Év végi tünemény: C/2021 A1 (Leonard)

2021 január 3-án G. J. Leonard csillagász egy érdekes égitestet fedezett fel, melyről akkor még nem gondolhatták, hogy milyen szép üstökössé válik. A napokban végre én is távcső és lencsevégre kaptam ezt az északi égen nagyszerűen látszó vándort.

A C/2021 A1 (Leonard) egy hosszú periódusú üstökös, perihéliumban 0,615 CsE, afélumban kb. 3700 CsE-re van a naptól. Ilyen pályán nagyjából 80 ezer évente kerüli meg egyszer a központi csillagunkat. A Földről nézve az üstökös jelenleg az Ökörhajcsárban jár, onnan a Kígyón, Kígyótartón keresztül a Nyilas csillagképbe kerül, majd a Mikroszkópba. Napközelségét 2022 január 3-án éri el. Az alábbi két térkép mutatja égi útját:

Az üstökös útja a hajnali égen december 6-tól 12-ig.

Az üstökös útja az esti égen december 12-től 24-ig.

A C/2021 A1 üstökös útja az égen a teljes láthatóságon belül.

A főbb adatok, égi helyzet az alábbi linken folyamatosan nyomon követhetőek:

https://theskylive.com/cometleonard-info

Az üstökös a napokban lassan eléri a szabadszemes láthatóság határát (persze sötét égre értendő). Maximális fényességét nehéz megjósolni, de valahol 4-3 magnitúdó körül lesz. Optimista becslések 1-2 magnitúdós fényességet várnak, ám ez sokféle együttható függvénye (porkibocsátás, üstökösmag porózussága, szerkezete, stb). A vándort a legkisebb távcsövekkel is érdemes felkeresni már 6-a után is. A üstökös pályájának egy része az alábbi képen tekinthető meg:

Az első alkalom, mikor sikerült lefotóznom az égitestet, 2021.12.04-én hajnalban volt. A már világosodó égen kaptam el, sajnos csak a belvárosból volt lehetőségem fotózni. A nyers képeken megdöbbentett mennyire szép zöld színű az üstökös, és hogy a csóva mérete kb. 50 ívperc. Sajnos eddig nem fordítottam nagy figyelmet ennek a kométának, de mostantól igyekszem sorozatosan észlelni, megfigyelni. Íme az első fotó, remélem lesz több is:

2021.12.08. hajnala - Napok óta várom a derült hajnalt, és hogy egyszer legalább külterületről, sötét égről fotózhassak. Ma reggelre derültet ígértek de a Tisza vonalától K-re mindenhol felhők. Sajnos hiába keltem 4 órakor csak felhőket látok. Mindegy! Azért virrasztok tovább. 5 óra: semmi, csak felhők. Aztán negyed hatkor elkezd feloszlani a felhőzet. Gyorsan összeraktam a kis teleobjektíves felszerelésemet.

Az üstökös helyét hamar megtaláltam, és a felhőzeten keresztül készült képeken is látható a zöldes elnyúlt folt. 05:25-kor végre derült terület ér az üstökös helyére és tudok készíteni néhány fotót. A fényszennyezés erős, az ég nem túl jó átlátszóságú, de azért viszonylag jól sikerült a kép. Egyelőre ennek is örülök! A C/2021 A1 sokat nyúlt a napokban, a csóva hossza kb. 1,4 fokos. A kóma 15 ívperc méretű, és kissé tojásdad alakú, színe zöldes. Binokulárral éppen meg tudtam nézni és éppen az utolsó pillanatban kaptam el. Már világosodik. Hát remélem a közelgő mediterrán ciklon nem húzza sokáig!

2021.12.09. - Ezen a hajnalon ismét a jövevény nyomába eredtem. Végre egy hajnal amikor kitisztult az ég, viszont most meg elaludtam: hajnali 3-kor ugyan felébredtem, de felhős volt így nyugovóra tértem az esélytelenek nyugalmával.

Szóval, mikor felébredtem 5 körül, gyorsan összehajítottam a felszerelést az erkélyen és fotóztam. Az átlátszóság nem volt jó, és az üstökös egyre jobban belemerül a fényszennyezett rétegekbe. A fotón nem volt túl meggyőző látvány így az összegzett képeket a zöld csatornát leválasztva hoztam létre. Jó erős kontraszttal, szépen megmutatkozik a csóva, mely 1,2 fok hosszan biztosan követhető.

2021.12.22. - Hosszú, majd két hetes kínlódás és eredménytelen várakozás után 22-én este végre újból lencsevégre kaptam az üstököst. Az alkonyati égen nagyon nehéz volt kihámozni az égi háttérből. A távolodó kométa egyértelműen zöldes a képeken, és a fényes magot a kóma eltolódva veszi körül. Így látható a napszél nyomásának iránya is. Szóval végül is sikeres az észlelés, bár hogy is mondjam: nem egy "NEOWISE" élmény...

A távolban egy fehér csóva!

A NEOWISE üstökös rohamosan elhalványodott az elmúlt napokban. Mivel már eléggé régen láttam, drasztikus volt a fényességcsökkenés számomra.

A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös helyzete július 28-án. Nagyon elhalványodott az utóbbi napokban.

Az zavaró holdfény ellenére szabad szemmel a jó átlátszóságú égen éppen ki lehetett szúrni az üstököst a Melotte 11 nyílthalmaz közelében.

Az üstökös 150 másodpercnyi összegzett képen. Jól látható a zöldes kóma, és a halvány porcsóva.

A halvány magból egy piciny csóvát látok kinyúlni, hossza alig 1 foknyi. A látvány hasonló ahhoz mint amikor először megpillantottam 5-én hajnalban. Megpróbálom még követni amíg lehet!
Nagy élmény volt az elmúlt hónap ezzel a csodálatos égitesttel, ahogy látni lehetett napról-napra, estéről estére.

Por és Szekér

Ezen az estén azért mentem ki fotózni az üstököst, mert épp elérte a legnagyobb földközelségét. Holnap este már picit távolabb lesz, így megragadtam az alkalmat.

Az üstökös helyzete ezen az estén; szinte pont a Göncölszekér "alatt" foglal helyet.

Nagy látószögű felvétel az üstökösről, közben felhők vonultak át.

Fényessége jócskán megcsappant: nagyjából 3 magnitúdósra becsültem a magot a párás égen. Szabad szemmel a csóva hosszát nehéz volt megbecsülni, mert folyamatosan felhők vonultak arra. A felvételek közül a negatív képre exponáltam a legtöbbet, összesen 300 másodpercet, ami 5 perc expozíciónak felel meg. Sajnos az erősen párás égen nem jöttek olyan részletek mint vártam, de a végeredménnyel így is elégedett vagyok. Az összegzett képen az ioncsóva kilóg a látómezőből, hossza legalább 13 fok, a porcsóva pedig méltóságteljesen terül szét észak felé. A csóvál kb. 80 fokban vannak szétnyílva. Mesés látvány!

Összegzett felvétel az üstökösről:
20×15 sec, ISO 3200, f/4.0, 55mm
Canon EOS 1100D + Canon EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS STM

Kis binokulárral is figyeltem az üstököst, a feje egyértelműen zöldes árnyalatúnak látszik. Megmondom őszintén, számomra ez életem egyik leglátványosabb, legszebb üstököse, amit valóban jól megfigyeltem és felfogtam érzékszerveimmel.
Igyekszem továbbra is fotózni 2-3 naponta a kométát, addig míg sikerül detektálni. Jó lenne rajzolni is, de sem időm, sem megfelelő észlelőhelyem nincs még ehhez.

Esti látkép

Sajnos ismét csak éppen megálltunk és úgy néztük meg az üstököst. Végre a feleségem Kata is meg tudta figyelni.
Az esti égen is gyönyörű már az üstökös, gyakorlatilag most tök mindegy mikor figyeli meg az ember: kb. ugyan olyan jól látható hajnalban és este is. A hajnali ég a csóva szerkezetének tanulmányozása szempontjából talán kedvezőbb.

A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös a Hajdúság fölött.

Csináltam egy szerény fotót, és binokulárokkal alaposan megnéztük magunknak. 15-én este újra Nagyvarsányban leszünk, ahonnan végre ismét jó minőségű ég alól, nyugodt körülmények között tudom majd megfigyelni.

C/2020 F3 (NEOWISE) - Égi vándorok kora reggel

Nem számítok valami nagy üstökös észlelőnek: a profikkal ellentétben én általában csak a fényesebb kométákat nézem meg. Az elmúlt pár évben azért sikerült több szép égitestet megfigyelnem, de ritka vendég az égbolton a szabad szemes üstökös.
Ezen a hajnalon a C/2020 F3 NEOWISE üstököst sikerült megfigyelnem, amely engem nagyon emlékeztetett a C/2013 L4 PanSTARRS-ra; maga az észlelés körülményei, az üstökös kinézete szinte megszólalásig ugyan olyan mint amaz. Különbség csak annyi hogy amazt tavasszal az esti égen, ezt meg nyár derekán a hajnali égen láttuk.

Már jóval az üstökös felkelte előtt a tetthelyen voltam, és kerestem egy jó megfigyelőpontot. Az üstökös felkeltének időpontja után elkezdtem fotózni bízva abban, hogy a képeken feltűnik majd. És így is lett! Az egyik fotón a fák felett észrevettem egy narancsos csillagot melynek \"üstöke\" volt. Így innentől már binokulárral és szabad szemmel is próbálkoztam. Az első képeken meglepődve láttam, hogy az üstökös közelében lévő háztetőn, furcsa \"lények\" vannak. Sikerült néhány gólyát is lefotózni ezen a reggelen, igazi nyári hangulatot adva a képnek.
Nagyon nehéz volt a fényességbecslés, egyrészt a fényesedő hajnalpír, másrészt a kevés látható csillag miatt. Binokulárral és később szabad szemmel is valahová 2 magnitúdó közelébe tudom tenni a mag fényességét. A csóva szabad szemmel éppen csak sejthető volt, binokulárral kb. 20 ívperces, a fotókon 30 ívpercnél is hosszabbnak látszik. A csóva pozíciószöge 80°. Egészen 01:30 UT-ig figyeltem aztán már mentem haza mert csurom vizes lettem.
Nagyon élveztem az észlelést, remélem holnap hajnalban is jó idő lesz!

Gólyák a kéményen, tetőn!

Hajnali hangulat

Az észlelőhelyem és a gólyafészek hely amely a villanyoszlop tetején van.

Fogyó Vénusz

Év elején, a januári hideg estéken a Vénusz még éppen hogy csak látszott a nyugati ég alján a Jupiter társaságában. Azóta átmérője megnőtt, s egyre vékonyabb lett az elmúlt fél év során. Május 14-én este a távcsövemmel és a fényképezőgépemmel készítettem egy fotót a keskeny, alig 11,9%-os megvilágítottságú sarlóról. A hónap végére eltűnik a napnyugtában, így véget ér a láthatóság esti időszaka.

Íme a felvétel a 14-i estéről:

127/1500 -as Makszutov-Cassegrain távcső, Canon EOS 1100D primér fókuszban

2020.05.20-án a Vénusz tovább fogyott, és egyre gyorsabban közeledik a horizonthoz. Mostmár napról-napra figyelni kell mert hamar eltűnik a szemünk elől. Egy fotó az estéről:

127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcső+2,25× Barlow, Canon EOS 1100D primér fókuszban

Tavaszi együttállások

2020 márciusában és áprilisában többször is előfordult, hogy szép együttállásokat figyelhettünk meg. Ezekből készítettem egy kis fotós összeállítás. A fotók adatait külön nem közlöm; mindegyik ugyan azzal a fényképezőgéppel (Kamera típusa: Canon EOS 1100D + Canon EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS STM) készült ugyan onnan (Debrecen).

2020.03.19. Hold, Szaturnusz, Mars és Jupiter együttállás:

2020.03.20. A Mars és a Jupiter szoros közelsége (a második kép 127/1500-as MC távcsővel készült):

2020.03.28. Hold, Vénusz és Fiastyúk együttállás:

2020.04.01. A Mars és a Szaturnusz szoros együttállása:

2020.04.03. A leglátványosabb együttállás az időszak során: A Vénusz és a Fiastyúk, Hyadok, Vesta kisbolygó (két kis vonal jelöli):

2020.04.08. Hajnalban a Jupiter, Szaturnusz és a Mars alkotott égi triumvirátust.

A Hold, Mars, Jupiter és a Szaturnusz együttállása 2020.04.15-én és 16-án:

2019.07.31. – 24 óra 24 perces hajnali holdsarló

2019 júliusában az a helyzet állt fel, hogy egy hónapban három lehetőség is adódott a korai holdsarló észlelésére. Igaz, ezek az égi tünemények egyike sem volt igazán kihívás, de látványnak mindegyik szép volt.

31-én hajnalban szintén egy "napos" sarló akadt a horogra (vagyis jobban mondva a távcsövek látómezejébe). Debrecenből nézve a helyi holdkelte időpontja 01:57 UT-ra esett, s ezt követte 1 óra 13 perc múlva 03:10 UT-kor a napkelte. A holdsarló kora a két időpont között 25 óra 15 perc és 24 óra 02 perc között csökkent.

01:55 UT-kor ébredtem, és nagyjából 10 percet kellett várni, hogy a hold a háztetők felé emelkedjen. A megfelelő idő elérkeztével ki is mentem az erkélyre, és 10×42-es binokulárral el is kezdtem a keresést. Azonban a rendkívül rossz átlátszóság miatt hamar tudatosult bennem, hogy ezt a könnyűnek ígérkező sarlót, nem is lesz olyan egyszerű elkapni. Távcsővel csak 02:31 UT-kor pillantottam meg: nagyon halvány, narancssárga volt, és csupán 120 foknyi ív látszott belőle. A rövid szabadszemes látvány kb. 2-3 percig tartott 02:34-02:36 UT között. Ezután ismét csak távcsővel láttam 02:48 UT-ig. Ezután a sarló eltűnt a poros, párás, egyre világosodó égen. A sarló kora a nevezett időpontokban:

Első távcsöves megpillantáskor:                24 óra 41 perc

Első szabad szemes megpillantáskor:       24 óra 38 perc

Utolsó szabadszemes megpillantáskor:     24 óra 36 perc

Utolsó távcsöves megpillantáskor:             24 óra 24 perc

A korai holdsarlóról, készítettem fotókat is, melyekből a legjobban sikerült itt megtekinthető.
A fotó nagyobb felbontásban és jobb minőségben ezen a linken:
https://www.flickr.com/photos/51054595@N02/48420058216/in/dateposted-public/

A holdsarló a Szent Anna templom tornyai fölött látszik:

Éjszakai világító felhők 2019.06.10-én

2019.06.10-én este 21:30 körül éppen a 33-as fűúton haladtunk, Tiszafüred felől, Hortobágy irányába. Mivel nem én vezettem, volt időm nézelődni út közben.

 Egyszer csak az északnyugati horizont felett fehéres felhőket vettem észre; volt egy sejtésem, de még túl világos volt, hogy biztos legyek benne. Negyed óra múlva már minden kétség eloszlott: "Ezek bizony világító felhők!" Valahol Hortobágy előtt megálltunk a puszta közepén ahol készítettem pár képet. Majd kissé távolabb - már Hortobágy után - egy csárda mellett is fotóztam. Íme a jelenségről készült képek:

Észak- vs. Dél-Magyarország

Gondoltam készítek a Stelarium programban két képpárt, ami azt ábrázolja mennyi különbség van Magyarország legészakabbi, és legdélebbi pontja között abban, hogy mennyivel látnak "délebbre" az ott tanyázó amatőrcsillagászok.
A két képpár a lehető legészakabbi és legdélebbi pontot veszi figyelembe:
É - 48°35'6.34"
D - 45°44'13.57"

A két helyszín között összesen 2°50'52.77" különbség van. Ez nem tűnik soknak, de az igen déli fekvésű égitestek észlelésekor igeni sokat számít. Ugyanis nem mindegy hogy valami mondjuk 2-3 fok magasan "billeg", vagy 5-6 fok magasan "stabilan" észlelhető. Tehát a dél-baranyai megfigyelők egy jó 3 fokos sávval többet látnak az égboltból, ahol bizony bármi feltűnhet. Például egy fényes szupernóva, nóva stb., mint pl az SN 1006, az emberiség történelmének legfényesebb szupernóvája.

Nos ennek a bejegyzésnek inkább csak az a célja hogy megosszon egy kis érdekességet! :-)

Cikkajánló: http://www.mcse.hu/szakcsoportok/melyeg-szakcsoportok/cikkek-melyeg-szakcsoportok/kalandozas-a-deli-horizont-kozeleben/

Téli egzotikumok

Téli egzotikumok

Ki ne szeretne a téli hideg időben repülőre pattanni, és elugrani valamelyik déli meleg tengerpartra? S vajon melyik magyarországi amtőrcsillagász ne szeretné a Tejút burjánzó déli "habjait" megszemlélni, ha lehet távcsővel? A téli égbolt számtalan csodát rejteget a szemlélődő ember számára. Nem vagyunk azonban ilyenkor sem arra kényszerítve, hogy a "szokásos" égitesteket észleljük.

Télen nem túl gyakori a derült égbolt, ám ha mégis akkor általában igen jó átlátszóság fogadja az észlelőt! Engem 2009/2010 fordulóján, néhány ilyen kitűnő átlátszóságú éjszaka ébresztett rá arra, 

hogy bizony nem csak magasan, a zenit tájékán érdemes megfigyeléseket végezni. Történt, hogy kitelepültem (életemben először) egy közeli kis gyümölcsösbe, ahonnan zavartalan a kilátás mindenfelé. Az égbolt alatt állva azonban "új" csillagokat fedeztem fel; az Orion és a Nagy Kutya alatt mindenféle fényes csillagok sziporkáztak amiket addig még nem láttam soha. Általában a Nyúl csillagképtől délebbre nem merészkedtem. A térképet böngészve egy ismeretlen kis világ bontakozott ki előttem; a téli Tejút déli része! Ez a Caelum, Columba, Puppis, Pyxis és a Vela csillagképeket foglalja magában. Ezekről a területekről, s fontosabb látnivalóikról lesz szó ebben a cikkben. Mivel a célterület nagyon alacsonyan helyezkedik el, ezért a legoptimálisabb dél-magyarországi (45°45' S) észlelőhelyre számítottam a delelési magasságokat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bizony a legnagyobb delelési magasság, és a lehető legtisztább légkör a legfontosabb összetevői a sikeres észlelésnek! És persze azért nem árt egy távcső sem...

Streichert 19 (Cae)

A terület nyugati szélét a Caelum (Véső) csillagkép jelöli, amelynek északi határvonala  az ország területéről 18° magasságba emelkedik. Ez a nyolcadik legkisebb területű konstelláció a maga 125 négyzetfokos kiterjedésével.  Legfényesebb csillagai közül a γ,β,α Caeli könnyedén látható binokulárral is Magyarországról. Mély-ég objektumai közül az NGC 1679 galaxist, valamint a Streicher 19 és 17 katalógusszámú aszterizmusokat sikerült megfigyelnem. Az NGC 1679 egy 12 magnitúdós SB/Ir osztályú galaxis, mely piciny fényfoltként mutatkozott a 13 cm-es távcsövem látómezejében. A Streicher 19 igen látványos alakzat, melyet legszebben a binokuárok mutatnak meg. A kis csillagalakzat hasonlít a Holló csillagképre, s DNy-i irányba egy hosszú csillaglánc indul ki a csoportból. Ezeken az objektumokon kívül megfigyelhetőek még az NGC 1701 és ESO 422-16 jelű galaxisok is nagyobb átmérőjű távcsövekkel.

NGC 2298 (Pup)

A Föld forgását követve el kell búcsúznunk a Caelum csillagaitól, s távcsövünk látómezejébe a Columba (Galamb) fényes csillagokban gazdag vidéke "kúszik" be. A terület egy hatalmas közeli nyílthalmaz benyomását kelt, s nem is tévedünk sokat; a Galamb fényes csillagainak nagy része az ún. Columba asszociáció része. Fő csillagai közül szinte mindet lehet távcsővel, vagy akár szabad szemmel is látni; legfényesebb a 2,65 magnitúdós α Columbae (Phact). A Galamb legszebb mély-ég objektuma az NGC 1851 gömbhalmaz, melyet jó körülmények között a déli határ mellől 4-4,5° magasan elcsíphet bárki. Kifejezetten erőteljes megjelenésű objektum, nagyon fényes maggal. Közvetlenül a Galamb keleti határvidékén két szép galaxist cserkészhetnek be leginkább a nagy távcsővel rendelkező észlelők. Ez a két galaxis a 10,2 magnitúdós NGC 1792 és a 10 magnitúdós NGC 1808. Nagy látómezejű okulárokban akár egyszerre látható a két égitest, melyek távolsága nagyjából 40 ívperc. Érdekessége a két objektumnak, hogy mind a kettő spirálgalaxis, nagyjából ugyan olyan dőlésszöggel, méghozzá ugyan abban az irányba. Az α Columbae közelében találjuk az NGC 2090 galaxist mely nagyjából 11,2 magnitúdó fényességgel világít. Ezeken az objektumokon kívül még néhány aszterizmus található a területen, mint pl. az NGC 1963, Kernya 43 és az ESO 424-25. A leglátványosabb közülük az NGC 1963, mely egy öreg szétszóródóban lévő nyílthalmaz benyomását kelti. 20-25 csillaga 30 ívpernyi területen szóródva látható. 20-30 cm-es műszerekkel rendelkezők, már bátran megpróbálkozhatnak a Galamb többi halvány galaxisának megfigyelésével is; Ic 2122, Ic 2153, NGC 1800, NGC 1812, NGC 2188. Ezek a távoli csillagvárosok már túl halványak a kisebb távcsöveknek.

NGC 2489 (Pup)

Folytatva utunkat egyre inkább közeledünk a Tejút folyamához, és egyre sűrűbb csillagerdőben találjuk magunkat. Átlépjük a Puppis (Hajófara) csillagkép határát, amely egy külön kis univerzum, s a téli estéken hosszú időre biztosítja hogy ne unatkozzunk. Jómagam már lassan három éve tanulmányozom a területet, de még most sem értem a végére. Ebben a cikkben szigorúan a -30°-os deklinációtól délre található objektumokat vesszük sorra, mert sohasem érnénk a végére. Ha jó az átlátszóság, és nincs füst vagy por a légkörben, mindenféle nehézség nélkül megpillanthatjuk szabad szemmel a 2,8 magnitúdós π Puppis-t, és a 3,6 magnitúdós c Puppis-t is. A Hajófara csillagkép első objektuma egy fényes gömbhalmaz, az NGC 2298. Összfényessége 8,9 magnitúdós és akár 10° magasra is felemelkedik így megfigyelése nem okoz nehézséget, csupán a megfelelő légköri kondíciók szükségesek ehhez. 10 cm-es távcsővel már biztosan megfigyelhető. Keleti irányba haladva megérkezünk a már előbb említett π Puppis jelű csillaghoz, mely a Collinder 135 nyílthalmazhoz tartozik. A kis halmazt valamikor 2010 év elején láttam legelőször. Nagyon könnyű látvány, s itt már érezni hogy egyre több a csillag; a Tejút területén járunk! Feljebb egészen -30°-os deklináción egy szép fényes halmaz, a Haffner 13 kényezteti az észlelőt. Három-négy fényesebb csillag hátterében látszik a kis halmaz, csillagokban szegény. Tőle másfél fokkal délebbre egy igazi ékkövet találunk, az NGC 2439-et. A 12° magasságban delelő halmaz hihetetlenül szép már kisebb távcsövekben is. Sűrű, viszonylag nagy méretű és fényes is. Többen megfigyeltük már, és egybehangzó vélemény, hogy megéri felkeresni bármilyen távcsővel, mert hazánkból is látványos! Egy nagy ugrással déli irányba egy újabb attraktív nyílthalmazba botlunk. A narancsos c Puppis jelű csillag körül a fényes NGC 2451 látható, mely valójában két csillaghalmaz együttese. Ezért A-B részre bontják őket.

NGC 2451 (Pup)

Mindenféle távcsővel érdemes felkeresni mert majd 50 ívperc méretű és fényessége 2,8 magnitúdó körül van. Én 2016.03.13.-án tudtam először teljes pompájában megfigyelni, egy hihetetlenül jó átlátszóságú éjszakán. Ennél a halmaznál már valóban az lesz az érzésünk, hogy egy teljesen új világba csöppentünk. Én így emlékszem vissza az ezzel az égitesttel való találkozásra! Ha tényleg nagyon jó egünk van, akkor nagyon merész dolgot javaslok; mozdítsuk távcsövünket délkeleti irányba még másfél fokkal, és próbálkozzunk meg az NGC 2477 észlelésével. Ez a Tejútrendszer egyik legsűrűbb nyílthalmaza, mely már-már egy gömhalmaz benyomását kelti. Fényessége 5,8 magnitúdó körül van és 13 cm-es távcső segítségével nekem is sikerült már megfigyelnem észak Magyarországról! Kerek ködgomolyagként mutatkozott meg. Nem látványos innen nézve, de mégis csak egy trófea -38°-ról! Visszaugorva a már-már kényelmes -30° deklinációra egy újabb szép nyílthalmazzal találkozunk, az NGC 2489-el. Szintén sűrű, csillagokban gazdag nagyon szép nyílthalmaz. Kis távcsövekkel is megfigyelhető de a bontás jelei csak 10 cm-től feljebb mutatkoznak. A közeli χ Puppis kicsit zavarja az észlelést.  Tovább kalandozva a Hajófara csillagképben érdemes megemlítenünk a legfényesebb csillagot, a ζ Puppis-t, azaz a "Naos"-t. A csillag nevének jelentése "hajó", deklinációja pedig -40 fok. Azonban ne gondoljuk hogy nehéz elcsípni! Én észak Magyarországról alig 2° magasságban, 13 cm-es távcsővel 2016.03.13.-án megtaláltam, és nem is látszott nehezen, köszönhetően 2,2 magnitúdós fényességének! E csillagtól ÉK-i irányba továbbhaladva egy igen érdekes területbe botlunk. Egy fényes Tejút-felhő található itt, amely gyakorlatilag az M24 téli párja. Csupán az a probléma hogy tőlünk nézve nagyon alacsonyan, kb. 6° magasságban delel. A terület kiterjedése 3×4°, és számos objektumot rejteget ez a kis

NGC 2421 (Pup)

kincsesbánya. Az NGC 2546 például egy nagyon szép laza halmaz, csillagai 40 ívperces területen szóródtak szét. Továbbá itt látható a vdB-Ha 23, NGC 2579, Ivanov 8 és Collinder 185 nyílthalmazok együttese valamint egy piciny diffúz köd, az NGC 2568. Északra ugorva -30 fokon újabb szép nyílthalmazzal, az NGC 2533-al találkozunk, majd keletre az NGC 2571 kellemes látványában gyönyörködhetünk. Innen kicsit délebbre az NGC 2567 személyében ismét egy gazdagabb nyílthalmazt láthatunk. E kis terület érdekessége, hogy két-három fokos látómezőben akár hat db nyílthalmazt is egyszerre szemlélhetünk! Ezzel el is érkeztünk a Hajófara csillagkép legfényesebb, általam már látott objektumainak végére. Ezen kívül  további csodás látnivalók vannak, nem is beszélve a számtalan további NGC, Ruprecht és Haffner halmazról.

Ahogy telik az idő, egy kicsit érdemes pihenni. A Hajófara csillagrengetegéből kilépve egy következő szép konstelláció területére érkezünk. Ez a Pyxis, azaz a Tájoló, mely szintén "tejutas" terület. Teljes terjedelmében látható Magyarországról, és három legfényesebb csillaga nagyon

NGC 2613 (Pyx)

könnyen felismerhető egyenest rajzol az égboltra. Legfényesebb csillaga az α Pyxidis 3,7 magnitúdós fényességével. Közvetlenül -30°-on egy nagyon szép nyílthalmazt az NGC 2627-et figyelhetjük meg már-már kényelmes 14° magasságban. Gazdag halmaz bár csillagai kicsit szétszórtak. Nekem 13cm-es műszerrel sikerült részben felbontanom. Az előbb említett α Pyxidis-től északra látható az NGC 2658, mely szintén egy gazdag csillaghalmaz, ám ezt kevésbé lehet felbontani mint az előző égitestet. A délebbre lévő NGC 2635 pedig már nagyon kemény dió! Még nem sikerült megpillantanom ezért azt már csak inkább nagytávcsöves észlelőknek ajánlanám. Bár azt írtam hogy csak a -30°-os deklinációtól délre lévő objektumok kerülnek terítékre, mégis kivételt kell tennem. A Tájolóban található egy nagyon szép galaxis, az NGC 2613, mely már-már elképesztő magasságokba emelkedik, hiszen 22° magasan delel. A galaxis úgy néz ki a 13 cm-es távcsőben, mint az Androméda-köd egy kis binokulárban. Ezt az égitestet mindenképpen érdemes megfigyelni a téli-tavaszi esték valamelyikén!
Az Ic 2469 katalógusszámú éléről látszó galaxis már a Tájoló keleti határvidékén található. 12 magnitúdós fényességével és 11°-os delelési magasságával nem éppen könnyű célpont, de nagyobb távcsövekkel érdemes a nyomába eredni. Még délebbre található egy nagyon fényes, majd 8 magnitúdós planetáris köd és egy nyílthalmaz párosa. Az NGC 2818 planetáris köd és az NGC 2818A nyílthalmaz már csupán 7°-os magasságokban látható legfeljebb ám mivel eléggé fényes és csillagszerű objektum, érdemes kisebb távcsövekkel is megpróbálkozni az észleléssel. Magyarországról többen is megfigyelték már.

A Tájoló csillagkép keleti határához érve nem kell még elbúcsúznunk a Tejúttól, ugyanis van még egy konstelláció amely ugyan már nagyon délen van, mégis észleltek már amatőrtársaink ezen a területen. Ez a Vela "Vitorla" csillagkép, amelyben észlelni gyakorlatilag tényleg csak a legdélebbi határvidéken lehet. A konstelláció északi része nagyjából 7°-os magasságba emelkedik Baranya megye legdélebbi pontjáról nézve. Néhány elszánt megfigyelő már észlelt itt! Persze leginkább a fényesebb csillagok megfigyelése jöhet szóba, de Kernya János Gábor sikeresen megfigyelte az NGC 3132 jelű planetáris ködöt, Szabó Gábor pedig a Ruprecht 64 jelű nyílthalmazt. Megfigyelhető objektumok közül még az Alessi-Teutsch 7 és az ESO 314-14 nyílthalmaz jöhet szóba. A csillagkép egyik fényes csillaga a λ Velorum az "Al Suhail" szintén megfigyelhető, 2,2 magnitúdós fényessége ezt lehetővé teszi, a ψ Velorum szintén könnyű célpont.

Elérkeztünk égi túránk végére, amikor a távcső tubusa nem meredeken az égre néz, hanem szinte vízszintesen a horizontra irányul. Remélem sikerült élvezetes perceket szereznem az olvasónak, talán néhányan a térképeket is lapozgatták a megfelelő helyeken. A legjobban pedig annak örülök, ha van aki már a következő éjjelekre szemezget célpontokat a téli égbolt déli szegletéből! Sikeres megfigyelést, és örömteli észlelést kívánok minden amatőrtársamnak!

Képmelléklet:

Az adott égterület fotómozaikon

NGC 2439 (Pup) ESO DSS

NGC 2477 (Pup) ESO DSS

NGC 1851 (Col) ESO DSS

NGC 2818 PL és NY (Pyx) ESO DSS

Cr 135 (Pup) ESO DSS

NGC 2451 (Pup) ESO DSS

NGC 2298 (Pup) ESO DSS