Búcsú Nagyvarsánytól

Nagyvarsányi este, délnyugaton a Vénusszal.
Első találkozásunk ezzel a szép bolygóval, hasonló
fényviszonyok között zajlott, egy januári estén.

Korábbi cikkeimből azt látja a külső szemlélő, hogy már nagyon régóta foglalkozom a csillagászattal. Ez így igaz, ugyanis 2002 karácsonyán, már volt egy saját távcsövem! Ez a kis eszköz volt az első, amellyel már megfigyeléseket végezhettem. Ennek lassan tizenöt éve már! Ebben a tizenöt évben rengeteg érdekes dolgot láttam, sok ezer órát töltöttem az éjszakai égbolt alatt, óriási mennyiségű észlelési anyagot gyűjtöttem össze és sok megtapasztalásra tettem szert. Az első pár évben csak magamban élveztem ezt a szép hobbit, aztán kapcsolatba kerültem az MCSE nagyszerű közösségével. Ám a leglényegesebb hogy a megfigyeléseim, élményeim 99%-a Nagyvarsányban született. Nagyvarsány az a hely, ahol olyan sok csodás élménnyel lettem gazdagabb az égbolt alatti "munka" során. Mivel nemsokára már nem ebben a szép kis faluban fogok lakni, úgy gondoltam emléket állítok az elmúlt éveknek, s elbúcsúzok a számomra kedves észlelőhelyektől, s nosztalgiázok egy keveset!

A Hold 2017 decemberének közepén. Hasonló fázisban
figyeltem meg égi szomszédunkat 2002-ben is a kis távcsövemmel,
szinte ugyan ilyen körülmények között, ugyan erről a helyről!

Első csillagászati élményemet gyerekkoromban szereztem, 1996 januárjában a házunk előtt szánkózva. Nagyon szerettünk öcsémmel esténként az utcai lámpák fényénél szánkózni. Egyik este épp derült volt és megláttam pontosan az utcánkkal hosszában egy fényes csillagot a már nagyon sötét égbolton. A Vénusz volt ez, bár ezt akkor még nem tudtam; nem ismertem a csillagokat, de ez a fényes égitest nagyon megtetszett. Sokáig figyeltem játék közben ahogy a Vénusz egyre lejjebb süllyed, s nemsoká eltűnik.

Ezek után nem volt megállás, mert ahogy bementem a házba rögtön könyvek után néztem, amelyekben valamit olvasni lehet a csillagokról. Volt egy nagyon régi földrajzi térképem, amiben volt egy csillagtérkép, mely a Magyarországról látható eget ábrázolta. Ez nagyon megtetszett és ez alapján bele is kezdtem az égbolt felfedezésébe. Ezen időszak alatt megtanultam a legfontosabb téli csillagképek neveit, helyét, de nagyon sok mindent nem tudtam azonosítani. Rajzolgattam a térképeket, olvastam a "Tudás fája" című kiadványt és foglalkoztam a témával, de csak szabad szemmel végeztem megfigyeléseket. Hat évvel később eljött 2002

Az első távcsövem, immár kissé
lerongyolódott állapotában, sok-sok
használat után.

Karácsonya. Egy nagyon különleges ajándékot kaptam; életem első távcsövét - van is egy képem róla, ami már eléggé lerongyolódott állapotában mutatja a kis eszközt. Nagyon jó kis távcső volt, 50mm-es átmérővel, 500 mm-es fókusszal, és 35-50×-es nagyításokkal lehetett használni. A legelső megfigyelésem még aznap este megtörtént; kitisztult az égbolt, és éppen felkelőben volt az Orion csillagkép, amit a konyhaablakunkból megláttam, és a Rigelt beállítottam a látómezőbe. Másnap az utolsó negyedben lévő Holdat lestem meg, s arra is rájöttem hogy nem érdemes ablaküveg mögül távcsövezni. Holdon rengeteg krátert azonosítottam, láttam vele a Vénusz fázisait, 2003-ban a nagy Mars közelség idején pedig a Vörös bolygó piciny korongját, észleltem sok mély-ég objektumot. Ezeken kívül pedig számtalan csillaghalmazt, kettőscsillagot, ködös objektumot is rajzoltam. Életem ebben a szakaszában biztos voltam abban, hogy én bizony csillagász leszek.

Nyolcadikos koromig abszolút a magam elképzeléseire, és módszereire hagyatkoztam, mert még nem

Így kezdtem én!
Összeollózott, másolt anyagok; térképek,
leírások stb. 

tudtam, hogy vannak rajtam kívül emberek, akik bizony figyelik az eget. Az amatőrcsillagászok közösségét nem ismertem, így csak a magam szórakoztatására és fejlesztésére használtam ezt a szép elfoglaltságot. Az egyik nagyon nagy csillagászati esemény, a 2003-as Mars közelség volt! Emlékszem arra, hogy a televízióban is állandóan ezt harsogták. Anno az internet elérés ritkaságnak számított, így ez nem csoda, hogy úton útfélen bejelentették. Jól emlékszem azokra a napokra; a fülledt nyári estéken, a vetemények meglocsolása után kint voltunk az udvaron, az emberek este voltak inkább aktívak. Én a kertünk elején lévő kis tisztáson, vagy az udvaron felállítottam a kis távcsövemet és figyeltem az erős narancsvörös Marsot. A korongot már 35×-ös nagyítással is lehetett látni, de egyebet a kis egytagú lencse nem mutatott meg! Hiába az 55,76 millió km-es "közelség" azért ez még mindig nagyon nagy "távolság" egy ilyen kis eszköz számára.

Szép estének ígérkezik!

De azért jó volt! Jó volt ilyen ritka eseményt látni, jók voltak ezek az izgalmas napok; vajon mit látok meg? Mi fog történni? Ahogy telt múlt az idő, egyre több csillagképet ismertem meg, egyre több égitest lett a barátom az égen. Főleg a Holdat szerettem! Az első rajzokat 2004 körül készítettem, bár ezek még nagyon primitív alkotások lettek. 2004-ben újabb igen ritka égi jelenség következett be, a Vénusz átvonulása, mely teljes egészében látható volt Magyarországról. Emlékszem hogy én az egyik szünetben az iskolából "hazalógva" a húsz perces szünetben figyeltem a jelenséget a kis távcsőre szerelt hegesztőüveg segítségével. A Vénusz korongja nagyon nagy volt a napkorong előtt, és nagyon örültem a látványnak. Nagyjából délelőtt 10-11 óra között lehetett amikor láttam az eseményt! Délután még megnéztem a Napot, de a Vénusznak már nyoma sem volt (miért is lett volna nyoma?), és tudtam hogy az esemény már véget ért.

Belső szomszédok, este; a Merkúr és a Vénusz

Ekkoriban még jellemző volt az észlelői tevékenységemre, hogy nem voltak jó atlaszaim, információs anyagaim, évkönyveim stb. Csupán a  másolt ütött kopott térképek, könyvekből kimásolt leírások, rajzok, ilyen olyan füzetek, kézzel másolt szövegek, és a kis távcsövem. Ha most visszatekintek arra az időszakra, úgy látom magamat mint valami nagyon régi észlelőt! Nem akarok túlozni, de dr. Clyde Tombaugh a "Sötétség bolygója" című könyvében ír magáról hasonlókat! Vagy vehetnénk Herschel-t, Galileit és sok tudóst akik így kezdték! Ők lettem fiatalkorom hősei! A modern technika vívmányainak se híre, se hamva nem volt! Csak a távcső, az íróeszközök és az észlelő...egészen szívmelengető így visszagondolni ezekre a hónapokra, évekre. Az első konkrét dolog amit a csillagászati megfigyelések végzése céljából vásároltam, az egy 10×50-es binokulár volt. Tehát műszerfejlesztést hajtottam végre 2005-ben, és vásároltam egy egészen jó távcsövet a gyűjtött 

10×50-es Vanguard binokulárom

pénzemből. Célom az volt hogy a Tejút nagy ködeit, csillagait láthassam jól, és hogy teleszkopikus meteorészleléseket is végezhessek. Ekkor hozzájutottam egy nagyszerű könyvhöz. Ez a könyv Gunter Steinbach: "Csillagok" című természetkalauza volt. Bár nagyon régi kiadás, mégis igényes, színes és én ma is nyomnám egy  kezdő kezébe. Nagyon informatív, jól felépített, külön tárgyalja szinte az összes témakört, kompakt, A/5-ös mérete miatt pedig bárhová magunkkal tudjuk vinni. A gimnáziumi éveim legelején találkoztam az MCSE-vel, a vásárosnaményi városi könyvtár eldugott kis zugaiban. További csillagászati szakirodalmat kerestem, mikor egyszer csak megláttam: "Amatőrcsillagászok kézikönyve" - még a fogalmat sem ismertem. "Amatőrcsillagász? Mi a szösz?" Kikölcsönöztem a könyvet és két(!) nap alatt

végigolvastam! Szó szerint ittam a benne látottakat, olvasottakat. Tényleg egy új világba léptem, és megismertem ezt a nagyszerű közösséget, akikkel nem sokkal később kapcsolatba is léptem. Olyan új területekkel találkoztam mint pl.: mély-ég objektumok észlelése, korai holdsarló megfigyelés, csillagfedések, bolygók rajzolása stb. Gyakorlatilag kompletten lemásoltam szóról szóra az egész könyvet, a számítógép segítségével. Word dokumentumokban ma is megvannak az akkori irományaim. Rengeteg időt töltöttem, észleléssel művelődéssel és az új távcsövem tesztelésével. 2005 nyarán megvettem életem első digitális fényképezőgépét egy HP Photosmart R507-es kis masinát. A 4 megapixeles felbontás akkoriban nagyon jónak számított. Először csak természetfotózásra használtam, aztán az éjszakai égbolt felé fordítottam. Nem értem el vele nagy eredményeket, de azért sok-sok észlelést végeztem vele. Nagyon szerettem a felhőket, naplementéket fotózni, aztán a villámfotózással is próbálkoztam, nem is eredménytelenül. Sok fotó készült együttállásokról, a Holdról és még a fényesebb csillagképekről is.

Gimnáziumi éveim alatt már szisztematikus észlelő voltam, bár még nem

Kompakt fényképezőkép + binokulár kombó!
Egyik szép részletes holdfotóm...

csatlakoztam az MCSE-hez. Viszont már alkalmaztam mindezt amit tanultam a tagoktól. Egyre több nevet ismertem meg a régi "nagyok", és a jelenkor kitűnő észlelői közül. Gyűjtöttem a képeket az internetről, a szakcikkeket, a térképeket míg aztán 2011-ben beléptem a tagok sorába. Ekkor fedtem fel a kilétemet! Mindig is újoncnak számítottam magamat, ám többen meglepődtek mikor elmeséltem, hogy bizony már több mint tíz éve végzek távcsöves észleléseket! Problémám leginkább azzal volt, hogy szabályosan végezzem az észleléseket; meg kellett szokni azokat a rendszereket, amelyekkel a közösség dolgozik. Ám egy-két év alatt minden területen belejöttem a munkába, melyhez nagyon sok segítséget kaptam. Külön említést érdemel, Sánta Gábor, Kernya János Gábor, Földvári István Zoltán, Kovács Gergő és Kiss Péter akikkel igen jó barátságot kötöttem! Sok területen motiváltak, ötleteket adtak és nagyon jó beszélgetések alakultak ki közöttünk. Nagyon jó volt ezekkel az emberekkel személyesen is találkozni az

Verebek és a Hold "együttállása"

MTT-k alkalmával, vagy mondjuk akkor amikor közösen észleltünk valahol.

Apropó észlelőhelyek! Nagyvarsány területén belül több jól bevált megfigyelőhelyem van/volt. Az évek során sorra fedeztem fel ezeket és azt is hogy egyáltalán érdemes kitelepülni. Alapjában véve az udvarunkról - főleg a kertünkből - nagyon jó a kilátás déli irányba, és a fényszennyezés sem számottevő. Gyakorlatilag egy átlagos éjjelen 5,5-ös határmagnitúdóval lehetett számolni a zenit tájékán, de előfordult már hogy 6,8 magnitúdós csillagot is meg tudtam innen pillantani. Ha viszont picit párás volt a levegő sokat romlott az égbolt átlátszósága, mivel az utcai lámpák fénye hatványozottan verődik vissza. Ilyenkor érdemes kitelepülni, és magasabb helyeket keresni. Ilyen helyszínek voltak számomra a következők: Kisvarsány vasúti megállóhely, Nagyvarsány árvízvédelmi töltés bármelyik pontja, Nagyvarsány

Észlelőhely a töltésen

szabadságtanya felé vezető úton a vasúti átjáró közelében lévő gyümölcsösök (ismerősé), nagyvarsányi focipálya. Szóval észlelőhelyben és jó minőségű vidéki égboltban nem volt sohasem hiány. Viszont minden észlelőhelynek voltak sajátosságai. Van ahová vadászidényben nem szabad elmenni, van ahol más szabályok vannak; pl. a vasúti megállóhely Kisvarsánynál, egész évben használható, csak arra kell figyelni, hogy 21 és 4 óra között nincs vonatforgalom, tehát ebben az időintervallumban nincs zavaró körülmény. Kivétel lehet persze egy-egy tehervonat éjszaka. Amivel gyakran meggyűlt a bajom, az időjárás volt. Sajnos az itteni éghajlatra jellemző (főleg ősszel) a gyakori köd, és a Kárpátok közelsége miatt sokszor a felhőfrontok is feltorlódnak, hosszú-hosszú napokra beborítva az eget. A Tisza közelsége sem valami jó. Gyakran megfigyeltem hogy az ártérről felemelkedve a ködfoszlányok, párafelhők pillanatok alatt elborítják a környező tájat. Sokszor előfordult hogy

Őszi növekvő Hold a katolikus templom
mellett.

nagyon vékony köd borította be Nagyvarsányt is; tavasszal és ősszel is. Ilyenkor oldalirányba alig látni, mert sűrű a köd, viszont felfelé meg látszanak halványan a csillagok. Tehát ez biztosan földközeli jelenség, viszont nagyon gyorsan leszáll és meghiúsítja a további észlelést. Tehát ez a dolog néha nagyon kiábrándító tudott lenni, mivel a közelben nincsen magasabb felszíni pont, ami kibukkanna ebből a vékony ködpárnából. A terület időjárására még jellemző, a Kárpátokból lezúduló erős szél - főnszél jellegű jelenség. Ennek néha igen jótékony hatása van; kisöpri a ködöt és főként tavasszal jelentkezik. Volt, amikor ennek a szélnek köszönhetően volt páratlanul tiszta a levegő!

Nagyvarsányban eltöltött éveim alatt sok-sok kitűnő szakkönyvet, és profi térképet, atlaszt sikerült beszereznem. Ezek fontos gerincét képezik az égbolt megfigyelésének. Például a térképeim így fejlődtek 1998-tól, 2016-ig: "Tudás fája" kis csillagképábrái ► Földrajzatlasz csillagtérképe ► Kézzel másolt atlaszok ► Gunter Steinbach: "Csillagok" című könyve ► "Égabrosz" csillagatlasz ► "Interstellarum" Atlasz

Asztrofotós próbálkozások;
Canon EOS 1100D + 55mm obi
expo: 30 sec

Beszereztem rengeteg bolygótérképet, Antonín Rükl nagy Holdatlaszának magyar verzióját, és rengeteg anyagot nyomtattam ki napfogyatkozásokról, holdfogyatkozásokról, csillagfedésekől stb. 2100-ig megvannak az összes nagyfogyatkozás adatai, térképekkel mindennel! Az észleléseimet túlnyomórészt vizuálisan végeztem, és ehhez az észlelőlapokat magam nyomtattam, szerkesztettem. Az észlelői pályafutásom elején magamnak rajzoltam magukat az észlelőlapokat is. Volt egy alkalom mikor az 50/500-as kis távcsövemmel belekezdtem az égbolt feltérképezésének. Hamar rá kellett jönnöm hogy ez bizony "életképtelen" ötlet!

Nagyvarsányból nagyon sok érdekes jelenséget láttam! Ezek közül talán a legfontosabbak:

      - 1999-es napfogyatkozás

      - 2003-as Mars oppozíció

      - 2004-es Vénusz átvonulás

      - 2012 DA14 földsúrló kisbolygó
             - 2012-es Vénusz átvonulás

      - 2015-ös részleges napfogyatkozás

      - 2016-os Merkúr átvonulás

Távcsöveim az elmúlt tizenöt év során:
- 50/500-as lencsés távcső (2002)

- 10×50-es Vanguard binokuár

- 80/900-as Sky-Watcher akromatikus lencsés távcső

- 15×70-es Scopium csillagászati binokulár 

- 102/1000-es Sky-Watcher akromatikus lencsés távcső

Hold és fénysorompó

- 80/400-as Sky-Watcher akromatikus lencsés távcső

- 130/650-es Newton rendszerű tükrös távcső

- 10×40-es tetőélprizmás ED binokulár

Számtalan érdekes jelenség részese voltam itt, nem is beszélve az állandó csodákról; az égbolt állandó és "mozdulatlan" szépségeiről. Nincs olyan szakasza az évnek, amikor ne lehetne találni valami látnivalót.

Mindig megtaláltam azt a helyet Nagyvarsányban, ahol nyugodt körülmények között tanulmányozhattam az eget. Rengeteg emlék köt

Újabb észlelőhely :-)

ide, és így nyílván sajnálni fogom, hogy magam mögött hagyom ezt a kis községet. Viszont az élmények mindig velem maradnak; egy-egy fülledt nyári este a Tejúton barangolva, a friss, szeles tavaszi éjszakák, vagy éppen egy teliholdas téli este, mikor lámpa nélkül is sétálhat az ember! A következő időszakban még igyekszem észlelni, végigjárva a kedvenc észlelőhelyeimet, ahol olyan sokat barangoltam a csillagösvényeken! Bár a csillagok, a világ minden tájáról látszanak, de mégsem ugyan olyan érzéssel észlel az ember egy másik helyszínen. Sajnos az utóbbi évben, nagyon kevés időt töltöttem az ég alatt, ami nagyon is hiányzik, ám '18 február 1.-ig igyekszem annyi időt eltölteni megfigyeléssel amennyit csak lehet!

Így búcsúzom a nagyvarsányi égbolttól...

Naposzlop

Esti Vénusz

Naphaló

Szolárgráf

Hajnali Hold

Kora tavaszi csillagok

Tavaszi idill a kertben!

M93 és környéke - 2013-02-27

LM rajz átmérő: 6°
Objektum: M93 és NGC2467 nyílthalmazok
Koordináták: 7h59m -24°50'
Dátum: 2013-02-27
Időpont: 20:00UT
Műszer: 10X50 binokulár
Nagyítás: 10X
Légkör: S-3  T-4
Észlelés helye: Nagyvarsány
Észlelő: Cseh Viktor
Leírás: Az egyik kedvenc csillagképem a Puppis így hát binokulárral sokat szoktam nézelődni errefelé. Február 27.-én este nagyon szép tiszta ég volt így hát ráállítottam a kis binoklimat a 7 Pup-ra mely szabad szemmel is feltűnő volt.
A 6 fokos látómezőben nagyon sok csillag látszott, bár Vásárosnamény fényburája kissé éreztette a hatását. A 7 Puppis egy nagyon szép kettőscsillag; a fényesebbik tag narancsos, míg a halványabb zöldesféle színűnek tűnt nekem.
A szép kettőstől ÉNy-ra található a gyönyörű M93, az égbolt szerintem egyik legszebb halmaza. A fél fokos foltocskában hemzsegnek a csillagok; sok pici tűszúrásnyi, és kis láncokba rendeződnek. A 7Pup tól D-re még egy szép ködpamacsot sikerült megfigyelnem; az NGC2467-et. Az a sokkal távolabbi halmaz egy csillagsor Ny-i végében ül, és a felületén egy nagyon halvány csillagocska látható.
A csillagmezők errefelé nagyon szépek; éppen az M93 mellett húzódik a galaktikus egyenlítő! Nekem a CMa-Pup határvidék a legkedvesebb mély-ég lelőhelyem!

20130112 - 19h47m-es holdsarló észlelése

Azt mondják \"Minden jó ha a vége jó\"...

...nos erre a januári szombatra ez a mondás tökéletesen igaz! Amilyen szerencsétlenül indult a nap, olyannyira örömteli véget ért. Az időjárás egész nap rossz volt (felhős, alig látszott a Nap), s már-már feladtam a 20 óra körüli sarló megfigyelésének reményét, mikor mégis makacsul kipakoltam mindent; lesz ami lesz, én akkor is beletávcsövezek a horizontba, és bizony ma este megdöntöm a saját holdsarló-rekordomat.

Felhőhelyzet az észlelés megkezdésekor. Jól látható a felhősáv, mely egyre lejjebb húzódott, elvonult a horizontról.

Egy figyelmeztető levél 2013 aznapról a Leonidák levelezőlistán...

 

Délután 15:50 KözEI-kor lepakoltam a kertbe, eltakarítottam a havat egy kis helyen, és elkezdtem figyelni az eget. A nap még ugyan fent volt de a Ny-i látóhatáron lévő felhők eltakarták. Kicsit később azt vettem észre, hogy csodák csodájára a felhők elvonulnak, s 16 órára már csak pár cirrusz úszkált az égen. A DK-i égbolt alsó 4-5 fokos területén ekkor még ott voltak azok a felhők, melyek addig az egész eget befedték. A havas táj nagyon szép volt, s ahogy egyre lejjebb ment a Nap, egyre hűvösebb lett. A hőmérő az észlelés végére -8°C-ot mutatott, bár ennek ellenére nem fáztam az izgalmas észlelés közben. Binokulárommal nézelődve az égen eszembe jutott a mobiltelefonomon lévő egyszerű kis alkalmazás a \"Mobile Sky Chart\", amely most nagyon jó szolgálatot tett; a Hold azimutális kordinátáit megadta percről percre. Így folyamatosan tudtam, hogy hol kell keresnem a Holdat. 

A holdsarló helyzete az első megpillantáskor - Stellarium

Bõ 30 perc keresgélés után egyszer csak - teljesen hirtelen s váratlanul - a látómezőben megpillantottam a hajszálvékony tünékeny sarlót; ott lebegett cirruszokkal körülölelve, s el sem hittem hogy végre megvan. Gyorsan az órámra néztem: \"Aszongya 16:18\" - \"Juhúúúúúúúúúúú!\" - Hangzott az örömujjongás...  Nagyon-nagyon jó érzés volt meglelni ezt a vékony kis holdsarlót. A látvány pedig egyszerűen gyönyörű volt! Ilyen hajszálvékony holdat még sosem láttam. Fel is merült bennem, hogy ha ez ilyen elképesztően vékony, akkor vajon milyen látvány lehet egy 15 órás holdsarló?! Vagy a hazai távcsöves rekord, a Gyenizse Péterék által megfigyelt 13 óra 20 perces?! Ezért szeretem a holdsarlóvadászatot! A megpillantásakor a sarlóból kb. egy 100° -os ívdarab látszott, mely szakadozott volt, s egy ház kéményéből feláramló hőbuborék, játszadozott a sarló ívével. Ennek ellenére a kristálytiszta átlátszóságú januári égen a vékony holdsarló pengeélesen rajzolódott ki.

Kicsivel később 16:25-kor a sarló már 130°-os nagyságúra nyúlott és kezdtek feltűnni bizonyos felületi alakzatok, melyekről később még szó lesz. 2 fényesebb és 3 sötétebb alakzat mutatkozott amint azt a digitális rajz is mutatja. - Az ég ekkor nagyon szép tiszta volt, s már szabad szemmel is látható volt a Hold! A kertünkből DNy felé tekintve látszottak a szomszéd telkek fái, a templomtornyok és ezek felett lebegett a Hold a narancsos-zöldes égaljon, mely fentebb már mélykék volt. 

A holdsarló távcsöves látványa - GIMP

Öt perccel később 16:35-kor a Holdon még további részletek tűntek elő, pedig csak egy 10X50-es binoklival támadom; mintha kráterfalak árnyékának szövedéke hálózná be a fényes D-i részt! Ekkor a sarló felezőmerőlegese kb. 75-80°-os szöget zárt be a horizonttal. Tehát a holdsarló már nagyon-nagyon közel volt a vízszintes helyzethez. Ez olyankor fordul elő, mikor a Hold a naptól sokkal északabbra van az égi koordináta rendszerben. Tehát gyakorlatilag innen nézve a Hold mintegy a Nap \"fölött\" tartózkodott. 

Ahogy telt az idő, elérkezett a 16:35 KözEI - Ekkor egy kicsi felhőpamacs veszélyezteti a sarlót, ám az túléli a harcot, s tovább araszol a délnyugati horizonton, egyre lejjebb az egyre sötétebb égbolton. Ekkor már nagyon szép narancsvörös színűvé vált, s már kezd elmerülni a sűrű, nehéz, hideg, horizontközeli levegőben. Nagyon szép részletek láthatóak rajta. Ez volt az az időpont, mikro megfogtam a távcsövet és a felszerelést és felrohantam a hosszú kertből. Pár perc szaladás után lepakoltam a házunk előtt a járdán, és ott cserkésztem be a Holdat. 16:40-kor megmutattam édesanyámnak és öcsémnek a sarlót az utcai lámpák alól. Ám ekkor egy banális dolog miatt abba is kellett hagyni az észlelést. A fókuszálás lehetetlenné vált ugyanis befagyott a távcsövem! Szó szerint! Nem tudom hogy ez hogyan történhetett (lehet valamilyen kenőanyag volt az oka) de be kellett vinni kiolvasztani...

Persze a Hold ekkor már nagyon-nagyon alacsonyan volt; színe egészen vöröses lett, s alakja érezhetően elkezdett lapulni.

Az egyetlen fennmaradt fotó a holdsarlóról - A binokuláron keresztül telefonnal fotózva

A Holdsarló adatai:

Elsõ megpillantás (KözEI):   Távcsõvel: 16:18 / Szabad szemmel: 16:31

Kora: 19h34m / 19h47m

Magassága a megpillantás idején:  kb. 7° (ívének hossza ekkor 100°)

Amint már említettem, láttam a sarlón olyan alakzatokat amelyeket minden kétséget kizáróan sikerült azonosítanom. A fenti rajzzal és az alábbi térképpel összehasonlítva látható hogy három \"peremtenger\" is jól látható szakadást okozott a sarló ívében. Mégpedig É-ról D-felé haladva: Mare Marginis, Mare Shmydtii és délebbre kissé elterülve a Mare Australe. A Sarló legfényesebb darabkája a Mare Marginis-tõl É-ra lévõ felföldeknek köszönhetõ.

Találtam két mobiltelefonos fotót: az egyik az égbolt állapotát mutatja, a másik magát a holdsarlót.

Így ért hát véget az észlelés: sikerült a vadászat és nagyon örülök neki! Életem legszebb kis részletei közé tartozik ez az óra a 2013. január 12-nek alkonyán. :-)

2006.03.30 - 33h 36m-es holdsarló észlelése

A régi emlékek közt bogarászva előkerült egy holdsarló észlelésem mely majdnem a feledés homályába merült. A holdsarló kora egészen pontosan 33h 36m volt, és az akkor készült rövidke leírást közzéteszem itt is:
"Binokulárral találtam meg a sarlót 18:51-kor, körülbelül 15° magasan az esti égen. A felezőmerőlegese 70-75°-os szöget zárt be a horizonttal. A legerősebben a sarló középső része fénylett.
19:02-kor már szabad szemmel is jól kivehető volt, magassága kb 11°. Hamuszürke fény nem látható"

Cseh Viktor

Venus-Regulus conjunction 2012-10-03

Vénusz-Regulus együttállás

Megfigyelők: Cseh Viktor
Dátum: 2012-10-03
Észlelőhely: Nagyvarsány
Égbolt állapota: S-3 T-4 ( remek átlátszóság, de eléggé felhős)

Már jó előre kinéztem eme együttállást magamnak; a Vénusz és a Regulus  nagyon közel kerültek egymáshoz. K.b 30'-nek tippelném be a két égitest távolságát, bár a megfigyelés idején még nem érték el a legszorosabb közelséget. Nagyon látványos szabad szemmel és binokulárban is! Készítettem egy kis digitális rajzot is a jelenségről.

Barnard 142-143 2012-10-12

LM rajz átmérő: 7 fok
Objektum: Barnard142-143 sötét ködök
Koordináták: 19h 41m +11°05'
Dátum: 2012-10-12
Műszer: 10X50 binokulár
Nagyítás: 10X
Légkör: S-6 T-3
Észlelés helye: Nagyvarsány

Leírás: Mivel mostanában binokulárral van igazán kedvem észlelni, ezért olyan objektumot kerestem ami ehhez való. Két napja a Vállfa halmazt rajzoltam le, de valamivel keményebb dióra vágytam, olyanra amit mér sosem láttam...
Így esett a választás újból a sötét ködökre. Az Atairtól 3 fokra ÉK-re lévő Barnard142-143 ködöket kezdtem el rajzolni. A közepes átlátszóság ellenére már az első pillanatokban jól látszódott hogy a Tejút fényes sávjába be van ékelődve valami sötét és rejtélyes objektum. Ez a sötét térrész mintegy 5 fok hosszú és ÉK-Dny irányban szeli át az KM-et. Ám ennek a térrésznek a közepén - hosszú szemlélődés és szemszoktatás után - ott láthatóak a még markánsabb, sötétebb globulák. A B142 egy "C" betűre hasonlít míg a B143 egy hullámra. A kettő együttes mérete olyan 1 fok lehet; igen döbbenetes látvány.
Az LM Ny-i fele erősen csillagporos, és fényes a Tejút miatt, DK-en pedig ott világít a látómező szélén az Atair. Egyébként az Atairt végig kint tartottam a látómezőből a megfigyelés alatt, mert gyakorlatilag elvakított. Viszont az LM rajzba belekomponáltam, esztétikai okok miatt.

Coathanger cluster 2012-10-11 (Collinder 399)

LM rajz átmérő: 7 fok
Objektum: Collinder 399 (Vállfa halmaz)
Koordináták: 19h 26m +20°10'
Dátum: 2012-10-11
Műszer: 10X50 binokulár
Nagyítás: 10X
Légkör: S-4 T-3
Észlelés helye: Nagyvarsány

Leírás:
A Col 399 remek kistávcsöves objektum; a közeli nyílthalmazok egyike, így igen látványos. Binokulárban teljesen bontott, tagjai fényesek bár a halmaz területén számos halványabb csillag is van. Ezek lehet csak háttércsillagok.
A Vállfa-halmaz hosszú - 6 csillagból álló - csillagfüzérének K-i végénél található az NGC6802 mely egy sokkal távolabbi nyílthalmaz. A fényességére 8,8 magnitúdó van megadva de szerintem fényesebb; kis ködös pamacsa látható volt.
Érdemes még megemlíteni hogy az LM rajzot kettészeli a Sagitta-Vulpecula határvonal, tehát a Col 399-től D-re lévő csillagok már a Sagitta-csillagképhez tartoznak.

Moon and Jupiter conjunction 2012-10-05

2012 október 5.-én egy csodás, csillagfényes estét töltöttem kint az őszi ég alatt az újdonsült amatőrcsillagász barátommal, Szólláth Imrével...

Égi túránkat este 19:40 körül kezdtük el (fegyverzetünk két binokulár volt; 10X50-es és egy 8X40-es) Megnéztünk sok-sok csillagképet; Sas, Hattyú, Delfin, Csikó, Pegazus, Vízöntő, Androméda, Cassiopeia, Lant, Perseus, Kos és nem utolsó sorban a Déli Hal... Számomra az őszi ég mindig is kicsit ismeretlen terület volt; már régóta észlelek de itt csak keveset. Mindig nagy melegség önti el a szívem mikor a Fomalhautot látom megcsillanni a déli horizonton. Tudom mely csillagképek vannak itt de mégis; keveset észleltem még az égbolt eme vidékein!
Ezeket a csillagképeket mutattam meg bevezetés és tájékozódásképpen, de nekem is jó volt újból memorizálni eme képzeletbeli "lényeket" az égen" Az őszi ég kietlen pusztaságán sok mély-ég objektumot felkerestünk; Androméda-köd,az Ikerhalmaz, Plejádok, Alfa Persei-halmaz, NGC 6633 kerültek terítékre. Nem volt sok időnk holdkeltéig úgyhogy mire az M13-at megnéztük már kezdett világosodni a K-ÉK-i horizont.

A torzult holdkorong és a Jupiter párosa a felhők között szépen méltóságteljesen csúszott egyre feljebb. Ezek az alacsonyan - szinte élükről - látszó felhők igen kísérteties hatással fűszerezték meg a jelenséget. A Holdat néha 4-5 szeletre tagolták, a Jupiter pedig gyakran eltűnt majd pedig hirtelen felcsillant a horizonton. Kb 21:30-ig figyeltük a jelenséget. Akik nem látták bánhatják!

Észlelők: Szólláth Imre Rudolf és Cseh Viktor

2006.06.24 Korai holdsarló (Early crescent moon)

Észlelés dátuma: 2006. július 24. Hétfő

Az első szabadszemes megpillantás időpontja (UT): 04h 16m (02h 16m UT)

Az utolsó szabadszemes megpillantás időpontja (UT): 04h 34m (02h 34m UT)

A holdsarló kora (óra, perc): 26h 40m – 26h 06m

A sarló ívének hossza: -

Hamuszürke fény (van /nincs): nincs

A sarló horizont fölötti magassága (fokban): 4,3 fok

A megfigyelés körülményei: átlátszóság: 3 , nyugodtság: - , vékony cirruszfelhők a horizonton

A megfigyelést 04:00-kor kezdtem és nem hittem, hogy megtalálom a sarlót, ugyanis az átlátszóság nem volt túl jó és a vörös  horizont közelében is halovány felhők úszkáltak.

Aztán 04:14 felé megláttam binokulárral majd két perccel később 04:16-kor szabad szemmel is. Ekkor nem látszott a sarló teljes íve csak kb. a 6/8-a, és felezőmerőlegese 50-55 fokos szöget zárt be a horizonttal.

A szabadszemes láthatóság vége 04:34-kor bekövetkezett, igaz én inkább távcsővel figyeltem a sarlót.

04:41-kor kb. 8 fokra volt a horizont felett, és 04:43-ra már csak a középső darabja volt látható kb. a teljes sarló 5/8-a.

04:43-kor már csak a sarló középső legerősebb részei látszottak és ezek figyelése is nehéz volt a 10×50-es binokuláromban.

04:50-kor a sarló magassága 9 fok és még kivehető.

04:52-kor végleg elvesztettem és már nem találtam újra.

Az észlelés után még megkerestem az égen a Vénuszt, amely a távcsőben ragyogott az egyre világosodó égen ez 04:54-kor volt.

Scutum star cloud

LM rajz átmérő: 10X10 fok
Objektum: Scutum csillagfelhő
Dátum: 2012 augusztus
Műszer: 10X50 binokulár
Észlelés helye: Nagyvarsány
Észlelő: Cseh Viktor
Leírás:

Mihelyst végeztem az M24-el kitűztem a következő célt; lerajzolni a másik csodás csillagfelhőt a Pajzs-csillagképben!
A feladat annyiban tért el az előzőtől, hogy itt egy 10X10 fokos égterületet jelöltem ki, és több látómezőrajzból raktam össze a végleges rajzot. Annyit "csaltam" ennél az észlelésnél hogy 5 magnitúdóig a csillagokat térképről rajzoltam be. Erre azért volt szükség hogy jobban tudjak tájékozódni a nagy területen.
Az M24-től eltérően ez a rajz meglepően hamar elkészült, mert a jó idő és a tiszta éjjelek kedveztek. Kb 9 napba telt míg eljutottam a végleges rajzig.
Érdekessége ennek a helynek hogy azért fényes itt a Tejút, mert az egyik bekanyarodó spirálkarra pont hosszában látunk rá. Ez a terület a sötét ködök valóságos Kánaánja; összesen 6-ot sikerült megpillantanom és papírra vetnem, bár ezeken kívül az egész csillagfelhőt átszövik a sötét ködök tekervényes szálai.
Most pedig jöjjenek az objektumok:

M11: A célterület középpontjától kb 1 fokkal É-ra látható. Igen intenzív, fényes, belseje csillagporos, grízes, félig-meddig bontott.. Alakja kerek.
M26: A delta Scuti-tól 40'-el DK-re látható és először csupán egy halvány gömbhalmaznak tűnik. Később fokozatosan feltárulnak a külső részek. A felületén egy pici csillag látszik, valószínű emiatt tűnik első pillantásra gömbhalmaznak.
Barnard 104: A béta Scuti-tól É-ra látható, bár nem túl feltűnő. Hosszas szemlélődés után a érzékelhető a fényes csillag mellett; elnyúlt SK.
Barnard 103: Az alfa és béta Scuti között félúton látható, elég nagy és feltűnő beöblösödés a Tejút-felhő Ny-i szélénél.
Barnard 108-112: Ez a két SK, - bár külön jelölésük van - az én műszeremben eléggé összefolyt. Egy tekergőző sötét kígyóhoz hasonló formációt öltött, mely a béta Scutitól indul és eltekergőzik az LM középpontjáig.
Barnard 86: Az M26-tól K-ÉK-re látható és igen feltűnő. Alakja olyan mint egy kis lepény vagy palacsinta, amit eldobtak.
Barnard 133: Ez az SK már az Aquila csillagképben van. Nagy méretű és jól látható objektum, olyan mint egy kis tojás a csillagkavalkádban.

Star-cloud in Sagittarius - M24 and environment

Egy hónapnyi észlelés...

LM rajz átmérő: 6 fok
Objektum: M24 és tág környezete
Koordináták: 18h17m -17°25'
Dátum: 2012 július-augusztus hónap
Műszer: 10X50 Vanguard binokulár
Észlelés helye: Nagyvarsány
Észlelő: Cseh Viktor
Leírás:

Nehéz összefoglalni egy ilyen átfogó észlelés, tapasztalatait. 2012 júliusában szántam rá magamat arra hogy 10X50-es binokulárommal lerajzolom az égbolt egy igen "forgalmas" helyét. Az M24 jelű csillagfelhő volt a fő célpont amit mindenképpen szerettem volna a látómezőben tudni. De annyira szép ez a környék hogy egy órába telt a megfelelő pozíciót belőni. A 6 fokos látómezőm középpontja végül egy 6 magnitúdós csillagra esett, mely az M24-től 1 fokra É-i irányban található. Így még két Messier objektum (M17, M18), és számos egyéb csillaghalmaz, köd, sötét köd is helyet kapott.
Minden egyes éjszakát kihasználtam, még azokat is amikor a Hold fent volt; a fényesebb csillagok ugyanis ilyenkor is rajzolhatóak. A legtisztább éjjeleket a mély-ég objektumoknak szenteltem - gondosan megfigyeltem és berajzoltam őket a kész/félkész csillagmezőbe. Az észlelést éppen ezért objektumonként bontva szeretném bemutatni!

M24: Igen fényes, feltűnő kis ablak ez a Tejút sűrűbb tartományai felé; méretét 2,5°X1,5°-ra becsülöm de számtalan nyúlvány indul ki belőle különböző irányokban (az egyik legfeltűnőbb KÉK-i irányba). A csillagfelhő ÉNy-i részén feltűnő sötét ködök (Barnard 93, 92 és számos további foszlány) vetülnek a fényes háttérre. Az M24 két legfényesebb része közül az egyik éppen az NGC6603-nak megfelelő helyen látszik, de nem merném azt mondani hogy ez maga a nyílthalmaz.
M18: Nagyon pici kompakt halmaznak látszik melynek felületén egy fényes és 4-6 halványabb csillag látszik, kis ködösségbe burkolva. Egy kis csillaglánc végén ül a halmaz, mely nagyon könnyű célpont.
M17: A híres Omega-ködöt igen könnyű megtalálni. Nagy méretű kb. 20' es halvány folt, melynek D-i végében egy vaskos "L" alakú fényesebb rész látható - mely maga az "omega". A közelében van egy 5 magnitúdós csillag, de ennek ellenére jól látható. É-i vége a semmibe halványodik el...
Ic 1283-4: Az M24-től D re látszik - mintha az előbbinek egy kis leszakadt darabkája lenne. 2:1 arányban elnyúlt kis foltocskaként látszik ez a köd az LM-ben. Könnyen látható, fényes.
NGC6595: Ez a kis nyílthalmaz a látómező D-i szélén látható; nagyon kicsi és pár halvány csillagot látni benne, bár nem különösebben feltűnő.
Sh2-35: Igen halvány, diffúz ködösség. Hosszabb szemszoktatást követően biztosan látható, ám meg kell küzdeni érte ilyen kis műszerrel.
NGC6561: Ez a diffúz köd az LM ÉNy-i negyedében látható, két csillagocska szomszédságában. Jól látható de nem túl feltűnő, egyenletes fényességű.
NGC6603: A helyén csak fényesebbnek látszik a csillagfelhő, de nem tudom egyértelműen azonosítani.
Barnard93-92: Ezek a sötét ködök az M24 felületén látszanak szétterülni. A legkontrasztosabban az K-re lévő Barnard 93 látszik. A 92-es sorszámú sötét köd kicsit kontraszttalanabb és DNy felé egy kis nyúlvány indul ki belőle.

Az objektumok neveit nem írtam a rajzra mert az csak elcsúnyítaná az egészet, de térképekről minden szépen beazonosítható. Kemény észlelés volt de összességében megérte, és már meg is van a következő célpont; A Scutum-csillagfelhő - már ha Isten is úgy akarja. Sok sikert kívánok mindenkinek a hasonló projektekhez!