvarsány

Távcső:             130/650 Newton

                        (43mm-re blendézve)

Légkör:             kitűnő átlátszóság, rossz nyugodtság,                         záporok

 Az egyik utolsó fotó: Átvonulás az antenna mögött, avagy "antenna átvonulás"

2016. május 11. Cseh Viktor, Nagyvarsány