A 2015 TB145 földsúrló kisbolygó észlelése

2015 TB₁₄₅ észlelése

Pár szóban az égitestről

2015. október 10.-én fedezte fel a Pan-STARRS program 1.8 méteres RC távcsöve a 20 magnitúdós kis égitestet.  Hamar kiderült hogy a 2015 TB₁₄₅ egy úgynevezett NEO (near-earth-object=földközeli objektum) amely  nagyjából 600 méter átmérőjű, és 1.27 lunáris távolságra fog elhaladni a Föld mellett. A mérésekből kiderült hogy forgási periódusa nagyjából 5 óra, keringési ideje 3.07 év.

Legutóbb ekkora méretű égitest ilyen közel csak 2006. július 3.-án haladt el a Föld mellett, ez a kisbolygó a 2004 XP₁₄ volt. A következő hasonló közelítésre pedig 2027 augusztus 7.-ig várni kell amikor az 1999 AN₁₀ fogja megközelíteni a bolygónkat. Érthető tehát hogy nagy izgalommal készült a profi és amatőr csillagász társadalom is 2015 október 31-re. A radarmérések alapján október 30.-án már megalkották az égitest képét

Az égitest pályája:

Az észlelés előkészületei, menete:

Jó előre fel kellett készülni a kisbolygó megfigyelésére. A gyors sajátmozgás, nagy parallaxis, és a viszonylag késői felfedezés miatt nagy volt a bizonytalanság a látszó haladási útvonal pontos holléte felől. Nehezítette az észlelést, hogy az égitest pontosan az északi horizont felett lebegett hosszú ideig, méghozzá nagyon alacsonyan. Nagyvarsányból nézve legnagyobb magassága csupán 14 fok volt. Szögsebessége a legnagyobb közelítés idején meghaladta a percenként 15 ívpercet, ráadásul a fényessége is nagyon kicsi 11 magnitúdó körüli. 2013-ban a 2012 DA₁₄ észlelése azért volt sokkal egyszerűbb mert nagy fényességet ért el. Jelen esetben koordináták nélkül az ember nem tudott labdába rúgni.

Legelőször Október 30.-án este szerettem volna becserkészni a "sziklát". A közelben lévő igen fényes Hold azonban ezt lehetetlenné tette. Nagyon párás volt az égbolt és a fényessége is 12.5 magnitúdó körül lehetett, így teljesen reménytelennek ítélve a helyzetet belekezdtem a Hold északi pólusvidékének észlelésébe.

Másnap reggel Október 31.-én hajnali 4 órakor is megpróbálkoztam a megfigyeléssel. Ekkor a kisbolygó a π¹ Orionis közelében tartózkodott. Ám hiába kémleltem egy órán át a területet, egyszerűen nem láttam.

Október 31.-én délután a legfrissebb előrejelzések alapján felrajzoltam 4 db részletes térképlapra az útvonalat. Tíz perces osztásokban jelöltem be azt hogy hol kell lennie a kisbolygónak, majd ezeket összekötöttem egy halvány egyenessel hogy bárhol tudjam keresni nagyjából percre pontosan. Az útvonal rajzolása közben megnéztem hol fog elhaladni mondjuk fényesebb mély-ég objektumok mellett. Szerettem volna két szép rajzot, egyet az M97, a másikat az M109 megközelítéséről. Sajnos egyik sem jött össze.

Nagyon alaposan felkészültem tehát; térképeket nyomtattam, pozíciókat jelöltem és elkezdhettem 16:00 körül a kiköltözést az észlelőhelyre

 

Miután felállítottam a távcsövet és minden kelléket lehordtam a kertbe, elkezdtem a távcső, finomhangolását. Pólusra álltam és a rektaszcenció számlapját az Arcturuson és a Vegán beállítottam. Így bárhová könnyen oda tudtam "ugrani" az észlelés ideje alatt.

Az érdemi észlelés 17:20 KözEI-kor kezdődött el amikor is a távcsövet az Ursa Maior-ban lévő 15 UMa jelzésű csillagtól északra, nagyjából a 9h20m +52°00' -es koordinátákhoz állítottam. Itt vártam a 13 centis távcsővel a kisbolygó megjelenését. A lehető legnagyobb 2.14 fokos látómezőt választottam. Itt kellett volna lennie a kisbolygónak nagyjából 17:30 KözEI körül. Hiába néztem az órát és hiába vártam a kisbolygót, csak nem jött. Közben az órára pillantva beláttam hogy haladnom kell tovább az égen az égitest után. Itt még csak arra gondoltam hogy a kissé világos ég miatt nem látom a szökevényt. Ám ahogy ugráltam, csillagról csillagra, tudtam hogy valami gáz van; vagy az előre jelzett útvonal térképét szúrtam el, vagy a kisbolygó sokkal halványabb mint jósolták. De mit ronthattam el? Az adatok letöltésénél, figyelembe vettem az észlelőhelyet, a fényességet, sebességet stb...

Belekezdtem tehát nagyobb nagyítással a kutatásba; 26X-os nagyításról 65X-osra, majd tíz perccel később 103X-osra váltottam. Ekkor a látómező csupán 30 ívperc méretű volt így tudtam hogy néha oldalra is ki kell mozdítanom a távcsövet, nehogy elvétsem a cél. Így van! A célpont most egy 200×600 méteres szikladarab, ami 35 km/s-os sebességgel száguld el mellettünk, hála Istennek tisztes távolságban.

Tovább kutakodva 17:50 körül, ráálltam a következő előre jelzett helyre egy 6.0 magnitúdós csillag közelében. DNy-ra az NGC 3079 jelű galaxistól. És itt egyszer csak megtörtént az áttörés!

17:52 és 17:54 KözEI között láttam a mozgó, nagyon halvány fénypontot. Be is rajzoltam a térképre, ám tudtam hogy ezt így nem fogom tudni követni. Csakis elfordított látással láttam, és akkor is a látáshatáron. "Biztos hogy 12 magnitúdó alatt van a fényessége! Ez tuti! Rendesen megviccelt bennünket!" - mondtam. Nagyjából 3-4 pozíciót tudtam berajzolni de csak közelítő pontossággal. A térképeim jók voltak aminek örültem, de nem sokon múlt hogy lemaradjak!

Sajnos az észlelés eddig tartott mert, ekkor egy füstcsík telepedett az égbolt ezen tájára ami 5 percig masszívan tartotta magát! Ezután már bárhogyan próbálkoztam, nem találtam meg többé. Megpróbáltam elcsípni az M97 és az M109 közelében de sikertelenül.

Úgymond kissé csalódott is voltam az észlelés befejeztével, de azért mégsem. Azért csak sikerült megtalálnom, még ha csak 2 perc erejéig is.

A felszerelés és a térképek csurom vizesek lettek a rengeteg párától. Nagyon fáztam is már, és teljesen elgémberedtem a sok ülésben. Szépen bepakoltam tehát; pezsgő helyett forró zuhannyal ünnepeltem!

Fontos tanulság volt a számomra, hogy az ilyen földsúrló kisbolygók észlelésénél, az előre jelzett fényesség csak tájékoztató jellegű. Valamint hogy érdemes úgy távcsövet választani hogy annak határmagnitúdója jóval az jósolt fényesség alatt legyen; nem árt ha 2-3 magnitúdóval is. Így egyszerűen képtelenség volt követni az eseményeket. A párás ég még tovább nehezítette a helyzetet, ám ez ellen nem sokat lehet tenni.

Nagyon izgalmas megfigyelési terület ezeknek a gyorsan mozgó égitesteknek az észlelése. Igazi kihívás, egy amatőrcsillagász számára!

 

A térképlapra rajzolt pozíciók. Sajnos csak ebben a két percben láttam a kisbolygót, így amilyen gyorsan csak tudtam berajzoltam. Fényessége 12.0 magnitúdó körül/alatt járt!

Cseh Viktor, Nagyvarsány, 2015-11-01

AHOGY ÉN LÁTTAM A NAPFOGYATKOZÁST

A fentebb leírt mondatot Gálvölgyi János egyik "Időjárás" paródiájából vettem kölcsön. Ott az 1999-es teljes napfogyatkozásra utal vicces módon a komikus. Ebben a kis összefoglalóban azonban a 2015-ös teljes napfogyatkozásról lesz szó, méghozzá úgy ahogyan azt egy Cseh Viktor nevű amatőrcsillagász megélte. Így van! Mert ezt a különleges jelenséget az ember nem csak látja, hanem a bőrén is érzi; megváltoztatja körülötte környezetet; fényviszonyok, hőmérséklet. Annak ellenére hogy a nap területének csak egy részét takarta el a Hold, igen különös volt átélni. E rövid bevezető után lássunk neki és vegyük sorra röviden, mi is történt 2015 március 20.-a délelőttjén, és az azt megelőző időszakban, amelyre a szerző is - a felvett megfigyelési anyag ellenére - már csupán emlékekként gondolhat vissza.

Előzmények, felkészülés, ismerősök informálása

Mivel a napfogyatkozásokat a természet leglátványosabb jelenségei között tartjuk számon, ezért az ember figyelmét mindig felkelti egy-egy ilyen okkultáció időpontjának közeledése. Jómagam már évekkel ezelőtt Fred Espenak internetes oldaláról összegyűjtöttem az összes megfigyelhető ilyen jelenséget; időpontokkal, térképekkel együtt, nagyjából 2100-ig. Feltételezhetően e távoli időpont után már nem sok gondom lesz az égi tünemények megfigyelésével, így 2100-nál megálltam.

A 2015.03.20-i napfogyatkozás fontosabb adatai:

Típusa: Teljes napfogyatkozás

Totalitás sávja: Grönland keleti partjai mentén, Izland, Feröer szigetek, Spitzbergák

A legnagyobb fogyatkozás koordinátái: 64°25.9 N / 006°38.8 W (ezen a helyen a teljes fogyatkozás hossza: 02m46s)

Nagyvarsányból a részleges fogyatkozás kb. 58%-os volt

Ez a fogyatkozás a 120-as Szárosz sorozat 61. napfogyatkozása a 71-ből.

Minden rendben!

Ennek a fogyatkozásnak a megfigyelésére már hónapokkal ezelőtt készültem a magam módján. Olvasgattam a szakirodalmat (olyan dolgokat amiket még nem tudtam), és más amatőrcsillagászok beszámolóit böngésztem. Aztán amikor már február vége közeledett, elkezdtem az előkészületeket a műszerösszeállítás területén is. Élményeket akartam szerezni, s emellett pontos méréseket végezni amennyire tőlem telik. Szép lassan teltek-múltak a napok és közeledett a várva várt dátum, melyre már jó előre kivettem két nap szabadságot. Azért volt szükség két napra, hogy az esetleges ködös idő esetén fel tudjak menekülni, valamelyik magas hegycsúcsra. Így a csütörtök és péntek izgalmasan telt. Természetesen reménykedtem abban hogy otthonról tudom megfigyelni az eseményt, mivel a fő távcsövemet nem tudom szállítani; nincs autóm, poggyászként pedig egy ilyen műszert nem szeretnék buszon vagy vonaton vonszolni. Végül is nagyszerűen alakult minden; az idő csodásan tiszta volt; bár csütörtök este nagyon felhős volt az égbolt és megijedtem hogy végleg elromlik a légkör állapota. A riadalom azonban alaptalannak bizonyult.

Természetesen munkatársaimat, barátaimat is tájékoztattam a közelgő eseményről, volt akiket érdekelt, volt akit nem annyira. Az érdeklődők között a maradék Baader napszűrő fóliám ép részeiből készült napszűrő szemüvegeket osztottam szét. Szerettem volna még rendelni is de a fogyatkozás előtt gyakorlatilag hiánycikk lett. Tervem az volt hogy az iskolának készítek szemüvegeket, ami csak részben jött össze. Távcsöves bemutatáson gondolkodtam még, de ezt végül elvetettem egyelőre; ezt én csak üveg alapú szűrővel vállalnám be, ami nem tud elszakadni, leesni, megkopni. A mostani szűrőm már egy elég öreg darab volt.

Egy másik ok amiért fokozott izgalommal készültünk erre a napra az az volt, hogy Magyarország területéről a legközelebb látható napfogyatkozás 2020 június 21.-én következik be. Ez a fogyatkozás azonban csak a délkeleti országrészből látható majd éppen csak 2-3%-os kis beharapásként. A legközelebbi hasonló - mint a 2015 március 20.-i -mértékű fogyatkozásra pedig 2027 augusztus 2.-ig várhatunk, amikor nagyjából 56%-os jelenséget figyelhetünk meg. Persze közben a világ más tájai jó pár teljes fogyatkozás végbemegy majd, ám csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy mondjuk Dél-Amerikáig repüljenek egy ilyen alkalomért. Így legtöbbünknek azzal kell megelégednie, amit itthonról láthat.

Csütörtök este gyakorlatilag már csak a sat24.com műholdképeit bújtam, hogy vajon milyen idő lesz, valamint leellenőriztem hogy tényleg minden megvan-e, helyén van-e stb. Innentől már gyakorlatilag alig érintkeztem a külvilággal, igyekeztem a feladatra koncentrálni mint valami remete. Lássuk most, mivel és hogyan végeztem a megfigyelést. Itt jegyezném meg hogy a fényképeken található időpont nem pontos, mivel a kamera óráját nem állítottam be. Valamint a megfigyelést zenittükörrel végeztem ezért a kelet-nyugat iránya fel van cserélődve az én távcsövemben.

Műszerek, eszközök, észlelési kellékek

Mindenképpen távcsővel szerettem volna látni a jelenséget, ám hogy milyen távcsővel azon még sokáig gondolkodtam. Két nagyobb tubusom van, valamint egy binokulárom.

Végül a két tubus közül a 100/1000-es refraktort választottam több okból is. Egyrészt mert nem maradt elegendő napszűrő fóliám - ez bizony sarkalatos érv volt. Mivel számomra nem a fotózás volt a fő koncepció, nem kellett a lehető legnagyobb átmérő elérésére törekednem. A képalkotás minősége viszont fontos volt, így végül a 10 centis lencsét, leblendéztem egy f/20-as 50/1000-es refraktorrá. S ez valóban jó ötletnek bizonyult mert az árnyékban észlelve a szemem nem fáradt ki a két óra hossza alatt. A lencse ilyen nyílásviszonynál szinte tökéletes képet mutatott! Szépen lehetett látni a foltok szerkezetét, sőt a granuláció is meglepően könnyen látszott, mikor a levegő nyugodt volt. A napszűrő fólia mögött rögtön az 50mm-es blende kapott helyet, mellyel egy kisebb malőr is megesett  pont 20.-án 8 óra tájékán. Erről majd kicsit később. Március első hetében ki is próbáltam a távcsövet ami jól működött! Jöhet a többi.Készítettem az okulárkihuzathoz közel egy árnyékoló paravánt is kartonból, ami szintén nagyon jó szolgálatot tett. Nem kellett hunyorogni, nem volt melegem sem. Megtisztítottam az okulárokat, kerítettem két széket, egy asztalt hogy ezek a nagy nap reggelén mind készen legyenek. Bármilyen furcsa ezek is fontos kiegészítők, mert bosszantó ha az ember az észlelés közben jön rá hogy elfelejtett valamit. És bizony a fogyatkozás nem vár senkire; nincs "pause" gomb amit ilyenkor megnyomunk. Ez a való világ!

Tengelykereszt

Szükségem volt még rajzeszközökre (méghozzá sokfélére), így az összeset kivittem az asztalra, valamint az észlelőlap sorozatra. Sok fejtörés után a szabványos napészlelő formanyomtatványoknál maradtam: ezekből nyolcat előre megírtam, csak az időpontok különböztek rajtuk: 20 percentként a fogyatkozás elejétől a végéig, bár az utolsó kettő között csak 10 perc van. A két kontaktus idején nem rajzoltam, mivel ezeket mérni akartam. A méréshez egy összetett kvarc mutatós órát használtam, amin található egy hőmérő és egy páratartalom mérő is. A hőmérő a fogyatkozás során nagyon jó szolgálatot tett, mert a maximumkor igazolta azt amit az ember érzett a bőrén. Az órát reggel 30 perccel a kezdés előtt még szinkronizáltam egy internetes portál pontos időjelzésével, aztán kezdődhetett a móka.

Készítettem még egy kis innivalót s ezután kiültem a felszerelés mellé. Az időjárás egyszerűen csodás volt; gyakorlatilag minden előzetes képzeletemet felülmúlta. Szikrázó kék ég, egy pici szellő, mely frissítette a levegőt. Madarak csicseregtek, ennél idillibb környezetet el sem tud képzelni senki emberfia.

Az észlelés napja, a jelenség lefolyása

Felhőhelyzet 20.-án reggel

2015 március 20.-án reggel igen korán ébredtem. Minden bizonnyal egy átlagos délelőtt tovább alszom, ám ma nem ment, így hát megreggeliztem és nekiláttam az észleléshez való felkészülésnek; ez egy kiadós biciklizéssel kezdődött, majd 7 óra után a távcső felkészítésével folytatódott. A tubusra felragasztottam az árnyékoló paravánt amelyre egy kis feliratot biggyesztettem, majd a napszűrő fóliát is biztonságosan rögzítettem. Itt következett a kisebb malőr, mert amikor levettem a harmatsapkát, hogy ellenőrizzem a blende és a napszűrő fólia közötti üreg árnyékosságát, láttam hogy a nyíláson rajta maradt a kupak. Nem volt már kedvem szétszedni a jól sikerült szűrőt, így a kupakot benyomtam ami leesett a blende és a napszűrő közti üregbe. Mivel a fényútból nem takart semmit úgy döntöttem ott hagyom. Végül is nem volt probléma vele!

Ezután következett a távcső összeszerelésének szokásos menete; állvány szintezése, nagyjából a pólus belövése, a rendszer kiegyensúlyozása, stb. Miután ezzel megvoltam kipakoltam a székeket, asztalt (sajnos a billegő asztalt is ki kellett egyensúlyozni) és elkezdtem a megfigyelés kellékeit is kivinni. Ekkor az órámra nézve azt láttam hogy már 08:30-at mutat, s mire végeztem mindennel, már 9 óra volt. Azért volt ilyen hosszú az előkészület mert nem akartam a fogyatkozás közben rohangálni, ezért mindenre igyekeztem figyelni. 9 után még ettem egy kicsit, s mint már említettem még egyszer szinkronizáltam a mutatós időmérő órámat a pontos világidőhöz. 09:35 körül már helyet foglaltam, élesítettem a képet, és nagy izgalommal felkészültem az első kontaktus megfigyelésére.

Miközben figyeltem a Nap kicsit hullámzó képét írtam Földvári István barátomnak, aki szintén távcsővel figyelte az eseményt. Nemsokára kaptam tőle egy SMS-t: "1st contact 08:39:49 UT! Budapest" - no ebből aztán tudtam hogy a távolság függvényében itt is nemsokára kezdődik a buli! Néztem néztem, meredtem az okulárba majd egyszer csak behajlott egy ponton a napkorong. Ez olyan meglepő volt hogy hirtelen meg is feledkeztem az órára nézni. Pár másodperc múlva aztán már biztos voltam abban hogy az első érintkezést látom a Hold-Nap között. Nagyvarsányban az első kontaktus pár másodperces hibahatárral: 08:43:10 UT. Ez helyi időben a 09:43-as kezdést jelentette. Érdekes volt mert a planetáriumprogramok későbbre számoltak. 08:50UT-kor következett az első rajz elkészítése, ami még egyszerű, is volt ám az idő előrehaladtával, egyre nehezebb volt pontosan berajzolni a sötét holdkorongot. Jómagam ez égi egyenlítőhöz próbáltam pozicionálni, és ezért a távcsövet nem is forgattam. Egy szálkeresztes okulár azonban nagy segítség lett volna.

Innentől kezdve az események meglepően nagy sebességgel zajlottak. A Hold jól láthatóan araszolt a Nap előtt, s a belépés a Hold felszínének egy nevezetes pontja közelében történt meg; a Mare Orientale medencét övező két hegység, a Montes Cordillera és a Montes Rook hegyvonulatai már 40X-es nagyítással is gyönyörűen látszottak. Az embernek az volt az érzése mintha valami scifi-t nézne. A látvány ahogy a két egymástól teljesen eltérő felszínű, és felépítésű égitest "mutatványozik" a látómezőben egészen gyönyörű. Itt még meleg volt, s a hőmérő is 22°C-ot mutatott, s egyszer még a pulóveremet is le kellett vetnem.

A Nap felszínén egyedül csak a 12303-as napfolt volt látványos, valamint néhány fáklyamezőt is sikerült azonosítanom. A folt eltűnésére nagyon kíváncsi voltam ám mégis elszalasztottam. 09:40 körül kicsit felálltam kinyújtózni és sétálni, de mire visszaültem már el volt takarva a folt. Mivel ezt elbénáztam így a  folt kilépését kellett lemérnem, ám ez sokkal nehezebb. 09:50-kor készült az egyik legnagyobb fázist mutató rajz. Igazából a fogyatkozás közepén lévő időszakban bármelyik pillanatban azt tudtam volna mondani hogy "Most a legnagyobb", mivel ekkor a Hold csupán Ny-ról K-re látszott csúszni a Nap korongján. Itt lassúnak tűnt az esemény lefolyása. Ám volt valami amitől mégis kirázta az embert a hideg!

Annak ellenére hogy csupán részleges volt a takarás, vissza kellett vennem a pulóvert, sőt 11 óra körül egy mellényt is felvettem. Az órán lévő hőmérő pedig 15-16°C-ot mutatott. Szó szerint hűvös volt, és ha az ember körülnézett furcsa félhomály vette körül. Én aki az elejétől követtem az eseményt abszolút jól láthatónak véltem ezt. Persze ha az ember csak kikukucskál a fogyatkozás közepén mondjuk a házból, akkor nem vesz észre semmit. Az égbolt mélykék lett, a távolban a nyugati, majd később a keleti ég volt sötétebb. A következő érdekes meglepetés az árnyékok furcsasága volt. Itt most nem a camera obscura

A Hold árnyéka a világűrből nézve.

jelenségre gondolok, hanem arra hogy az ember a saját árnyékát kettősnek láthatta. Persze ha figyelt. Ez abból adódik, hogy a maximum idején a Nap mint fényforrás mérete nem egyenlő a két tengelye mentén. Így a tárgyak árnyéka is így képeződik le. A sat24.com oldalon található két műholdképet mellékelem, melyeken jól látható, mennyire árnyékos volt a Föld felszíne ekkor. Morzsi kutyánk valamint az egyik macskánk végig ott sündörgött körülöttem, és a maximum idején ők is kihúzódtak a melegebb helyekre, pedig addig az árnyékban matattak, játszottak. A besugárzás csökkenésével ők is fázhattak.

Ebben a kicsit "nyugisabb" időszakban a hold hegyeit figyeltem, s igyekeztem azonosítani azokat, ami csak két-három esetben sikerült: Montes Cordillera, Montes Rook valamint a keleti peremen a Lyapunov, Rayleigh kráterek csúcsai. A többi kitüremkedést csak fotókról lehetne pontosan kimérni.

10:30UT-kor készült a 6. rajz és ezután az események ismét gyorsulni látszottak. Készülni kezdtem a napfolt kilépésének megfigyelésére mely 10:49 UT-kor kezdődött és nagyjából 30 másodpercig tartott. Először csak a sötét mag volt látható, mely mintha a Holdból szakadt volna ki, aztán elvált annak peremétől. A levegő erősen hullámzott s 10:50UT-kor, a 7. rajz készítése idején: közeleg a "vég".

Eredetileg a 7. lett volna az utolsó rajz, de úgy döntöttem még egyet rajzolok a kilépés előtt, de csupán 10 percet várok vele, ezért hát 11:00UT-kor megörökítettem a Hold utolsó kis szeletét a Nap előtt. Pontosan delet harangoztak, így itt a kilépés már "délután" következett be.

Az utolsó kontaktus megfigyelése hasonlóan izgalmas volt mint az első. A Hold egyre inkább eltűnt, s végül már csak egy kis horpadásnak tűnt a Nap korongjának szélén. Pár másodperc múlva pedig már csak egy kis hullámnak majd 11:03:25 UT-kor végleg eltűnt. Ekkor megkönnyebbülve hátradőltem és élveztem a ragyogó napsütést.

Kis pihenő után elkezdtem bepakolni a felszerelést és, azon gondolkodtam vajon mennyi időbe fog telni rendezni ezt a sok rajzot, följegyzést. Az első gondolatom az volt hogy, milyen jó ha az ember megfigyelési tervet készít. Gyakorlatilag minden olyan jelenséget, látványosságot láttam amit előre beterveztem; kontaktusok mérése, a Hold felszíni alakzatai, különböző árnyékvetési jelenségek, hőmérséklet csökkenés stb. Ezek a megfigyelés közben nem valószínű hogy eszembe jutnak.  Mikor szétszereltem a távcsövet a "bűnös" blendekupak ott volt a helyén, s így nem okozott gondot; kivettem a fólia alól és visszatettem a helyére. A hosszú fókuszú kis 50mm-es távcső szuper választás volt. Nagyon örülök hogy nem a 130-as Newtonnal néztem az eseményt. Azzal nem lett volna ennyire kényelmes, a megfigyelés mert a tubust forgatnom kellett volna.

Tésztaszűrő

Egy másik dolog aminek örültem hogy a rajzolás időpontjait jól választottam meg. Egyrészt a teljes folyamat megfelelő lefedettségű volt, másrészt a 20 perces időközök is épp kellő mértékűek. Ha ennél sűrűbben rajzolok, az egész csak kapkodás lett volna, pedig még így is volt egy napfolt fedés amiről lemaradtam. Készültek fényképek is, ám ezek inkább az észlelés menetét dokumentálják, a Napról csak pár fotót készítettem. Gyakorlatilag szinte mindenki más csak fotózott, így nem akartam én is csak erre apellálni. Az én fő profilom, a dokumentálás, mérés, az élmény megörökítése volt; csupán ehhez az összefoglalóhoz készítettem pár képet. Elsősorban vizuálisan akartam befogadni a látványt!

Megfigyelés közben - főként a nyugalmasabb középső szakaszában - szórakoztam különböző árnyékvető eszközökkel is; kis camera obscura, tésztaszűrő, stb. Ezek is érdekesek voltak, s ekkor készítettem egy fotót amely a legnagyobb fedettséget ábrázolja. Valamint az egyik fotón fentebb az látható amikor a kis napfoltot már nem takarja el a holdkorong; ez már a fogyatkozás utolsó szakasza volt. Valamint még egy amin a holdbéli alakzatok sziluettje látható.

Összegzés

A megfigyeléssel abszolút elégedett vagyok, sőt az élmény maga túlszárnyalta a várakozásaimat. Bár már láttam napfogyatkozást, teljesen más amikor az ember előre készül a megfigyelésre, és tudományos "szemüvegen" keresztül vizsgálja azt. A légköri körülmények a lehető legjobbak voltak, semmilyen akadályozó tényezővel nem kerültem/kerültünk Magyarország területén szembe. Így a végső adatösszesítést közölném most az alábbiakban, a saját méréseim alapján:

Dátum: 2015. március 20.

Megfigyelő: Cseh Viktor

Megfigyelőhely: Nagyvarsány (Magyarország), Koordináták: 48°09'37.13" N  22°16'46.73" E

Távcső: 100/1000-es blencsés távcső blendézve f/20-ra (50/1000) (zenittükörrel)

Nagyítás: 40X, 100X

Légköri kondíciók: kitűnő átlátszóság, közepes nyugodtság, felhőtlen égbolt

A fogyatkozás típusa: Teljes napfogyatkozás, Nagyvarsányból nézve részleges.

Takartság: a napkorong területének kb. 58%-a

Első kontaktus: 08:43:10 UT

Utolsó kontaktus: 11:03:25 UT

A fogyatkozás teljes hossza (Nagyvarsányból): 2 óra 20 perc 15 másodperc

Befejezés

Miután végeztem a pakolással és minden újra visszatért a "hétköznapi" kerékvágásba, úgy gondoltam pihentetem magamban az élményeket. Nem szabad összecsapott élménybeszámolót, dokumentációt készíteni. Nyilván sokan látták az eseményt, sokan megörökítették, profi csillagászok mérték, ám mégis: a saját észlelésünket ezek ellenére mégis a lehető legmagasabb színvonalon kell kezelni. Akármennyire amatőr, háztáji a technikánk, mégis megfigyelést végeztünk ami értékes.

A döntésem után ettem, ittam és örültem hogy én is részese lehettem ennek a nagy összeurópai, közösségi élménynek! Persze nem úgy mint a bibliai példázatban a bolond gazdag - "együnk-igyunk, nincs már mit elérnünk, megvalósítanunk". Az önelégültséget igyekeztem távol tartani magamtól és visszatértem a mindennapok dolgaihoz, közben azon gondolkodtam hogyan foglaljam össze ezeket.

Most pedig e sorok írásakor a következő hasonló esemény megfigyelésén töröm a fejemet amely, a 2016-os Merkúr átvonulás lesz. Bár látványában nem éri utol a napfogyatkozásokat, mégis érdekes és szép jelenség. Így ha Isten akarja és élünk egy év múlva ismét egy égitest átvonulását észlelhetjük a nap előtt.

Este központi csillagunkkal együtt én is nyugovóra tértem a sikeres és tartalmas nap után. Ennek fotójával búcsúzom az olvasótól is!

Cseh Viktor, 2015 március 23. Nagyvarsány

Hajófara (Puppis) csillagkép

Már régóta terveztem hogy készítek egy kis bemutatósorozatot kedvenc csillagképeimről, azokról melyek mindig is a leginkább észlelésre sarkalltak. Én úgy vettem észre hogy minden amatőrcsillagász számára vannak ilyen konstellációk az égen: nem tudjuk megmondani mit szeretünk bennük, de mégis a szívünkhöz nőttek. Én azokról a helyekről szeretnék írni, melyek számomra sokat jelentenek. Legyen tehát ez a bejegyzés a sorozat első darabkája!

Mély-ég észlelőként és szenvedélyes nyílthalmaz észlelőként sosem tudok elszakadni a

Tejúttól! Mindig is lenyűgöztek azok a csillagcsoportosulások, csillagfelhők és ködök melyeket a "Hadak útján" látni lehet.
Egyik kedvenc területem a Tejút ezüstös szalagján a Hajófara csillagkép területén található, vagy fogalmazhatunk úgy is; a csillagkép található a Tejút területén! Maga a Hajófara egy valaha volt hatalmas konstellációnak az egyik része. Még két másik csillagképpel (Vitorla, Hajógerinc) alkották valamikor az Argonauták legendás hajóját megformáló óriási méretű csillagképet. Ezt bontották később praktikusság okán, több darabra; így született meg a hajó hátsó "fertálya"!

A csillagkép az ország déli területeiről nézve majdnem teljes mértékben a horizont fölé emelkedik. Megfigyelésének időszaka nagyjából Októbertől Április végéig tart. Tapasztalataim szerint a legkedvezőbb megfigyelési időintervallum általában Március elején van; ez köszönhető annak hogy az őszi és téli időszakban roppant sokszor borult az idő, vagy a párás légkör nehezíti ennek a gyönyörű D-i csillagképnek a megfigyelését. Márciusban viszont már gyakori a hosszan tartó derület, ráadásul a légkör is sokszor igen tiszta a szeles időjárás miatt.

A csillagkép bemutatása még nagy vonalakban is roppant bonyolult; a mély-ég csodák roppant száma miatt csak a legjelentősebbekre tudok kitérni (még jómagam is csak a felszínt kapargatom, holott már évek óta figyelem szorgalmasan a Hajófarát). Kezdjük is a legfényesebb csillagokkal!

Átlagos átlátszóságú vidéki égen is gyakori téli látnivaló a két legészakibb fényes csillag (kszi és rho Pup), melyek a hajó végét jelölik. Mindkét csillag kb 3 magnitúdós fénnyel világít. Igen tiszta légkör esetén - szintén szabad szemmel - pedig nagy esélyünk van a két délebbi (pi és dzéta Pup) megpillantására is. Ezek a csillagok viszont már alacsonyan delelnek, még a Di országhatár mellől nézve is (nagyjából 4 és 7 fok). A csillagkép É-i határa kb. 30 fokos magasságig nyúlik.Igazán kristálytiszta éjjeleken pedig érzékelhetjük hogy a csillagkép területén újra felerősödik a Tejút ragyogása is!

Nyílthalmazbánya
Mint írtam hemzsegnek a kisebb-nagyobb nyílthalmazok itt. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az hogy csak az Égabrosz mintegy 104 (!) nyílthalmazt jelöl a csillagkép területén. Most következzen pár igazi gyöngyszem melyek közül sokat már nekem is sikerült megfigyelnem.
Kezdjük égi túránkat a csillagkép É-i részén az M46-M47 klasszikus párosánál. Ez a két fényes halmaz szinte összenőtt egymással; gyakorlatilag együtt érdemes vizsgálni őket. A két halmaz szinte teljesen eltérő karakterisztikájú; míg a 47-es ritkásabb, szabálytalan alakú ám fényes tagokkal bír addig a 46-os sűrű, gazdag és kerek nagyjából hasonló fényességű csillagokkal. A látómező igen gazdag csillagokban ugyanis a két halmaz a Tejút egyenlítője mellett fekszik. Közvetlenül a két halmaztó É-i irányban egy harmadik fényes csillagrajt is láthatunk; az NGC2423-at. Ez egy kissé távolabbi ám nagyon szép csoport. 15X70-es binokulárral egészen elképesztő szépségű ez a trió.
Délebbre hajózva a Hajó farában szinte pontosan a galaktikus egyenlítőn fekszik a következő igen látványos csillaggyülekezet, az M93. Ez a rendkívüli objektum egy csillagokban gazdag, kis nyíl alakú nagyon gazdag halmaz. A kszi Pup-tól kb 1,5°-al ÉNy-ra található, így nagyon könnyű megtalálni. Nagyon tiszta éjszakákon jó szemű észlelők még szabad szemmel is kikorhasztatják a kis bolyhos csillagot.

A Kszi Pup-tól DK-re - éppen az M93-al szemben - egy nagyon szép nyílthalmaz párosba botlunk; a Trumpler 9 -NGC2467. A hasonló megjelenésű két objektumot egy lágy csillagfüzér köti össze. Jómagam 2014 márciusában akadtam rá, és 15X70-es binokulárban nagyon szép látványt nyújtott ez a terület. Az NGC2467 felülete kissé bolyhos ami a bontás első jeleire utal.
A rho Pup közvetlen közelében egy igen laza, sokak által ismeretlen nyílthalmazt láthatunk; ez a Teutsch 219. Igazi binokuláros célpont. Mérete bő 1,5° és igen szegényes halmaz.
Tovább "csúszva" D-i irányban egy újabb szép nyílthalmazt láthatunk. 8-9 magnitúdós csillagokkal telepettyezett kis területen dereng fel az NGC2439 jelű csoport. Megfigyelhetőségét az előtércsillagok nehezítik; felülete kisebb távcsövekkel nem bomlik teljesen fel. 30'-es ködösségként láthatjuk, immár egészen mélyen -31° alatt!
Az NGC2439-től két fokkal É-ra találjuk a szintén vonzó Haffner 13-at. A kis csillagcsoport igazán kellemes látvány; binokulárral 3-4 9 magnitúdós csillag között ködös foltként mutatkozik meg. 
A csak távcsővel látható objektumok után most következzen egy igazi szabadszemes is - igaz csak jó légköri kondíciók esetén szabadszemes. Ez nem más mint a Cr 135 avagy a pi Pup halmaza. Ezt a laza ám fényes társulást a legeslegkisebb optikai eszközök is felbontják; a fő halmaztagtól É-ra három 5 magnitúdós csillagocska hunyorog, nagyjából 30'-es távolságban.
A Cr 135-től K-i irányba elindulva egy újabb igen fényes - délebbi szélességekről bőven szabadszemes - halmazhoz érkezünk. Ez az NGC2451. Magyarországról is bőven észlelhető; jómagam 2012-ben láttam először, 2013 év vége felé pedig egy rendkívül jó átlátszóságú éjjelen a főcsillagon kívül pár halványabb csillagot is láthattam belőle. Pedig az én lakóhelyemről nézve csupán 4 fok magasan delel! Ettől a halmaztól csak egy pici ugrás K-re és máris egy igazán izgalmas halmazhoz, az NGC2477-hez érkezünk. A megfigyelése igazi kihívás; ajánlott hozzá hogy a D-i határaink mellett próbálkozzunk, igen jó átlátszóság mellett! Az előbb tárgyalt két objektummal ellentétben, ez a csillagcsoport teljesen más megjelenésű; gazdag, több száz halván csillag látható benne. Ám ezért nem is vehető észre túl könnyen. Én még egyszer sem tudtam elcsípni.
Az utolsó fényes nyílthalmazt a Hajófara K-i határának közelében találjuk, ez az NGC 2546. A halmaz sűrű, sok hasonló fényességű taggal, a D-i féltekéről mindenképpen szabadszemes ám Magyarországról kizárólag csak távcsővel vehető észre.
Még hosszasan folytathatnánk a sort, ám az olvasóra bízom a továbbiakban a felfedezést.

Egy fényes csillagfelhő

A nyílthalmazok mellett a csillagképben egy különleges objektumot is észlelhetünk

országunk területéről. Természetesen ehhez nagyon tiszta légkör szükséges - mint általában a többi itt tárgyalt objektumhoz is. A dzéta Pup és a béta Pyx között egy fényes csillagfelhő helyezkedik el. Nagyon hasonló megjelenésű mint az M24, ezért annak téli párjaként is szokták emlegetni a délebbi szélességeken élő csillagászok. Hazánkból nézve ez a terület kevésbé feltűnő, hiszen sokkal mélyebben fekszik, s talán viszonylagos ismeretlenségének az is oka hogy nem vette senki sem katalógusba mint az M24-et. Mérete jóval nagyobb (kb kétszer akkora területű) és fényessége hasonló. Területén 3 nyílthalmazt és a diffúz ködöt találunk; NGC2579, NGC2546, Cr 185 és a köd pedig az NGC2568. A mellékelt kis inverz térképen látható a felhő helyzete, ám készüljünk fel hogy igen nehéz észlelni!

Tejút a csillagképben
A térképekre nézve azonnal látható hogy a Hajófara, a Tejút egy fényes darabjában fekszik. Jobban mondva itt már újra egyre közeledünk a galaxis középpontjához, és emiatt itt ugrásszerűen emelkedik meg a fényesség. Sajnos hazánkból csak nagyon tiszta légkörnél, városi fényektől távol sejthető meg ebből valami. A mediterrán térségből figyelve viszont e terület látványos: nagy látómezejű binokulárokban a terület rendkívül szép.

Láthatjuk hogy még rengeteg érdekesség látható a csillagkép D-i 1/3-ban, ám sajnos ez az égterület sohasem emelkedik közép Európából nézve a horizont fölé. Így ha szeretnénk ezeket a csodás objektumokat is megtekinteni, akkor délebbre kell utaznunk. További olvasmányként ajánlom tehát Kernya János Gábor nagyszerű leírását, mely a 2010-es Krétai mély-ég expedícióról ad tudósítást. Ebben olvashatunk a fentebb tárgyalt Hajófara csillagkép további rendkívül érdekes alakzatairól. It érhető el: http://melyeg.mcse.hu/cikkek,_ismertetok/kreta_szigeten_jartunk_i.html

Mindenkinek derült, jó átlátszóságú estéket kívánok, a Tejút hullámain hajózó Aragó farának vizsgálatához!

2014.03.31. - 22h33m-es holdsarló észlelése

2014 márciusának utolsó napján egy feledhetetlen estét töltöttünk Virág Attila barátommal a cérnavékony újhold "társaságában". Nap közben nem tűnt túl rózsásnak a helyzet, ám estére - habár a légkör poros, párás is maradt - szépen szétoszlottak a felhők. 19 órára értünk a közös találkozási pontra, a nagyvarsányi töltés tetejére az egyik zsiliphez, és ott ütöttünk tábort. Holdsarló keresésénél nagyon fontos a tökéletes takarásmentes horizont; sokszor megesik hogy az utolsó néhány fokos égrészen leli meg a sarlót az észlelő. Sajnos a sarlót csak távcsővel láttuk; ez csak félsiker, de megérte!

DÁTUM: 2014.03.31.
ÉSZLELŐK: Virág Attila, Cseh Viktor
ELSŐ MEGPILLANTÁS: 19:12 (KözEI)=17:12UT
UTOLSÓ MEGPILLANTÁS: 19:38 (KözEI)=17:38UT
TÁVCSŐ: 15X70 óriásbinokulár

A távcsövünk felállítása után azonnal nekiláttam a sarló keresésének, kb 19 órakor. A légkör állapota elég gyatrának látszott, és tíz percnyi kínszenvedés után már azt hittem feleslegesen jöttünk ki. A szemem pihentetése végett pár földi célpontot vettünk szemügyre Attilával. Ezután újból nekikezdtem a kutatásnak. Hosszú keresgélés következett újból, s egyszer csak ott volt a látómezőben egy vékony, szinte leheletnyi darabka a Holdból. Gyorsan fikszáltam a távcsövet a szorítócsavarokkal (hogy még csak véletlenül se mozduljon el) aztán gyorsan az órámra néztem: "19 óra 12 perc! Ez bizony szép példány!" Megfigyelőtársam saját bevallása szerint még sohasem látott ilyen vékonyka holdsarlót - ezt nem is csodálom; távcső nélkül szinte képtelenség megtalálni a fényes égi háttéren!

Az első pillanatokban csupán a sarló ívéből vagy 80-90 foknyi ív látszott. Ezt 1/3 2/3 arányú részekre osztotta egy sötétebb hasadás a sarló ívén, Az É-i rész volt 1/3-nyi a D-i pedig 2/3. Nagyon halvány sárgásfehér színben játszott.

A sarló modellezett felszíne az észlelés idejére

19:28 - A Hold már 100-105 fokos ívvé nőtt s a kontrasztja is megemelkedett az égi háttérhez képest. Sokkal könnyebb kihámozni mint pár perccel ezelőtt. Viszont egyre mélyebbre süllyed a párás levegőben, így színe egyre narancsosabb.

19:31 - A horizontot  nagyjából 3 fokos magasságig felhők fedik, így már biztosak vagyunk benne hogy nem fogjuk látni a holdnyugtát. Valamint az is eldőlt; szabad szemmel sem fogjuk látni! De sebaj, tovább figyeljük az egyre halványabb ívdarabot.

19:38 - Ez az időpont volt az utolsó, amikor láttuk a Hold északi csücskét, kinyúlni a horizontközeli felhősáv és páratenger hullámaiból. Itt ért véget a rövid, nehéz de igazán élvezetes észlelés. 

Utólagos számolgatások után a sarló korát a legkorábbi megpillantáskor 22 órának és 33 percnek becsültem. Ez azt jelenti hogy a megvilágítottság csupán 1,2% volt. Térképek szerint a sarló ívében a sötét szakadást a Mare Smythii okozta amint már az észlelésnél is sejteni lehetett

Így néz hát ki egy vékony holdsarló, kevesebb mint 24 órával újhold után.

BÚCSÚ A TÉLTŐL: MÉLY-ÉG TÚRA III.

Kalandozásaim a Tejútban ismét folytatódtak; ma elhagytam a D-i területeket és egészen É-ra irányítottam a távcsövemet. Az Auriga-Perseus-Camelopardalis csillagképekben rengeteg a látványosság. Gyakorlatilag ez a része galaxisunknak - a Földről nézve - éppen a magvidékkel átellenben látható. Érdemes itt is elidőznünk, bár az egyre hosszabb éjjelek miatt a Tejút ezen része egyre nehezebben figyelhető meg.
Szokásomhoz híven, az észlelés legelején újból a D-i Tejútban kalandoztam. Még volt itt pár halmaz amiket mindenképpen szerettem volna megnézni és leírást készíteni róluk.

DÁTUM/IDŐ: 2014.03.30. 18:00-19:30
MŰSZER: 15X70 Scopium binokulár
LÉGKÖR: S-6 T-4

Cr 140: Ez a halmaz 6-7 d fényesebb, és 10-12 halványabb csillag laza csoportja. Valószínűleg közeli halmaz, ám szegényes, így nem túl feltűnő. Egy szögletes kérdőjelhez hasonlít.

Haffner 13: Igen tetszetős csoport; ködösségbe burkolózva láthatunk két előtércsillagot. Hosszasabban szemlélődve a ködösség felülete, grízes lesz, tehát némi részleges bontás mutatkozik. Nagyon esztétikus a csillagkörnyezet!

NGC2439: Egy fényes csillag körül látszik valamiféle ködösség, és vagy tucatnyi halvány csillag. Nehezen látható, talán nagyobb nagyítás jobb bontást eredményezne.

Ezután következett egy rövid pihenő; ittam ettem és sétálgattam a kertben majd pedig É-nak kormányoztam a műszert. Bár a sárga utcai lámpák fénye kissé zavart, de nem mindennapi látványosságokban volt részem!

M34: Nem tudtam hol kezdjem, ezért csak belőttem valahová a távcsövet, s a látómezőben az M34 volt látható. Hirtelen feltettem magamban a kérdést; "Hogy a csudába kerül ide az M41?" A két halmaz kísértetiesen hasonlít egymásra bár az M41 gazdagabb és sűrűbb. A fényesebb tagok viszont itt is egy "X"-alakot öltenek. Teljesen bontott, szép!

NGC1245: Szegényes kis halmaz. Fényes csillagok alkotják, és teljesen fel tudtam bontani, érdemes ránézni ha a környéken távcsövezünk.

Melotte 20: Ez a szabadszemes gazdag csillagraj, egy kis tejútfoltnak látszik szabad szemmel. Én úgy vélem méltó vetélytársa, a sokat emlegetett M45-nek és a Hyadoknak. A binokulárban káprázatos látvány: több tucat fényes csillag rajzolja ki a jellegzetes rombuszformát. Ez az objektum az én műszeremnek már túl nagynak is mondható; 7X50-es binokulárban még szebb!

NGC884-869: Újabb óriás a láthatáron! A látómező elképesztő: több száz csillag látszik.  Azt sem tudom hová nézzek. A két halmaz nagyon gazdag, sűrű és fényes. Az LM-ben mindenfelé csillagláncok kígyóznak. Nem is írok többet. Ezt látni kel!

Stock 2: Laza de gazdag halmaz, sok egyenlő fényességű csillagból áll. Mérete bő egy fok, és jól kiválik a környezetéből.

NGC957: Kis ködösségként létszik a műszeremben; fényes tagok alkotják de igazából nem túl feltűnő jelenség! 

Trumpler 2: Kis csillagfüzérnek mutatkozik, egy lágy ködösségbe burkolva. Hasonlít az előbb említett NGC957-re, bár annál határozottabb látvány.

NGC1528: Kis csillagupac; elsőre ködösségnek tűnik de sokáig figyelve sok-sok csillagot lehet felfedezni benne. Nagyon gazdag halmaz lehet!

NGC1545: Ha a térkép nem jelölné nem gondolnám hogy halmaz, simán átsiklottam felette.  Részben bontott, nagyon enyhe kis ködösségbe burkolva. Igazából pár fényes csillagot látni az előterében és lehet ezek zavarják a megfigyelését.

NGC1582: Egészen egyedi! Egy "S" betűre emlékeztető csillaglánc ragyog a fis ködösség felületén. Még sosem láttam ilyen megjelenésű halmazt! Részben csillagokra bomlik.

BÚCSÚ A TÉLTŐL: MÉLY-ÉG TÚRA II.

A napokban elkezdett megfigyeléssorozatomat folytattam, a Puppis-Canis Maior-Monoceros tejútmezejében. Ragyogó, csillagfényes este volt, s sikerült újból rengeteg objektumot megfigyelnem. Íme hát a kis összeállítás azokról amiket megtaláltam. a Légköri nyugodtság nagyon rossz volt; annyira vibráltak a csillagok hogy nagyon; pl. a Szíriusz néha olyan felfényesedéseket produkált, hogy odakaptam a fejem mert azt gondoltam repülő!

DÁTUM/IDŐ: 2014.03.29. 18:20UT-19:45UT

MŰSZER: 15X70 Scopium binokulár
LÉGKÖR: S-3 T-4

 M41: A Szíriusztól 4 fokkal D-re található nyílthalmaz káprázatos látványosság; fényes csillagok alkotják, mérete 30' körüli, teljesen bontott. A legfényesebb halmaztagok egy "X"-szerű formációt alkotnak.

NGC2362: Ezt a nagyon kompakt csillagcsoportot a Canis Maior DK-i részében találjuk meg. Egyszerűen lenyűgöző;  a csillagoktól zsúfolt látómezőben ragyog a pici, nagyon tömör, ám fényes halmaz. A központi 4 magnis csillag még szabad szemmel is látható!

NGC2467: A Kszi Pup-tól 2 fokkal D-i irányban látható a halmaz; a kis távcsőben mint halvány kis ködösség látszott, bontás nélkül. Egy érdekes csillagfüzér végén ül mely másik vége a Trupler 9-hez látszik kapcsolódni.

Trumpler 9: Nem gondoltam hogy a horizont felett 15 fokkal egy ilyen kis távcsővel ráakadok egy ilyen halmazra. Jól látható, az NGC2467-el egy látómezőben. Csupán leheletnyivel halványabb nála, és megjelenése is hasonló.

NGC2482: Még mindig a Kszi Pup-nál legyeskedek. 2 fokkal K-re található a halmaz mely kis ködösségként mutatkozik meg, némi bontást mutat. Aranyos!

Teutsch 219: Laza szétszórt csillagcsoport a Rho Pup mellett K-i irányban; kb. 1,5 fokos, csoport egyenlő fényességű tagokkal, jellegtelen, bár jól kiválik a környezetéből.

NGC2264: A "Karácsonyfa-halmaz" igazi nagyágyú. jó 1 fokos elnyúlt csoport, ragyogó fényes tagokkal, némi ködösséget is érezni körülötte de a látómező annyira gazdag csillagokban hogy lehet csak ezek összeolvadó fényét látom.

NGC2301: Egy ezüstösen ragyogó kaszkádra figyeltem fel amint barangoltam a Monocerosban, s kiderült ez egy nyílthalmaz is egyben! Nagyon egyedi megjelenésű, egészen elnyúlt. Nagyon tetszik!

Dolize 24: Elég nagy kiterjedésű, diffúz ködösség, némi bontással. Eléggé szétszórt csoport ám a sötéthez adaptálódott szem, ezzel a kitűnő műszerrel azonnal kiszúrja.

NGC 2251: Kis méretű elnyúlt, diffúz ködösségként látható a rendkívül gazdag csillagmezőben. 

BÚCSÚ A TÉLTŐL: MÉLY-ÉG TÚRA I.

A kora tavaszi időszakot mindig is nagyon kedveltem csillagászati szempontból. Ilyenkor sok a derült éjszaka, és a légkör is általában nagyon tiszta kitűnő lehetőség van tehát a mély-ég észlelésre. Idén március 27-28-nak estéin - mintegy elbúcsúzva a téltől - a Monoceros-Canis Maior-Puppis tejútmezejében észleltem. Nem előre kiválasztott objektumokat figyeltem meg, hanem a távcsővel barangolva figyelmesen szemlélődtem, s amint egy érdekes dologba botlottam (halmaz, köd stb.) azonnal utánanéztem hogy mi az. Kíváncsi voltam mit lehetne felfedezni a déli Tejútban egy kis távcsővel, bár néhány távolabb lévő érdekes objektumot is megnéztem.
 
DÁTUM/IDŐ: 2014.03.27-28 18:30UT-19:45UT
MŰSZER: 15X70 Scopium binokulár
LÉGKÖR: S-3 T-4
 
M35: A területen hemzsegnek a csillagok, méghozzá rajzolhatatlan mennyiségben. A halmaz teljesen bontott, bár a halvány tagok enyhe derengésbe burkolják. Ny-ra az NGC 2158 is iszonyú könnyen látszik, sőt még a kissé távolabb lévő 

Ic2156-2157 halvány pacái is előtűnnek a világűr mélyéből.
 
M46-47: Nagyon nagy kedvencem ez a látómező; amint e két eltérő karakterű halmaz tündököl egymás mellett, ráadásul még egy harmadik is feltűnik. A 47-es lazább de fényes csillagokból álló csoport, alakja engem állandóan a Sagittarius csillagképre emlékeztet. A 46-os rendkívül gazdag, nagyjából egyenlő fényességű csillagokból áll, szinte izzik a csillagportól. A harmadik halmaz NGC2423 lágy ívekkel kapcsolódni látszik az M47-hez, bár távolabbi csoport. Az LM nagyon látványos!
 
M93: A másik nagy kedvencem az M46-47 párosa mellett. Bár a halmaz pici, mégis rendkívül jól látható, sűrű, nyíl alakú kis ékszerdoboz. Egyszerűen megunhatatlan látványosság a Puppis É-i részén.
 
NGC2360: Kis csillagfelhő egy 6 magnis csillagtól Ny-i irányban. Részlegesen bontott, eléggé fényes.
Mel 71: A jellegzetes csillagkörnyezetben, könnyen azonosítható. Kis méretű, ködöcskeként látszik, előterében 3 halvány csillaggal.
 
M50: Látványos, teljesen bontott nyílthalmaz, kb. 30'X40'-es méretű. A csillagmező nagyon szép, errefelé.
 
NGC2343: Kompakt, ám fényes halmaz, mely a binokulárban nagyon szép látványt nyújt. Részlegesen bontott, jól kiemelkedik a környezetéből.
 
NGC2353: Egy 6 magnis csillagból, legyezőszerűen látszanak szétterülni a halmaztagok nagyjából É-i irányban. Szinte teljesen bontott, egyedi megjelenésű.
 
NGC2539: Egy 5 magnis csillag tőszomszédságában látható ez a gyönyörűség, kicsit távol a galaktikus egyenlítő síkjától. Diffú, jól bontott csoport, nagyjából egyenlő fényességű csillagokkal. Gazdag, jól kiemelkedik a környezetéből.
 
M48: Laza halmaz, fényes tagokkal melyek 1 fokos területen vannak szinte egyenletesen szétszórva. A szív alakzat, bár összeállt ha nagyon koncentráltam, nekem néha inkább horogkereszt alakúnak tűnt a halmaz.
 
NGC2174: Magasan az Orion É-i szegletében bújik meg ez a szép ködösség, mely valóban egy diffúz köd, nem csak látszólag. A tőszomszédságában lévő 2175-ös halmaz is látszott bár maga a köd feltűnőbb, szinte azonnal szembeötlik, amint az ember errefelé barangol távcsövével.
 
Cr 69: A Lambda Ori halmazra mindig vetettem egy-egy pillantást, mikor távcsöveztem. A szabad szemes 'nagyvad' binokulárban egészen káprázatos. Bár az LM jó részét kitöltik a szétszórt csillagok, mégis egységes a látvány. Igazi klasszikus!
 
M1: Pici gyertyaláng alakú ködösségként tűnik fel a Bika szarvai között. Könnyű célpont.
 
NGC1502: A Kemble kaszkáddal együtt ez a kis nyílthalmaz, igazi ékkő az É-i Tejútban; mintha egy szétszakadt gyémánt nyaklánc repülne az égen. Az LM mindenütt ragyog a fénytől. A kis nyílthalmaz, nagyon kompakt, de jól bontott.
 
M51: Jól látható a galaxispár mint kettős bolyhos ködösség. Bár kicsi a nagyítása a műszernek, mégis látványos a csillagváros.
 
M63: Igen fényes, feltűnő Galaxis. Alakja elnyúlt, és az előterében lévő 9 magnis csillag is jól látható. Kifejezetten tetszik!