A Szaturnusz fedése 2024.08.21-én hajnalban

A nyár végéhez közeledve egy szép bolygófedést figyelhettünk meg Magyarországról a hajnali szürkületben. A közel telihold a Szaturnusz bolygót fedte el mikor a Nap felbukkant a keleti látóhatáron. Legutóbb a Szaturnusz fedését 2007 májusában láttam még kezdő amatőrcsillagász koromban.

 

A Szaturnusz idei fedése teljes hosszában megfigyelhető volt Magyarország területéről. A belépés még sötétben, a kilépés pedig Debrecenből nézve éppen a napkelte idején történt. A kilépés megfigyelése emiatt kissé nehézkesebb volt, mivel a Szaturnusz felületi fényessége nem túl nagy, és az ég is világos volt. Debrecenből nézve a belépés 03:38 UT-kor, a kilépés egy órával később 04:36 UT-kor következett be. A Szaturnusz szögátmérője 44,46” volt gyűrűkkel együtt, és a holdak közül az észlelés elején a 8,3 magnitúdós Titán látszott nagyon jól.

 

A bolygó belépése igen sokáig, legalább fél percig eltartott. Sajnos nem mértem meg mert ki kellett települnöm és emiatt csak kevés eszközt vittem magammal.

Az időjárás jó volt: derült éggel viszont rossz nyugodtsággal. Összességében elégedett vagyok, szép jelenség volt mely az idei augusztust megfűszerezte!

A Jupiter és a Szaturnusz szoros együttállása

 Az év sokak által nagyon várt eseménye volt a 2020. december 21-én bekövetkező együttállás: ekkor a Jupiter és a Szaturnusz 6 ívpercre közelítették meg egymást. A média, tudományos közösségek is felkapták a témát, így nagyon sokan voltak kíváncsiak erre az égi jelenségre. Ám sajnos Magyarország területére december 21-én, a legnagyobb közelség idején vastag felhőtakaró borult. Alig készült fotó, megfigyelés a legszorosabb közelségről; országunk terültéről csak drón segítségével sikerült fotót készíteni 21-én, nagyjából 1050 m-es magasságból.

Az első fotóm a két égitest közeledéséről 2020.12.01-én 15:58 UT-kor

2020.12.05-én teleobjektívvel fotóztam a két bolygót. A Jupiter mellett jól látszanak a Galilei-holdak, ám a Szaturnusz megnyúlt alakja is felismerhető.

Őszintén szólva, én már december elejétől figyeltem a két bolygó közeledését, mert nagyon érdekelt a jelenség lefolyása; Jézus Krisztus születése kapcsán, az egyik lehetséges "Betlehemi" csillagjelölt ugyan ennek a két óriásbolygónak az együttállása lehetett. Tehát emiatt is hosszú távú megfigyelést terveztem ezekben a hetekben.
December elsejétől, amikor csak lehetett figyeltem, fotóztam a két bolygó közeledését. Így számomra annak ellenére emlékezetes, hogy a legszorosabb közelítést nem láttam. Nem akartam mindent egy lapra feltenni: volt egy baljós sejtésem az időjárással kapcsolatban. Ez sajnos be is igazolódott! Már a november is nagyon felhős, borult volt, ám az idei decemberhez hasonlóan pocsék időszakot még nem éltem meg. Gyakorlatilag, a december elejei, néhány derült estét leszámítva, öt héten keresztül nem láttunk napot sem! De az OMSZ közzétett olyan elemzést, amelyben leírták, hogy egyes területein az országnak 47 napja nem sütött a Nap. Mizser Attila a "Változócsillag adatbank" adatian mutatta be azt, hogy gyakorlatilag másfél hónapnyi "lyuk" tátong a grafikonon.

2020.12.10-én láttuk még az együttállást, ám ezután december végéig nem engedett a felhőzet.

Na, de azért esténként igyekeztem megfigyelni a két bolygót, amikor csak lehetett. Szerettem volna a nagy távcsővel egy látómezőben fotózni a jelenséget, de sajnos meg kellett várnom míg 50 ívpercnél közelebb kerülnek egymáshoz. A Canon EOS 1100D ugyanis a 127/1500-as Makszutov távcsővel 50'×35'-es LM-et ad. Ezeknek a felvételeknek az elkészítését azonban megakadályozta a felhőzet. December 23-án már valami esély kínálkozott a megfigyelésre; nyugaton, délnyugaton hét ágra sütött a nap. Nagyon irigy voltam, hogy ekkor Debrecen még ködben és esőben úszott. Sajnos ezen az estén is hoppon maradtam, a felhőzet teljesen zárt volt. December 10. után az első nap amikor újra láttam az együttállást az december 26-án este volt. Ekkor Tiszafüredről hazatérőben a Hortobágyi Nemzeti Park területén álltunk meg és lefotóztam az együttállást. A Jupiter már 35 ívpercre eltávolodott a Szaturnusztól, de a látvány így is fenomenális. Vajon milyen lehetett mikor 6 ívpercre voltak egymástól?!

2020.12.26-án este a Hortobágyi nemzeti Park területéről készítettem ezt a fotót, mikor már alacsonyan járt a két bolygó.

Egy közelebbi fotó a párosról.

December 28-án a két bolygó távolsága már elérte az 50'-et, így én már nem tudom majd nagy távcsővel lefotózni a párost. Számomra ez a lehetőség már nem adott. A december 26-i Hortobágyi megfigyelés után legközelebb 29-én este volt lehetőségünk megcsodálni a párost. Ekkor a kristálytiszta égen gyönyörűen látszott a két bolygó, távolságok már egy fokra nőtt. Lassacskán a Szaturnuszt maga mögött hagyja a Jupiter. Sok-sok év múlva fognak csak újra találkozni. 

December 29-én már egy fokra volt egymástól a két bolygó.

Összesen 5 alkalommal sikerült fotóznom az együttállást az elmúlt harminc napban az alábbi napokon: december 1-én, 5-én, 10-én, 26-án és 29-én. Sajnos a legszomorúbb, hogy 10-e és 26.-a között egyáltalán nem láttunk csillagos eget, így pont a legizgalmasabb pillanatokról maradtunk le.

A két bolygó távolodását még nyomon követem egy darabig, ám nagy kár, hogy gyakorlatilag alig láttunk valamit ebből a nagyon is hosszan tartó jelenségből. Bármilyen rosszul is hangzik; az időjárás egyszerűen katasztrofális volt. De ez már így sikeredett. Mi már nem valószínű hogy élünk addig, míg hasonlóan szoros közelségbe kerül a két bolygó.

Észlelő: Cseh Viktor
Helyszínek: Debrecen, Hortobágy
Távcső: 10×42 ED binokulár
Fényképezőgép: Canon EOS 1100D + különböző objektívek 
Szűrő: Hoya #4 Star Filter

 

Minden esetre ez úton kívánok mindenkinek Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet!

 

 

A bölcsek már úton vannak

2020. december 1-én megörökítettem a Jupiter és a Szaturnusz egymáshoz történő közeledésének egy pillanatát. Érdekes, hogy 2000 évvel ezelőtt, Jézus Krisztus születését is valószínűleg e két bolygó többszörös együttállása jelezte a napkeleti csillagászok tudtára. Ők bizony sok hónapos út után érték el Betlehemet, ahol megtalálták a Megváltót.

A mostani együttállásra húsz nap múlva kerül sor, így a bölcsek már rég úton kellett hogy legyenek annak idején, hogy több száz kilométer megtétele után elérjenek úti céljukhoz.

A témában két nagyszerű könyvet ajánlanék:

Ponori Thewrewk Aurél: Csillagok a Bibliában

Teres Ágoston: Biblia és asztronómia

Igyekszem én is követni az eseményt, és előre is boldog Adventi készülődést kívánok mindenkinek!

Tavaszi együttállások

2020 márciusában és áprilisában többször is előfordult, hogy szép együttállásokat figyelhettünk meg. Ezekből készítettem egy kis fotós összeállítás. A fotók adatait külön nem közlöm; mindegyik ugyan azzal a fényképezőgéppel (Kamera típusa: Canon EOS 1100D + Canon EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS STM) készült ugyan onnan (Debrecen).

2020.03.19. Hold, Szaturnusz, Mars és Jupiter együttállás:

2020.03.20. A Mars és a Jupiter szoros közelsége (a második kép 127/1500-as MC távcsővel készült):

2020.03.28. Hold, Vénusz és Fiastyúk együttállás:

2020.04.01. A Mars és a Szaturnusz szoros együttállása:

2020.04.03. A leglátványosabb együttállás az időszak során: A Vénusz és a Fiastyúk, Hyadok, Vesta kisbolygó (két kis vonal jelöli):

2020.04.08. Hajnalban a Jupiter, Szaturnusz és a Mars alkotott égi triumvirátust.

A Hold, Mars, Jupiter és a Szaturnusz együttállása 2020.04.15-én és 16-án:

Csillagok Dalmáciából

 2018 augusztusában Horvátországban volt lehetőségünk eltölteni bő egy hetet. Katával meglátogattunk néhány várost, szigetet és igyekeztünk felfedezni Dalmácia azon területét, ahol szállásunk elhelyezkedett. Persze közben csillagászkodtunk is, amikor a lépés úgy jött ki. 

Nagy reményekkel indutam útnak csillagászati szempontból is, ám csalódottan kellett hazatérnem. Sajnos egyik déli objektumot sem sikerült távcsővel megfigyelnem, amit beterveztem. Megdöbbentő mértékű volt a fényszennyezés, valamint a légkör is nagyon párás volt egész héten, így az átlátszóság meglehetősen rossz volt. Furcsa, hogy kb. két évvel ezelőtt a Villányi hegységből, a Skorpió déli csillagai sokkal jobban látszottak. Sőt! Sánta Gábor a Hamis-üstökös komplexum halmazait, csillagait lerajzolta délmagyarországról. Lokva Rogoznicából viszont, éppen csak látszott a Sargas, a Skorpió farkának egyik fényes csillaga.

Az alábbiakban egy kis fényképes összeállítást láthat az olvasó. Néhány nyers fotó, hangulatkép az onnan látható égboltról.

Déli csillagképek az esti szürkület idején; itt még éppen delelnek a Skorpió legfényesebb déli csillagai: jól látható a Corona Australis, a Nyilas pedig észrevehetően magasabbra kúszik mint odahaza... Barc szigete kb. 1-1.5 fokot kitakar a déli horizonton.

A teljes sötétség beállta után jól látható, hogy csak kicsivel mutat többet a fotó. Sajnos katasztrofális a közvilágítás, a díszkivilágításról pedig ne is beszéljünk!

A Nagy Medve északon - jobbra fent a Sarkcsillag (Polaris) látható

A Vénusz az esti szürkület idején

A Hold és a Jupiter - a kis sziklanyelven pokrócba burkolózva Kata észlel

Átlagos égkép - Azt terveztem, hogy a Déli Hal, Daru és Főnix csillagképeket fotózom. Kifejezetten vártam az Ankaa (a Főnix legfényesebb csillaga) delelését. Ám ahogy látható, épphogy csak látszik a Daru csillagkép gammája...szabad szemmel még az sem!

Téli csillagok a hajnali fényben - bizony nem tart már sokáig a fürdőszezon

A tél sztárjai: Fiastyúk, Hyadok és az Orion

A Dioszkurok: Pollux és Castor a Mosor hegység meredek, kopár sziklái felett

Ikrek, Szekeres, hegyek

A Procyon heliákus kelése (mikor egy csillag először pillantható meg napkelte előtt)

A Szíriusz heliákus kelése, jobbra fentebb pedig a béta CMa csillag

Életkép a Nyilassal és Messier halmazokkal :)

Vénusz, Hold, Jupiter

A fotók mindegyike CanonEOS 1100D fényképezőgéppel és EFS 18-55mm alapobjektívvel készült.
A képek minősége a feltöltés következtében sajnálatos módon jelentős mértékben romlik - nem tudok vele mit kezdeni :(


Cseh Viktor
2018 augusztus 26., Debrecen

Szaturnusz 2013-05-20

Az idei oppozíció alkalmával most először vizsgálom ezt az óriásbolygót. Sajnos a koránkelések miatt nem tudtam sokáig fent maradni sohasem...

Észlelés helye: Nagyvarsány

Észlelő: Cseh Viktor

A 140-es távcsővel vizsgálva a Szaturnusz nem csak egy bolygó - inkább úgy fogalmaznék hogy ez a gázóriás a holdjaival inkább egy külön kis naprendszerecskét alkot. De ne szaladjunk ennyire előre!

140X-es nagyítással a bolygókorong három jól elkülönülő részre oszlik; az Északi 1/3-a sötétebb valamivel mint az égitest másik 2/3-a és ezt a két "féltekét" egy markáns sáv választja el egymástól. Ez a vaskos felhősáv már az észlelés legelején feltűnő volt. A felhőzeten egyéb látnivalót én nem vettem észre - mondjuk a Szaturnuszon nincs is olyan sok vihargóc mint pl. a Jupiteren.

A gyűrűk viszont annál érdekesebb látványt nyújtanak; életemben először láttam ennyire stabilan a Cassini-rést, bár a seeing nem volt a legjobbnak mondható. a gyűrű belső részei kissé halványabbak voltak.

Végül de nem utolsó sorban jöjjön a holdrendszer! Égészen elképesztő módon 5 db holdat sikerült kihámoznom a bolygó fényözönéből! A Titan már 35X-es nagyítással, sőt 10X50-es binokulárral is jól megfigyelhető. A másik négyet viszont most láttam életemben először pedig mindegyik maximális fényereje 12 magnitúdó felett van (így elméletileg nagy nagyítással elérhetőek lettek volna eddig is) A Dione, Tethys és a Rhea a bolygó közelében voltak és csak akkor látszottak mikor a Szaturnusz kiment az LM-ből. A legtávolabbi és leghalványabb a Iapetus volt.

Egyelőre bolygóészlelés szempontjából még kezdő vagyok; a felszíni részletekhez még nem szokott hozzá a szemem; ugyanis nagyon kis kontrasztkülönbségeket kell észrevenni!