2019. november 25., hétfő

Novemberi együttállások

2019 novemberében hemzsegtek a szép együttállások, látványos csillagászati események. Íme egy kis képes összefoglaló:

A Vénusz és a Jupiter együttállása 2019.11.24-én este. A bolygók legnagyobb közelsége 1°24' volt, amely már nagyon feltűnővé tette a jelenséget. 10×42-es binokulárral figyeltem az eseményt és fotóztam is.
Ez az együttállás egyébként nagyon hasonlít a 2005 szeptember 1-i együttállásra; akkor szintén ez a két bolygó közelítette meg egymást.

Jupiter és a Vénusz Nagyobb nagyítással, teleobjektívvel

A Hold és a Merkúr együttállása 2019.11.25-én hajnalban. A két égitest legszorosabb közelsége 0,5° körül alakult, ám ez nem volt látható hazánkból. A Merkúrnak idén pontosan ebben az időszakban volt az egyik legjobb láthatósága.

A holdsarló és a Merkúr párosa teleobjektívvel

2019. november 11., hétfő

Merkúr átvonulás 2019.11.11-én


MERKÚR ÁTVONULÁS
2019. november 11-én

-

A 2019-es esztendőben több szép csillagászati jelenséget is megfigyelhettünk, s ezek között a leglátványosabb a Merkúr átvonulása volt a Nap előtt mely késő délután volt látható Magyarország területéről. A novemberi időjárás nem volt túl kegyes, de azért valamennyit lehetett látni a jelenségből. Legközelebb sajnos csak 13 év múlva lesz látható újból a Merkúr apró korongja a Nap előtt!

Az esemény teljes megfigyelésére kevés helyről adódott lehetőség: gyakorlatilag csak Dél-Amerika volt az egyetlen kontinens, ahonnan a jelenség végig látható volt. Emellett Afrika nyugati csücske és Észak-Amerika keleti területeiről látszott a teljes tranzit. Európából (benne hazánkból is) az átvonulás még zajlott a napnyugta időpontjában. Az alábbi térkép mutatja a megfigyelhetőséget a világ különböző pontjain:

Akárcsak 2016. május 9.-én, a tranzit csak részben volt megfigyelhető: Az ország különböző területei között fél óra eltérés volt a helyi napnyugta időpontjában, és a délnyugati határvidéken lévő megfigyelők majdnem láthatták az átvonulás közepét.
A Merkúr és a Nap első érintkezésére 12:35:25 UT-kor került sor, amikor a Nap 18-20 fokos magasságban tartózkodott a magyar megfigyelők nézőpontjából. A két égitest látszó méretében is hatalmas különbség mutatkozott:

Merkúr:               d = 10.0”             (a Nap átmérőjének 1/194-ed része)
Nap:                   d = 1938.3”        (a napfelszín üresnek látszott)

Három és fél évvel ezelőtt a két égitest méretkülönbségének aránya 1/155 volt, így most bizony sokkal apróbb volt a Merkúr a Naphoz képest. Ennek oka, hogy a Föld napközelben lesz nemsokára, és a Merkúr is. Viszont a Merkúr napközelsége azt okozza, hogy a Földtől távolabb kerül.

Műszerek

A jelenséget a 130/650-es Newton távcsövemmel figyeltem meg, és akárcsak három éve az objektívet 43mm-re blendéztem le. Így gyakorlatilag egy 43/650-es, f/15-ös távcsővel néztem meg a jelenséget, és ezzel mértem a kontaktusadatokat is. Egy 17mm-es okulárt használtam, 38×-os nagyítással és megpróbáltam fotózni is!

Az észlelés menete

A Nap-Merkúr randevúról természetesen már nagyon régen tudtam, több évvel ezelőtt. Pár nappal az átvonulás előtt megszületett a kisfiam, így számomra különösen emlékezetes marad ez a megfigyelés 😊. Sok problémám adódott azzal, hogy megfelelő fotókat készítsek, ugyanis a Newton tubusom nem alkalmas a primer fókuszú fotózásra. A Canon EOS tükörreflexes váz benézőkéjén keresztül nagyon nehéz volt fotózni, és a jelentős kómahiba miatt nem is tudtam a teljes látómezőben éles képet készíteni. Mindegy! Úgy voltam vele, hogy igyekszem a Merkúrt megörökíteni, nem a teljes napkorongot. Másik nehézség volt, hogy a harmadik emeleti erkélyünk DDK-i tájolású, így a DDNy-i horizontot még éppen el tudom érni távcsővel. Tehát tudtam, hogy az erkélyünkről maximum az első negyven percet láthatom.

Mikor eljött az átvonulás napja, már jó előre elkészültem. Sajnos az időjárás nem kegyelmezett: az átvonulás alatt végig erősen fátyolfelhős volt az ég, és sokszor a Nap teljes takarásban volt. Hála Istennek az első és a második kontaktus idején csak fátyolfelhős volt ott az ég, ahol a Nap tartózkodott. Így sikerült megmérnem őket:

I. KONTAKTUS:             12:35:34 UT (+/- 2sec)
II. KONTAKTUS:            12:37:13 UT

Az első kontaktus időpontját nehéz volt megbecsülni. Ebben az is nagy nehézséget okozott, hogy a nagyítást nem növelhettem 38×-osnál tovább, mert a fátyolfelhőzet folyamatosan takarta a Napot és fényszegény volt a kép. Aztán a belépés után megérkeztek a folyamatosan vándorló felhők, így sajnos csak szakaszosan volt lehetőségem bármit is megpillantani. Olyankor egy- másfél percig jó volt minden, de aztán újra jöttek a felhők. Ez ment gyakorlatilag 13:14 UT-ig, amikoris a Nap már lassan eltűnt a társasház fala mögött. Ekkorra azonban DNy-i irányból már szinte teljesen bezáródott a felhőzet. Látszott hol van a Nap, de távcsővel képtelenség volt bármit is megpillantani.

A Nap felszíne a megfigyelés idején szinte teljesen üres volt, bár annyira nem is volt sok idő megfigyelni a napfelszínt. Örültem hogy ebben a szűk háromnegyed órában egyáltalán láttam magát a Merkúrt. A kis apró korongja nagyon fekete volt, és bizony nagyon pici is; három évvel ezelőtt valahogy nagyobbnak éreztem a Naphoz képest. Ennek okairól már a cikk elején beszéltünk.

Ahogy említettem, nagyon  nehéz volt fotózni: a fókuszálás, a felhők, a fényszegény kép, mind-mind közrejátszott ebben. Azért két normálisabb fotót mégis csak sikerült összehozni. Az egyik fentebb, a másik itt lent látható:

Az egyik legjobban sikerült kép! Sajnos csak 2-3 perces szünetek adódtak, amikor a fókuszálást, exponálást
és minden egyebet gyorsan el kellett végezni.
Canon EOS 1100D + 130/650 Newton 43mm-re blendézve, okulárprojekció (17mm-es Plössl okulár)

Összegzés:

Akárcsak három éve, a jelenséget most sem sikerült zökkenőmentesen megfigyelni. Sőt! Most talán még keményebbek voltak a körülmények. A megfigyelés táblázatos összegzése:

Dátum:                             2019. november 11.
Megfigyelő:                      Cseh Viktor, Cseh-Nagy Katalin
Helyszín:                          Debrecen, GPS: 47.524N 21.621E
Távcső:                            130/650 Newton 43mm-re blendézve = f/15.1-es fényerővel
                                         + 17mm-es okulár 38×-os nagyítással
Légkör:                             S-4 / T-3 (folyamatos fátyolfelhőzet, vonuló felhőpamacsok)
Megfigy. hossza:              szűk háromnegyed óra

Fred Espenak amerikai csillagász már közzétette a következő Merkúr átvonulás adatait is, amit alább láthatunk. Jó készülődést mindenkinek 2032 novemberéig! :)


2019. november 11., Cseh Viktor, Debrecen

2019. október 31., csütörtök

HOLD-JUPITER EGYÜTTÁLLÁS 2019.10.31-ÉN

Hold, Jupiter és a repülő!

A 2019-es év különösen gazdag az okkultációs csillagászati eseményekben: Merkúr átvonulás, részleges holdfogyatkozás, Jupiter-fedés, Szaturnusz-fedés és néhány nagyon szoros együttállás. November utolsó napján a Jupiter és a Hold nagyon szoros közelségét csodálhattuk meg, amely mintegy előfutára a november 28-i fedésnek.  Nekem is sikerült megfigyelni a szép jelenséget!

Már év elején tudomásom volt erről a szoros közelítésről. Viszont ahogy eltelt a nyár és véget ért az október, valahogy a figyelmem elterelődött és nem jutott eszembe ez a szép jelenség. Aztán eljött a 31-e, egy csütörtöki nap mely után hazaérve elhatároztam, hogy lefotózom a Holdat. Kissé felhős volt az ég és nem láttam a Holdat, így a számítógépen megnéztem, hogy merre kell lennie. És a planetáriumprogramban nézelődve leesett: „Bizony ma van egy szép együttállás!”
Gyorsan összeraktam a távcsövet, a fényképezőgépet és elkezdtem keresni a Holdat. Sajnos hosszú percekig (talán volt negyed óra is) nem láttam semmit. Aztán egy felhőlyukon keresztül végre sikerült betájolnom a Hold helyét. Sajnos még ezután is hosszú perceken keresztül küzdöttem a felhőkkel, és alig láttam a Jupitert; próbáltam fotózni is, de nem lettek túl jók a felvételek. A felhők folyamatosan jöttek-mentek!
Egyik alkalommal egy repülő majdnem áthúzott a Jupiter és a Hold párosa előtt…

A látvány a 13 centis távcsőben
A nehézségek ellenére a látvány a 10×42-es binokulárban, és a 13 centis Newton távcsőben is nagyon
szép volt: bár már a legszorosabb közelséget túlhaladta a két égitest, mégis bőven belefértek akár egy nagy távcső látómezejébe is.
A Hold sarlójának megvilágítottsága 15,3%, és rengeteg nevezetes felszíni részlet emeli a látványt, melyek közül sokat éppen érint a terminátor: a Langrenus – Vendelinus – Petavius – Furnerius kráternégyes, Snellius – Stevenius, a Mare Crisium óriási területe északon a Cleomedes kráterrel, a keleti peremen a Mare Marginis és a Mare Smythii… és még számtalan, megannyi finom kis részlet.

A nagy méretű holdkorong mellett pedig ott virított a Jupiter szintén hatalmas 33 ívmásodperces korongja. 38×-os nagyítással jól látható a két legmarkánsabb felhősáv, és az észlelés vége felé a holdak is feltűntek. Egyéb részletet nem figyeltem meg, mert nem változtattam a nagyítást; ezúttal az együttállás volt a lényeg nem pedig a részletek.

Az együttállás fontosabb adatai:
DÁTUM:                                            2019.10.31.
ÉGITESTEK:                                       Hold, Jupiter
LEGNAGYOBB KÖZELSÉG:            kb. 8 ívperc 14:45 UT-kor
HOLDFÁZIS:                                      15,3%
LÉGKÖR:                                            S – 4   T – 5 (folyamatosan vonuló felhőzet)

A "felhős" Hold...
Sajnos csupát egy óra hosszat tudtam gyönyörködni a látványban, mert a felhőzet összezárt és nem láttam többé az együttállást. 
Nagyobb felbontású fotók: 

Cseh Viktor
2019.10.31., Debrecen