Emlékek

Az utóbbi időben a blogomon bogarászva azon gondolkodtam, hogy vajon még mi hiányzik? A megfigyelések, adatok, leírások tömege ugyan érdekes lehet az olvasó számára, de mégis valahogy nyers, rideg az egész. Kell még valami! Egy nem várt délutánon meg is jött az ihlet, hogy mivel lehetne otthonosabbá tenni a blogot; szemezgetek az elmúlt húsz évből és közzéteszek néhány emléket! A lényege ennek az új oldalnak, hogy egy-egy eszembe jutó érdekes, vicces, tanulságos történetet elmesélek ami megtörtént velem. Ilyen történeteknek igencsak bővében vagyok, mert  csupán 2010 óta vagyok MCSE tag, viszont már a belépésem előtt is sok éven át távcsöveztem.
Annyit előre leszögeznék hogy az események, beszámolók nem időrendi sorrendben lesznek! Nem is tudnék az időpontokra sorban visszaemlékezni, ráadásul nem tudom mi mikor jut eszembe; igazából a lényeg a történeteken van és a belőlük levont tanulságokon. Jó olvasgatást!

1 - 2002 december 24 - Első távcsövem!
2002 karácsonyán édesanyámtól nem akármilyen ajándékot kaptam; egyetlen egy csomag került átadásra míg öcsém temérdek mindent kapott. Gyerekfejjel először zokon esett hogy csak ennyi az egész, ám amikor kibontottam a cuccot elállt a lélegzetem. Egy távcső lapult a dobozban és nem is akármilyen: 50/500-as akromatikus névtelen refraktor egy ZOOM okulárral. 30-60X közötti nagyítástartományban. Abban a pillanatban úgy éreztem életem legjobb karácsonya ez!
Első dolgom volt hogy kipróbáljam az új szerzeményt; erre a legelőször csak 25-én este volt lehetőségem a felhők miatt. A konyhaablakból kinézve akkor láttam hogy az Orion csillagkép már felkelt. Rá is irányítottam az egyik csillagára (később kiderült a Rigelre) a távcsövet. Nagy lélegzetet véve naivan felkészültem a brutális látványra; csillagkitörések, fényáradat stb. A távcsőbe tekintve egy elmosódott fénypacsmagot láttam, mely egy kicsi csalódást keltett de azért örültem neki.
Aztán elaludtam és másnap 26.-án reggel bent a szobában nézegettem büszkén életem első teleszkópját. Miközben vizsgáltam kinéztem az ablakon; szikrázó napsütés, a havas háztetők felett pedig megláttam valamit! Valamit ami most már "elérhető" távolságba került a távcsövem segítségével! Ez pedig nem volt más mint az utolsó negyed előtt lévő Hold! Azonnal felállítottam az állványzatot és ráhelyeztem a kis refraktort, melyet a Holdra irányítottam. Az okulárba pillantva úgy éreztem űrhajós lettem. A Hold többé már nem csak egy alakját változtató égitest volt csupán, hanem egy kísérteties külön kis világ; mindenfelé fényes foltok, "lyukak", kráterek és hegyek. De az első rácsodálkozások után jött az újabb lehangoló megfigyelés; egyszerűen nem tudom élesre állítani a képet! Próbálgattam, tekertem a fókuszírozót de semmi. Már-már azon tanakodtam hogy szóljak hogy valami van a távcsővel mikor ismét felfigyeltem valamire; ahogy felálltam a távcső mellől, azt láttam hogy az ablakon keresztül a táj, házak, emberek kicsit görbülve hullámozva látszanak. Nos mondanom sem kell azonnal kivittem a távcsövet hogy most már ne ablakon keresztül, hanem szemtől szembe célozzam meg a Holdat. És ekkor csoda történt; tűéles volt a kép; egy kis általam rajzolt térképről azonosítottam a látottakat; Copernicus, Ptolemaeus, akkor aszongya Archimedes és még sok-sok objektum.

Életem egyik legszebb időszaka volt ez s nagyon sokat tanultam ekkor. De a legfontosabb; "Viktor! Ne távcsövezz ablakon keresztül, még akkor se ha nagyon hideg van kint!"


2 - A 2003-as nagy Mars-közelség!
2003 nyarához közeledve minden a Marsról szólt! Igen ritka esemény következett ugyanis be augusztus folyamán; a Föld és a Mars rendkívüli mértékben megközelítették egymást. Bár az oppozíciók rendszerint 2-3 éves ciklikussággal ismétlődnek, ez különleges alkalom volt. Természetesen a média és sok sarlatán már ebből is világvége históriákat gyártott - most egy szót sem szeretnék tovább ezekre pazarolni csak úgy megemlítettem őket. 
 Természetesen én is a Mars felé fordítottam a távcsövemet - a kis 50/500-as lencsést! Erre úgy emlékszek augusztus 27-én került sor. 
Ezen az estén láttam a Marsot amint a fülledt esti horizontról szépen elkezdett felfelé araszolni. A deklinációja eléggé alacsony volt mert éppen csak a kertünkben lévő fák felett "suhant" el. Szóval szépen kipakoltam, hoztam egy asztalt ami mellé leültem és a bolygóra ráirányítottam a kis távcsövet; A legnagyobb nagyítással meg tudtam pillantani a kis korongját! Bár semmiféle részletet nem láttam mégis nagy élmény volt tudni hogy az a kis golyócska a látómezőben maga a Mars, s ez nem a csillagszerű Mars, hanem maga a bolygó. A színe koszos narancssárga volt, bár én annak idején még többnyire a szürkület idején figyeltem, tehát az ég még világos volt. Megmutattam a Marsot az egész családnak, és nekik is tetszett!
A látványról készítettem egy kis digitális rajzot, az emlékidézés végett.

3 - Vénusz átvonulás 2004 június 8.

2004-ben voltam 8. osztályos a Nagyvarsányi általános iskolában. Ha visszagondolok az ott eltöltött évekre mindig nagy melegség tölti el a szívem; a játék, a gondtalanság csak ilyenkor felnőtt korban érezteti igazán hogy mekkora kincs. De amúgy is! Sokaktól hallom hogy akkoriban "kicsit" más volt a világ, s valahogy az emberek többet foglalkoztak egymással...Nos mielőtt még nagyon elkalandoznék ez évben volt az a Vénusz átvonulás, mely az egyetlen az életemben. Mármint az egyetlen amit láttam!
Az 50/500-as refraktor akkor már jócskán használatban volt, és ügyes használója lettem. Azokban az időkben nem volt még internetem, számítógépem és effajta modern eszközök. Igazából nem is tudom honnan szereztem tudomást az átvonulás időpontjairól; talán egy ismeretterjesztő újságból. 
Nos tehát készülni kellett a jelenség megfigyelésére! A távcső megvolt de kellett valami fénycsökkentő eszköz is. Sokat gondolkodtam a konstrukción; volt kormozott üveg, de a hegesztőpajzs üvege volt a legjobb. Volt egy már nem használt MOM "nemtudommilyen" hegesztőüvegem amit egy befőtteskupak segítségével rászerkesztettem az 5 centis refraktor elejére. Az első próbálgatásokat 2004 májusában végeztem a kertben a késő délutáni nap sugarainál. Még most is megborzongok ha visszagondolok ezekre az alkalmakra; A saját távcsövemmel kint ülők a kertben, s éppen egy saját építésű napszűrőt próbálgatok, miközben tavaszi virágok ezreinek illata érződik a vidéki levegőben, és a nap késő délutáni sugarai pedig olyan fény-árny játékot rendeznek mind az égen mind a földön, amit leírni is nehéz. Néha visszaugranék ezekbe a napokba újra végigélni őket!
Június 8.-án pedig eljött a nagy nap amelyet sajnos részben az iskolában töltöttem. Mivel azonban a sulival majdnem szembe laktam, a szünetekben hazaosontam és megnéztem a jelenséget. Nagyszerűen látszott a távcsőben. A Vénusz kis korongja szünetről szünetre arrébb vánszorgott a Nap korongja előtt.  Nem is tudom mikor de talán a 11 órai szünet volt az utolsó amikor a távcsőbe nézve tudtam; "ez az utolsó alkalom hogy látom ezt a nagyszerű dolgot!" És sajnos tényleg nem tudtam már hazajönni többször. 
Délután 1 órakor hazamentem az iskolából, s a Nap felé fordítottam a távcsövet ám akkor már rég elment a Vénusz onnan. Összességében azonban örültem, mert nagyon jó volt látni ezt a ritka égi "összjátékot".
Egy-két héttel később a ballagásomra készülve hajnalban már újból a Vénusz sarlóját csodálhattam, de már mint "Hajnalcsillagot"...

4 - Első "Vénusz-élményem"
Mivel még fiatal vagyok főleg a tinédzser és gyerekkori emlékek jönnek elő e visszaemlékező oldal készítése közben. Ilyen a mostani alkalom is. 

A történet 1996 januárjának első hetében játszódik amikor még éppen hogy csak első osztályos voltam, s amikor már önállóan is megfigyeltem a környezetemet. Jól emlékszem hogy akkor még szerettem a telet (most már nem) és nagyon szerettem kint játszani az utcán akkor amikor esteledett befelé, vagy mikor már teljesen sötét volt. A régi utcai lámpák fényénél mindig különlegeseket lehetett szánkózni, arról nem is beszélve mekkora móka volt a lámpákat lőni hógolyóval. 1996 januárjának első hetében is ezeket műveltük öcsémmel mikor is az este folyamát a horizontot nézegettem. Nagyon tetszettek a felhők, s a rajtuk táncoló napfény; ahogy sötétedett úgy én is mindig oda-oda pillantottam.
Egyszer csak viszont egy sokkal érdekesebb dolgot vettem észre mint a felhők; egy nagyon fényes csillagot közel a látóhatárhoz. Megmutattam a testvéremnek is és együtt néztük amint az eltűnik a távolban lévő házak között. Már akkor is sejtettem hogy a Vénusz lehet az, mivel hallottam az "Esthajnalcsillagról". Most évekkel később visszakerestem azt az időszakot és valóban a Vénuszt láttuk akkor, majdnem 16 évvel ezelőtt!


5 - Az utángyártott állvány
2004 májusában járunk, mikor a kis 50/500-as refraktoromat már két éve "gyűröm". A távcső nagyon jó szolgálatot tett, ez alatt az idő alatt, s rengeteg élményhez és felfedezéshez segített hozzá engem. Bár optikailag - az akkori igényeimnek eleget téve - valóban jól működött, ám mechanikailag már egy kis fejlesztésre szorult. A távcsőhöz alaptartozékként járt egy kis háromlábú, kb. 60 cm magas állvány. Ez stabil szerkezet volt, ám idővel a csavarok, összekötő elemek elkoptak. Így az észlelés nehézkessé vált, ráadásul ahogy nőttem egyre nehezebben tudtam vele csillagászkodni.
2004-ben tehát - pár héttel a ballagásom előtt - belefogtam egy saját állvány készítésébe. A szerkezet igen egyszerű volt; egy magasabb azimutális mechanika, megfelelő merevítéssel, lehetőleg fából. Pár nap alatt be is fejeztem a kis művet amely igen masszívnak bizonyult. Kb. 110cm magas lett, a talapzata 50X50cm volt, s talpak végeinél 4db 200-as szeg biztosította a földbe szúrást követően a megfelelő stabilitást. A távcső is simán mozgott a csapágyakon, és fixálni is lehetett, egy csavar segítségével.
Az észlelés ezek után sokkal konfortosabb, kényelmesebb és pontosabb volt. Egy székre leülve pontosan elértem az okulárt még vízszintes állapotban is. Egy hátránya volt csak; kb 65-70 fok magasság fölött nem lehetett észlelni, mert a távcső ekkor már ütközött az állvány elemeivel. De ez csak apró szépséghiba!
Készítettem egy kis rajzot arról, hogy miként nézett ki az állvány.
Nagyon jó volt az építés is, valamint utána az észlelés; büszke voltam a saját építményemre.


6 - Alkonyat, Vénusz, repülő...

A bolygók láthatósága mindig azzal kezdődik, hogy megjelennek az esti vagy hajnali égen. A Vénusz és a Merkúr esetében ez az esti égen történik meg, s ekkortól kezdődik az újabb "láthatósági szezon". Történt 2011 utolsó negyedében, hogy elhatároztam: "Megpróbálom a lehető leghamarabb meglátni a Vénusz bolygót az esti égen!" Így is cselekedtem! Megnéztem hogy mikor van felülső konjunkcióban (azaz pontosan a Földdel szemben a Nap túloldalán). Ez a nap 2011-ben augusztus 15-re esett. Persze tudtam, hogy ezután még nagyjából egy jó hónapot várni kell, míg kellően eltávolodik a Naptól, és az esti égen meglátható. Eltelt az augusztus, beléptünk szeptember hónapba, és lassacskán nekiláttam a keresésnek. Nem volt könnyű dolgom, mert sajnos sokszor az esős idő megakadályozta a megfigyelést, de amikor lehetett kicsiny 10×50-es binokulárommal a horizontot kémleltem. Történt egyik este, hogy egy hosszú, esős időszak után nagyon kitisztult a levegő. A Vénuszt rövid keresgélés után megtaláltam a kristálytiszta légkörön átnézve. Nagyon elbűvölt a látvány, ahogyan a horizont felett néhány fokkal ott csillogott a bolygó. Sokáig néztem, és közben az észlelés elején láttam egy repülőt, amely felém repült délnyugati irányból. Nagyon tetszett és percekig (talán negyed óráig is) ott lebegett, lassacskán araszolva a Vénusz mellett. A kondenzcsík ragyogott a napsugárban függve, s hosszú ideig látszott. Annyira szép volt ez a látvány, hogy egy digitális rajzban örökítettem meg: egy szép őszi estét, a Vénusz és a repülő társaságában!


7 - Kincses Kalendárium
Manapság nagyon könnyű felkészülni egy-egy csillagászat megfigyelésre: az interneten mindenféle észlelési területre találhatunk naprakész információkat, térképeket, anyagokat. Azonban nem volt ez mindig így, és volt egy korszak amikor az én összes csillagászati "szakirodalmam" elfért nagyjából három darab A/4-es lapon.
A holdfázisok időpontjait is a régi, jó öreg Kincses Kalendárium című kiadványból néztem ki. Ebben benne voltak a napkelte, napnyugta, holdkelte és holdnyugta időpontok, valamint a napfordulók, napéjegyenlőségek időpontjai is. Külön szerettem olvasni még a néphagyományokról, népszokásokról és különféle időjósló napokról.
Sok éven keresztül bizony nem volt egyéb forrásom, és ez alapján figyeltem meg a jelenségeket, már amikről tudomást szereztem. Érdekes így visszagondolni arra az időszakra, s elővenni ezeket a régi könyveket. A mellékelt képen a 2002-es kiadás egy lapja látható: így nézett ki ez a kiadvány. Csak akkor jött változás mikor az első számítógépet megkaptuk, és valamiféle nagyon kezdetleges planetáriumprogramot feltelepítettem rá, valamint amikor rábukkantam az MCSE weboldalára. Amikor ritkán internetközelbe jutottam, kiírtam az összes számomra jelentős eseményt. Érdekes visszaemlékezni ezekre az időkre!

8 - Egy ködös éjszaka
Távolba nyúló emlékeim között élénken él egy őszi éjjel, amely 2010.10.16-án volt. Az ősz olyan évszak volt mindig is, amikor a felhőmentes éjszakák száma hirtelen megcsappan. Erre jön még a nagyon párás nedves levegő, köd és egyéb körülmények.
Történt az adott estén, hogy vártam a derült időt, egy esős nap után; már nagyon régen láttam csillagfényes eget, és bár az égbolt borult volt, azért kezdett szakadozni. egészen este fél tízig ki, s be járkáltam és tervezgettem mit fogok észlelni. Az égbolt fele már kitisztult, de az ég erősen fátyolos maradt, ráadásul a 60-70%-os növekvő Hold is erősen világított. Letettem az észlelésről és kis 10×50-es binokulárommal az eget, majd később a tájat pásztáztam. Már éjjel 22 körül járt az idő, mikor a kertre irányítottam a távcsövet. Mivel októberben már szinte minden be van takarítva, alig volt valami ami zavarta volna a kilátást. A legközelebbi házak sok száz méterre, a kertekben egy-egy gyümölcsfa áll, én pedig a kis távcsövemmel tökéletesen látok. A vízcseppeken mindenhol megtört a holdfény, és a föld elkezdte kiengedni a párát. Olyan kísérteties látvány volt amilyet azóta sem láttam. A kertbe letekintve, imitt-amott mindenfelé kis páraoszlopok emelkedtek, amik aztán a talaj felett egy méteren megálltak. Elindultam a kertbe, kinyitottam a kaput és a holdfényben elkezdtem sétálgatni. A Hold már délnyugaton volt 20-25 fok magasan, ám erősen fénylett, én pedig csak sétáltam, sétáltam az éjszakai tündérvilágban. 23 óra környékére már a kerteket mindenhol belepte a talajközeli köd, olyan volt mintha egy tóban gázolnék. Ekkorra a szemem már annyira hozzászokott a sötétséghez és a holdfényhez, hogy a diófáról elkezdtem diót rázni, és azokat felszedegetni, mivel nappal nem volt rá idő. Már majdnem éjfél volt mire végeztem, ám egyáltalán nem voltam fáradt. Annyira tetszett az éjszakai munka, és a furcsa talajközeli köd, hogy minden fáradtságom eloszlott. Ám lassan elindultam fel a kertből, mert a szép Hold is hanyatlani kezdett...felmenve sárosan én is lehanyatlottam az ágyba a nagyszerű élményekkel. :-)

9 - Teliholdas csillagvadászatok

Általában a teliholdas éjjeleket nem szeretik a mély-ég vadászok, ami érthető is:
gyakorlatilag minden objektumot letöröl a Hold az égről hatalmas fényözönével. Jómagam általában úgy használtam ki az ilyen éjjeleket mint mások: pihentem, vagy… Vagy pedig bámészkodással, gyönyörködéssel, lelki feltöltődéssel dobtam fel a holdfényes éjszakákat.
Különösen kedveltem azt, amikor télen voltak ilyen estéim; a Hold nagyon magasról (akár 60-70 fok-os magasságból) sütött le rám, és a hófödte tágas udvaron, vagy a hatalmas kertünkben sétálgattam, s eközben a régi 10×50-es Vanguard binokulárommal pásztáztam az eget. Séta, majd távcsövezés, majd újabb túra éjjel a kertben, s újra a távcsöves bámészkodás. Ilyen estéken leginkább a fényes nyílthalmazokat, aszterizmusokat néztem meg, és különösen jól mutatnak a holdfényes égen a vöröses színű csillagok; a vörös szín nagyon szép kontrasztot ad a szürkéskék égen! Valahogy a csillagászkodás mellett ilyen estéken, nagyon tetszett az éjszakai világ is. Mivel jól láttam mindent, egészen magaménak éreztem ezt a napszakot is. Bár legtöbbször csak az udvaron voltam, azért találkoztam sokféle állattal is: baglyok, macskák, kóborkutyák és nyulak. Télen persze jól be kellett öltözni, de azért a hólapátolás vagy egy kis séta a hóban nem hagyja, hogy az ember fázzon.
  
10 - Egy este a hullámokon
Alkalomadtán egészen különleges dolgokat hoz létre a természet; alakzatok, felszínformák vagy jelenségek formájában.  Történt egyszer a távoli múltban, úgy nagyjából tizennégy évvel ezelőtt, hogy a hófödte beregi tájon erős szelek hordták a havat. Arra aemlékszek, hogy legalább két-három napig igen erős szelek tomboltak: pénteken, szombaton és vasárnap. E szelek gyönyörű formákat hoztak létre; dűnéket, fodrokat, barkánszerű alakzatokat. A ház egyik sarkánál hatalmas, méter magas alakzat tekergőzött, az udvar egy másik pontján meg a fű is látszott a turbulencia miatt. A fák törzse mögött hosszú oszlopokban rakódott le a hó. Ám miután megállt a szél, vasárnap éjjel ónos eső esett, s reggelre egészen elképesztő dolog történt. Hétfőn reggel ara lettem figyelmes, hogy az egész udvar és a táj egy befagyott tengerre emlékeztet. A nap sugarai úgy csillogtak a minta csak vízfelületen állnánk. De nem csak távolról! Közelről nézve ugyan ez volt a helyzet; még centikről szemlélve is ámultam a felszín láttán.
Hétfő éjjel természetesen észleltem; a holdfény erős volt, de azért szép volt az ég. A táj igen kísérteties volt. Még inkább egy tavon éreztem magamat. Mellékelek egy fotót, hogy mindenki lássa e különleges hullámokat.


11 - 80/900-as akromát és a Hold
Életem első távcsövét 2002-től egészen 2010-ig használtam, s nagyon sok dolgot felfedeztem vele. A távcsöves megfigyelés alapjait ezen a kis eszközön sajátítottam el. Sajnos ez a kis eszköz is kiszolgált idővel, és már nem lehetett vele minőségi megfigyeléseket végezni. 2011 körül megismerkedtem az MCSE-vel, és bizony ideje volt annak, hogy lecseréljem a kis távcsövet és beruházzak egy komoly műszerbe. Sokáig agyaltam, gondolkodtam és döntöttem; egy jó távcső amit a pénztárcám megenged, könnyen használható és jó minőségű. A választás végül egy 80/900-as Sky-Watcher akromátra esett. Mikor megérkezett és összeszereltem nem csalódtam. Még könnyen hordozható, viszont a nagyobb optikának köszönhetően jobb a felbontása, a hosszú fókusza miatt pedig jó a minősége! Nagyon szerettem vele észlelni mindent, de a legjobb teljesítményt a Hold megfigyelésekor nyújtotta. Még 180×-os nagyításon is szépen muzsikált.
Történt egyszer, hogy arra gondoltam: "Mi lenne ha megpróbálnék fotózni is vele?" Volt egy kis, régi kompakt HP Photosmart R507-es fényképezőgépem. 4,1 megapixeles kis jószág volt, még 2005-ben vettem. Egy kis házi készítésű toldat segítségével a 10mm-es Barium okulár mögé tudtam helyezni és így fotóztam. Annyira jól sikerült ez az összeállítás, és a távcső, fényképezőgép, optikai elemek, stb olyan jól, összehangoltan tudtak működni, hogy nagyon szép fotók születtek. Szerintem ez elsődlegesen annak volt köszönhető, hogy a távcső és az okulár szép képet alkottak. Rengeteg szép korong- és részletfotót készítettem, néha 5-8 km-es felbontással.Sajnos azóta sem tudok ilyen jó felbontású és minőségű képeket készíteni... ahhoz jobban a péntárcám mélyére kellene nyúlni. :-)


12 - Kitűnő átlátszóságú éjjelek
Az elmúlt közel 18 év során sok időt töltöttem az égbolt megfigyelésével. Aki jól megfigyeli a légkört, és viselkedését, hamar rájön, hogy a légkör minősége erősen változó. Jómagam az érdeklődésemből fakadóan (mivel a mély-ég megfigyelés a kedvenc területem)leginkább akkor vagyok elégedett, ha az átlátszóság a lehető legjobb.  Előfordulnak azomban rendkívüli alkalmak, amikor a légkör tisztasága egészen megdöbbentő: a vizuális határmagnitúdó elérheti akár a 7.5-ös értéket is. Évente általában egy-egy ilyen alkalom előfordul, de ezek közül nem mindegyik használható ki.
Nekem az ilyen kitűnő átlátszóságú (főleg téli és kora tavaszi) esték adtak kedvet az alacsonyan delelő, déli mély-ég objektumok megfigyeléséhez. A mellékelt fotó az egyik ilyen rendkívüli éjjel késő délutánján készült: 2006. január 9-én. Ezen az estén csodálatosan tiszta volt az égbolt, ez bizony a képen is megfigyelhető. A napot egy vékony felhő takarta, s látható még így is mélykék az égbolt a közelében.


13 - Első binokulárom
Az én jó öreg barátom!
Manapság az egyik kedvenc megfigyelőeszközeim az úgynevezett binokuláris távcsövek: a népnyel ezeket hívja vadásztávcsöveknek. S valóban; a két szemes betekintésű távcsövek nagyszerűen használhatók az erdőben, mezőn. Nagy mélységélesség, és fényes kép jellemzi őket még szürkület idején is. És a két szemmel történő nézelődés elképesztő térhatást ad a látómezőben.
Az első ilyen eszközömet akkor vásároltam, mikor a gimnáziumban második évfolyamra jártam. Napra pontosan 2005. november 11-e péntek volt az a nap, amikor megvettem a 10×50-es Vanguard BR-1050W binoklit a vásárosnaményi Ofotért szaküzletben...14 ezer forintba került, és kaptam hozzá nyakpántot és egy táskát is. A távcső igen masszív darab volt, gumírozott acélburkolattal - ezt utólag tudtam meg, bár mindig csodálkoztam a nagy súlyán! Mivel november volt, a felhők bizony nem nagyon engedték, hogy kipróbáljam a távcsövet. Aztán ha jól emlékszem pár napon belül, egy eléggé hideg, szeles este csak meg tudtam nézni az eget is a műszerrel. Csak arra emlékszem, hogy a légkör rendkívül tiszta, ám holdfényes volt, mert közel jártunk a teliholdhoz. Ám egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal: két szemmel nézni a csillagokat hunyorgás nélkül, ráadásul kézből?! Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy sétálgatás közben csak felkapom a távcsövet és rögtön megnézem vele amit akarok. Valahogy ez a mobilitás nagyon megtetszett, és tetszik azóta is. Mivel kicsi a nagyítás, és fényes a kép, nagyon sok részlet látszik a látómezőben.
Nagyon sok gyönyörű jelenséget láttam ezzel a kis távcsővel, ami minőségében közepes volt, de értéke számomra felbecsülhetetlen. Minden kezdőnek azt ajánlanám, hogy egy évet töltsön el egy ilyen távcső képességeinek kikutatásával.


14 - Egy poros este
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon rossz átlátszóságú este. 2005 novemberének elején járunk, s éppen véget érni látszik a vénasszonyok nyara. 
Ha emlékeim nem csalnak, a szárazság is hosszúra nyúlt abban az évben: augusztustól kezdve egész szeptemberben és októberben is igen kevés csapadék esett. A levegő nagyon poros volt, ráadásul Afrika felől is jelentős mennyiségű por érkezett Európába. Még sosem hallottam azelőtt arról, hogy Afrikából is érkezik homok közvetlenül, ami a mi fejünkre "hullik". Az érdekes jelenség abban nyilvánult meg, hogy két napon keresztül nagyon opálos volt az égbolt, és esténként a Nap vérvörösen izzott a lenyugvás előtt. Már jó pár fok magasan is bele tudtunk nézni. Valamilyen tudat alatti megfontolásból pont azon a héten két fotót is készítettem a diófánk tetejére felmászva. A "normál" átlátszóságú napon is készült egy kép, meg azután is hogy bejött a por. Az alábbi fotópár nagyon jól mutatja a változást két nap alatt:


15 - Első fényképezőgépem
Az amatőrcsillagász "karrierem" kezdete 2002, és 2005-ben merült fel bennem az, hogy jó lenne az égbolt szépségeit nem csak rajzolni, hanem fényképezni is. A fényképezés más okból is foglalkoztatott: szerettem megörökíteni azt amit látok, gyűjteni az emlékeket. Történt pedig, hogy a ballagásom után a gyűjtött pénzemből vásároltam egy kis fényképezőgépet. Sokat tanakodtam míg végül egy HP Photosmart R507-nél kötöttem ki. A felbontása 4,1 megapixel volt, ami 2005-ben egészen soknak számított. Sajnos teljesen manuális üzemmód nem volt rajta, de kompromisszumok árán nagyon sok szép jelenséget megörökítettem vele. Mindenféle, összebarkácsolt adapterek segítségével távcsővel is össze tudtam párosítani, és úgy fotózni. Nagyon szerettem ezt a kis gépet. Még mindig megvan, bár már nem működik. Igazából a vizuális észleléseket, és a fotózást egymással párhuzamosan végeztem. Egyik kiegészítette a másikat.

16 - Együttállások, szabadszemes észlelések
Nagyon jól emlékszem, hogy a legelső megfigyeléseimet szabad szemmel végeztem és bár megkaptam az első kis távcsövemet, még sokáig szerettem ezt az észlelési módot. A szabad szemes észlelési területek mai napig a kedvenceim; együttállások, korai holdsarlók, na és holdhalók, stb. Sok-sok észlelési területet lehet így művelni. Nem beszélve arról milyen végtelenül egyszerű; csak egy toll kell, meg egy papír és mehetünk is. Bármikor, bárhová, gyalog, mindenféle nehézség nélkül. Elég maximum egy binokulárt magunkkal vinni. Valahogy megvan a szabadsága ennek. Talán ezért is jó így kezdeni az amatőrcsillagászkodást: terhek, cipelni valók és egyéb nyűgök nélkül. Nagyon szerettem az együttállások megfigyelését, mert 20 évvel ezelőtt is voltak táblázatos előrejelzések, kicsit később pedig a legegyszerűbb csillagászati programok is előre jelezték őket. Meg hogy mindig volt mit várni :-) Ugyan így a korai holdsarlók is hónapról-hónapra visszatérő lehetőséget jelentettek egy kis esti, hajnali elcsendesedésre, lelki feltöltődésre. Nagyon jó emlékeim vannak ezekről a pillanatokról időszakról. Pl. még most is élénken él emlékezetemben a 2005. szeptember 1-i Vénusz-Jupiter együttállás, amint kint állok a kapuban és nézem a jelenséget a csodaszép őszi estében. Semmivel sem alacsonyabb rendűek számomra ezek az észlelések, mint a mostani fotografikus megfigyeléseim. Akkoriban még nem is álmodtam arról, hogy valaha ilyen felszerelésem lesz.

17 - A nyugati ablak
Egy korabeli fotóm egy estéről
Nagyvarsányban nőttem fel, és a szülői házunkban sokáig egy szobában "laktunk" öcsémmel. Nagyon
szerettem azt a szobát: hatalmas ablakai voltak, a belső tér kellemes sárgásfehér színű volt így a szoba hangulata is nagyon jó volt. A ház nyugati sarkában helyezkedik el ez a szoba és van egy DNy-i és egy ÉNy-i ablaka. Ezen keresztül nagyon jó rálátásunk volt az esti égre. Emlékszem, hogy télen, nyáron, ősszel és tavasszal egyaránt sokat néztem innen az esti eget. Június környékén a belső bolygók is jól látszottak, s ezt örökíti meg a mellékelt fotó is. A szúnyoghálón keresztül a Vénusz csillog, balra a szomszédunk házának sarka, jobbra pedig a Nagyvarsányi ÁMK épülete és fenyőfája. Bár az olvasónak csak egyszerű sziluettek ezek, ám nekem nagyon kedves emlékeket idéz a látvány. Biztosan mindenkinek vannak hasonló kis "szegletek", helyek az emlékezetünkben melyekhez csupa kellemes dolog társul.

18 - A holdkelte
Csillagászati emlékként minden évszakról eszembe jut valami jellegzetes, valami olyasmi amit más évszakban nem tapasztaltam. Mondjuk minden évszakról bőven lehet ilyeneket felhozni, de vannak olyanok amik nagyon egyediek, érdekes élmények fűződnek hozzájuk.
Történt egyszer, hogy október környékén egy este hazafelé bicikliztem a munkahelyemről. Csak 500 m-t kellett megtennem, amit nem is bántam mert csepergett az eső. Sötét is volt már. Csúnya kellemetlen időjárás volt. Viszont az felvillanyozott, hogy 18:00-kor kezdődött a szokásos csütörtök esti, bibliaóránk, amire nagyon szerettem menni. Családias, beszélgetős esték voltak, jó volt a borongós időben együtt lenni. Mikor 19:00-kor vége lett az alkalomnak, még kicsit beszélgettünk aztán hazafelé bandukoltam. kb. 100 m-t mentem a Kölcsei utcán ÉNy-ra majd ráfordultam a Kossuth utcára ÉK-re. Itt még vagy 200 m volt a házunkig. Ahogy lassan sétáltam, észrevettem, hogy az eső elállt és nagyon hideg lett. Még kabátban, sapkában is fáztam. Feltekintve az égre, hirtelen megláttam az Oriont, a Szíriuszt és más csillagokat. Kitisztult az ég! Folytatva utamat egyszer csak fenomenális látványban volt részem: a fogyó Hold (kb. 75-70%-os volt) nemrég kelt fel, és felkúszott a háztetők fölé. Pontosabban a református templom felett volt. Ekkor fordultam nemrég a Kossuth utcára, és séta közben figyeltem a Holdat. Ezt a holdfázist legtöbbször ősszel láttam, mert ekkor már este felkelt, és hajnalban is magasan járt. Az utca üres, csendes volt, csak egyedül sétáltam, néha megállva. Az udvarra belépve lámpa sem kellett, mert a Hold bevilágított mindent, sejtelmes szürkéskékes fényével. Nagyon jó volt ez a néhány perc, ez a kis szösszenetnyi élmény. 

19 - Első rajzos Vénusz-megfigyelésem
Valami ilyesmi látványban volt részem.
2003 decemberének elején történt ez az eset. Nagyon jól emlékszem, hogy akkoriban már több mint egy éve használtam a kis lencsés távcsövemet, és valahogy nyár vége óta felmerült bennem, hogy dokumentálni kellene azt amit látok. Sokad gondolkodtam azon, hogy ezt miként tegyem. Nyár végén kaptunk egy számítógépet, mely új lehetőségeket biztosított számomra: ez egy Pentium 2-es gép volt, 400 megahertzes processzorral. Akkoriban közepesen jónak számított. Volt rajta 2000-es évjáratú Office és a Wordben sokat írkáltam, Paintban sokat rajzoltam. Egyik este december elején megláttam a kertkapu mellől a Vénusz bolygót. Alacsonyan DNy-i irányban volt, és gyorsan előhoztam a kis távcsövemet. Sajnos a fázisa nem látszott mert a légkör elmosta az élességet. Viszont készítettem Paintben egy kis rajzot és Wordben leírást. Innentől minden megfigyelésemet így archiváltam. Sajnos ez a régi számítógép két év múlva tönkrement így a rajta lévő adatok is elvesztek. A CD-írás, pendrive-ok csak később jelentek meg, így nem tudtam elmenteni ezeket. A floppy-lemezeken pedig édeskevés info volt tárolható.

20 - Napszűrő hegesztőüveg
A következő dolgokról nagyon határozott, ám nagyon hiányos emlékeim vannak csak. Jól emlékszem, hogy 2006 vagy 2007 nyarának végén, szeptemberben két eseményre készültem. Egyrészt foglalkoztatott, a 2008 augusztusában esedékes napfogyatkozás, másrészt egy fedési jelenség is. A fedési jelenségből csak arra emlékszem, hogy nem láttam, és hogy az esti égen a vékony holdsarló fedett el egy bolygót nagyon alacsonyan. De ez mindegy is, ugyanis a lényeg, hogy ezen a késő nyári, kora őszi kellemes délutánon éppen a távcsövemet próbálgattam, melyre napszűrőt szereltem. A szűrő lelke egy MOM hegesztőüveg volt, melyet egy instant Nescafé-kávé kupakjára erősítettem és így tudtam a távcső harmatsapkájára rakni. Nagyon jól láttam benne a nap felszínét, bár erős zöldessárga színe volt benne mindennek. A fedésre abból a szempontból készültem, hogy vajon honnan nézzem meg; mivel alacsonyan történt, olyan hely kellet ahol nem takartak a tereptárgyak. Sajnos a kertünkben, de még a környéken sem nagyon volt ilyen. Csak a vasúti és az árvízvédelmi töltés jöhetett szóba. Igazából a távcső szerelése próbálgatása nagyon jó volt. Nagyon kellemes volt ez a délután.

21 - A déli csillagok felfedezése
A csillagászatban elmerülve hónapról-hónapra, napról-napra felfedez valami újat az ember: új égitestet, új megfigyelési területet, új jelenséget... stb. Így jártam valamikor 2008-2010 között is, mikor új, addig ismeretlen "égterületeket" fedeztem fel. Szó szerint olyan volt ez, mint Cook kapitány expedíciói az öreg, ismeretlen déli kontinensre Ausztráliába. Tudtam, hogy vannak csillagképek -20 fokos deklináció alatt is, de mivel alig látszottak, és mások sem hívták fel rá különösen a figyelmemet nem foglalkoztam velük. Aztán egy nap (valamikor 2010 kora tavaszán, egy kitűnő átlátszóságú estén) úgy adódott, hogy valamit látni akartam déli irányba (talán egy műhold volt), s emiatt felmásztam a létrára, amit a hátsó épület fala mellé állítottam fel. A derekam az ereszcsatorna vonalában volt, így a fejem legalább 4-4,5 méter magasságban tartózkodott. Innen bizony a binokulárommal nagyszerűen elláttam délre. A műholdat figyelve, sok-sok csillagot láttam. Miután a műhold elvonult azonnal visszatértem az Orion "alatt" lévő égterületre és az Égabrosz alapján egy meghökkentően gazdag csillagvilágot találtam. A Puppis- Canis Maior-Columba csillagképek területén barangoltam és teljesen lenyűgözött az, hogy mennyire sok látnivaló van ezeken az égterületeken is. Azóta is megszállottan vadászom a déli csillagvilág égitestjeit, különösen a téli Tejút déli részét. Jó volt felfedezni, jó hogy a "látóköröm" kitágult.

22 - A "Word" korszak
Annak idején, amikor ismerkedtem a hazai amatőrcsillagász mozgalommal nagy elánnal faltam a könyveket. Főleg az "Amatőrcsillagászok kézikönyve" adott számomra meghatározó ismereteket, lökést. Hosszú órákat töltöttem a vásárosnaményi városi könyvtárban, majd rendszeresen kivettem ezt a könyvet. Volt olyan, hogy egymás után több hónapra is meghosszabbítottam a kölcsönzési időt. Ennek pedig az volt az oka, hogy miután másodjára olvastam végig, úgy gondoltam, hogy ezt a könyvet valahogy meg kellene "örökíteni" magam számára. A benne lévő ismeretek, információk pótolhatatlanok voltak akkor. Internet még nem volt minden házban, és a hírek is nagyon lassan terjedtek. Így azt találtam ki, hogy Microsoft Word-ben szépen begépelem amit hasznosnak találok. Először csak a számomra kedvenc témákra gondoltam, aztán hosszú hetek alatt annyira belejöttem és megtetszett a dolog, hogy az egész könyvet és annak minden lényeges információját lemásoltam! Olyannyira komolyan vettem még a könyvben található rajzokat, fotókat is Paintban "megrajzoltam". Három hozadéka is olt ennek: 1. lemásoltam a könyvet, 2. memorizáltam a benne található dolgokat, 3. a Microsoft Office ismereteim rohamosan gyarapodtak. Nagyon hasznosnak találom, ha valamilyen tevékenységben megoldandó feladatok, kisebb "akadályok" gördülnek elénk. Így fejlődhetünk, tanulhatunk, sokszor profitálhatunk ezekből!

23 - Első holdsarlók
Az első holdsarlókkal kapcsolatos élményeim egészen általános iskolás koromig nyúlnak vissza. Most a két legelső emlékemet írom le röviden, melyek közül nem tudom melyik volt a legeslegelső. Talán nem gond...
Történt, hogy egyszer éppen általános iskolai kirándulásra készültünk év vége közeledtével. Még egészen kicsi, 3. vagy 4. osztályos voltam. Ezen a hajnalon az iskola előtti parkolóból láttuk több osztálytársammal a holdsarlót. Megpróbáltam visszakeresni az időpontot az újholdak alapján, de nem kaptam kielégítő választ. Mindegy! A lényeg, hogy nagyon tetszett a Hold, és hogy mennyire vékony. Egy osztálytársam megjegyezte: "Milyen vékony pofája van ma a Holdnak!?"
A másik eset valamikor tavasszal, márciusban történhetett, mikor még szintén általános iskolába jártam. Általában február végén, március elején kezdtük el a csibekeltetést. Ezek a kis jószágok április elejére már kikeltek. Történt egyszer, hogy este amint éppen a kis (már használaton kívüli) nyári konyhába időztem a "pipikkel", és fűtöttem nekik a cserépkályhában kinéztem az egyre sötétebb égre. Egyszer csak a szomszédunk házának a teteje fölött megláttam a nagyon vékony Holdat! Nagyon tetszett a látvány, s főleg, hogy a jó melegből néztem ki a hidegbe és a Holdra!
Azt hiszem ez volt a két első holdsarló-észlelésem. Nagyon kedves emlékek, csak sajnos a pontos időpontokat nem tudom visszakeresni.

24 - Utolsó pillantás az Orion övére
Az évszakok előrehaladtával a naponta csillagos eget fürkésző amatőr azt tapasztalja, hogy a csillagok, csillagképek napról napra mindig kicsit eltolódnak. Ez az eltolódás K-ről Ny-ra tart, azaz bal kéz felől jobbra. Ha heti rendszerességgel megyünk ki ugyanabban az időpontban az ég alá, a látvány nagyon egyértelmű. Miután megjelentek hajnalban, a csillagképek végig vonulnak az égbolton és fél év elteltével lassan eltűnnek az esti égen.  A heliákus kelések, és nyugvások megfigyelése az ókorba nyúlik vissza.
Történt egyszer, egy tavaszias napon május 5-e környékén, hogy épp repülőgépeket nézegettem Ny-i irányban a horizont közelében. Egyszer csak észrevettem egy halvány fénypontot. Gondoltam, hogy egy csillag. Viszont a pontocska mellett feltűnt még két csillag. Ezek egy vonalba rendeződtek, kb. 3,5 fok hosszan. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjek, hogy az Orion övcsillagait látom. Május elején esténként esetleg a Betelgeuze-t láttam már korábban is, de az övcsillagokat még nem. Ugyan ezen az estén a Szíriuszt is megtaláltam hasonló magasságban. Nagyon magával ragadó volt a látvány: "Valószínű, hogy ebben a szezonban többé nem látom már ezeket az égitesteket! Ezek az utolsó pillanatok!" - gondoltam magamban. A szép látvány nem tartott sokáig, az égitestek eltűntek a párában. Azóta is nagyon szeretem a heliákus nyugvások megfigyelését!


25 - A Vénusz újra
E kis emléktöredék címét egy fájlnév adta. 2005-ben járunk, május 20-án. A kis 50/500-as lencsés távcsövemnek volt egy 4×25-ös keresője. Esténként mikor locsoltam a kerti növényeket (répa, zeller, paradicsom, stb) sokszor levittem magammal a kis távcsövemet, és néha megnéztem vele ezt-azt: repülőket, madarakat, távoli házakat, embereket a kertben, stb. A locsolás általában 1-1,5 órát is eltartott, mert a 2300 négyzetméteres kert tele volt növényekkel, olyan volt mint valami kis édenkert. Azt volt a problémám viszont, hogy sajnos a távcsőhöz oda kellett rohangálni, mert nem tudtam a hátamon vinni mindenhová. Egyszer kitaláltam, hogy a kis keresőre nyakpántot rakok, és bizony a nyakamban lógva azt bárhová vihetem magammal. Amikor látok valami érdekeset, csak felkapom és megnézem. A 4×-es nagyítás nem valami sok, de sokkal többet látok mint szabad szemmel. Estéről-estére így locsoltam. Aztán májusban esősebb időszak következett. Már előtte is terveztem, hogy megkeresem a Vénuszt az esti égen (amint kibukkan a Nap mögül), de nem sikerült. Hiába másztam fel az almafára, hiába kerestem, nem találtam. Aztán május 20-án este rögtön meg tudtam pillantani. Nagyon is magasan látszott! Egy hónappal később (mikor már megvettem a fényképezőgépemet) egy fotót is készítettem róla, ennek a címe volt ez: "A Vénusz újra". Egy 17 évvel ezelőtti fotó... mennyi minden történt azóta, s mennyit láttam már a Vénuszt. Furcsa elgondolkodni néha az idő múlásán, s azon, mennyire rövid a mi életünk itt a Földön. Bezzeg a Vénusz, Hold, Nap, a csillagok ugyanazok évezredek óta. Ugyan azt látták az égen 200, 2000 éve is az emberek. Milyen jó, hogy mi is részesei lehetünk!

26 - A nagy hókupac
2004 januárjában igen sok hó esett. Jobban mondva már decemberben is volt hó, de erre jött még egy nagy adag az új év első napjaiban. Sajnos akkor még nem volt fényképezőgépem, így nem tudtam megörökíteni, csak az emlékeim maradtak. Szóval téli szünet után újra be kellett ülni az iskolapadba, bár ez nem volt azért rossz. Nagyon szerettem az általános iskolát mert jó osztályunk volt, egy kis családias iskolába jártam. Viszont az zokon esett, hogy tanulni kellett, még inkább az, hogy nemsokára meg kellett írnunk a központi felvételit, ami a továbbtanulásunkat határozta meg. Ez egy vadonatúj dolog volt, senki sem tudta mire számítson. Eléggé féltünk. 2004 január 15-én aztán megírtuk! Akkor eléggé nehéznek tűnt, sokat stresszeltünk. Hazafelé a buszon sokat tanakodtunk. Kicsit úgy éreztük a semmiben lebegünk... Vártuk a továbbtanulást, de tudtuk hogy nincs már csak pár hónapunk együtt, aztán elválnak útjaink, mindenkit szerte-szét sodor az élet. Pedig gyakorlatilag a társaság nagy részével az óvodát is együtt kezdtük. Szóval érzelmileg nagyon kimerítő, érdekes időszak volt ez. 
Hazaérve a szikrázó napsütésben és a csodaszép havas tájon bandukolva ezek a gondolatok keringtek bennem. A következő napokban még több hó jött és egyszer csak hazaérve az iskolából egy óriási hókupacot láttam az udvaron. Öcsémmel kitaláltuk, hogy készítünk egy lesiklópályát rajta. Az éjjelek alatt keményre fagyott, majd 1,5 méter magas rakás nagyon jó csúszó pálya volt. Egészen sötétedésig csúszkáltunk minden nap, s közben napról napra figyeltük az egyre dagadó Holdat az esti szürkületben. 
A mai napig kellemes emlékek ezek az esték számomra. Jókat beszélgettünk, mókáztunk, bár közben félelmekkel vegyes izgalom volt bennem a jövő miatt. Vajon hogy sikerült a felvételi?! Vajon ki tudjuk-e együtt használni ezt az utolsó időszakot a barátaimmal? 

27 - Egy hónap a Merkúrral
Manapság nem sokszor észlelem a bolygókat. Sajnos ennek oka az időhiány, és hogy észlelőhelyem (egy 3. emeleti erkély) sajnos nagyon rossz tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek ehhez az észlelési területhez szükségesek lennének. Bő nyolc évvel ezelőtt azonban még a nagyvarsányi tiszta, sötét és nyugodt égbolt az enyém volt, rendelkezésemre állt. Ekkor 2014 tavaszán a Merkúrnak egy igen kiemelkedő esti láthatóságára került sor. Szinte egész májusban, és június elején is remek volt a láthatósága. Legelőször május 8-án pillantottam meg a bolygót a kertünk legvégéből. Ekkor még eléggé halovány volt, s nagyon alacsonyan látszott a tiszta, ám kissé párás égbolton. A binokulárommal kiszúrtam a közelében lévő Fiastyúkot is! Ahogy telt az idő egyre jobban látszott a bolygó, s 10 centis távcsövemmel is egyre szebb részletek látszottak. Munka után hazaérve a kerti teendőket végeztem, majd este 20 óra körül a talicskán letoltam a felszerelést a kert végébe, és észleltem. A szomszédok néha megbámultak, de alapvetően fantasztikus volt minden alkalom amikor a Merkúrt láttam: nyugodt, csendes tavaszi esték. Május vége felé már annyira magasra emelkedett a bolygó, hogy a felső udvarról is láthattam, így nem kellett lecipelni az eszközöket a zötykölődős úton. Az egyre fogyó sarló fantasztikus volt, még a keresőtávcsőben is ívesnek mutatkozott. Aztán beléptünk a júniusba és elkezdődött a versenyfutás: a Merkúr egyre vékonyabb, halványabb lett és egyre közelebb került a horizonthoz. 3-án és 5-én ismét le kellett mennem a kertbe észlelni. Június 6-án pedig éppen csak rá tudtam állítani a távcsövet az alig 9-10%-os Merkúrsarlóra! Észlelni azonban nem tudtam, mert túl alacsonyan volt. Ekkor gyorsan felvittem az eszközöket és binokulárommal biciklire pattantam. Elgurultam a magas vasúti töltésre egy átjáróba, és 21 óra 25 perckor az utolsó pillantásokat vetettem a bolygóra ebben az elongációs időszakban. A narancsos-vöröses mosolygó ív lassan eltűnt ÉK-en a párában. Sajnos sejtettem, hogy másnap már nem tudom majd megtalálni a bolygót, ami be is igazolódott. Rajtam kívül csak egy ember, Bajmóczy György követte  a legbelsó bolygót majdnem egy hónapig.
Fantasztikus volt ez az időszak! Páratlan élményekkel, tapasztalatokkal...

28 - A tavaszi sarlóhold látnivalói
2006-ban még amatőrcsillagászati pályám elején jártam, gimnazista voltam. Általában a tavaszi délutánokat és estéket a kertben töltöttem. Nagyon szerettem kertészkedni, főleg a kezdeti munkákat kedveltem: eltervezni mi, hol legyen, kihúzni a sorokat, locsolni az ágyásokat. Nagyon szerettem hogy ilyenkor a napok, tiszták, ragyogó napsütésben bővelkedők és szelesek voltak. Még ha hidegebb is volt a levegő, a forrón, élesen tűző nap délutánra felmelegítette a talajt, így a föld közelében valósággal melege volt az embernek. Hagymaduggatásnál, a magok elszórásánál ez az 50-70 cm-es kis talajközeli meleg légréteg éppen elég volt, hogy kellemesen érezzem magamat.
A szép holdsarló 2006.04.30-án este.
Általában estébe nyúlóan dolgoztam, nap végére már csak a locsolás maradt. Amíg a kis locsolókkal le-fel sétáltam, általában már a tájat, az eget fürkésztem: "Vajon milyen lesz az esti észlelőidő?" Ilyenkor tavasszal nagyon-nagyon kedveltem (és kedvelem is) a magasan járó vékony holdsarlót. A pár napos Hold is nagyszerűen, és sokáig látható. Sok szép estét töltöttem el így a kertben, a vetemények és a szürkületi égbolt társaságában. Nem beszélve arról, hogy a hatalmas kert egy állandó izgalmas játszótér volt.
Egyik este, amikor éppen a holdat figyeltem szabad szemmel munka közben, eszembe jutott, hogy a binokulárt is lehozom és néha azzal is észlelek. Aztán távcsövezés közben eszembe jutott, hogy akár le is fotózhatnám a holdat a kis fényképezőgépemmel. Miután végeztem, felmentem az udvarra és a távcsőhöz tartva a gépet, készítettem képeket. A legjobban sikerült kép itt balra látható. Ezen nagyszerűen látszanak a Hold főbb alakzatai. Ez a kép 2006.04.30-án készült 19:57 KözEI-kor. Annak idején már ezt is valami fantasztikus eredménynek tartottam: "Végre lefotózhattam a Holdat!"
Nagyon kedves emlék ez az este, és a többi is, melyeket így tölthettem el gyerekként, tinédzserként. Kifejezetten öröm, hogy nem kocsmákban, szórakozóhelyeket múlattam, pocsékoltam feleslegesen az időmet, hanem ilyen élményeket gyűjtöttem.

29 - Éjjeli madárének
Történt egyszer 2015 április 30-a éjszakáján, hogy jóbarátommal, Virág Attilával sokáig beszélgettünk és sétáltunk Nagyvarsány utcáin. Egészen éjfélre járt az idő, amikor még mindig a falu központjában beszélgettünk. Az idő nagyon kellemes volt: langyos tavaszi levegő, egy csipetnyi orgonaillattal, az égen pedig a növekvő, már igen vaskos holdkoronggal. Beszélgetés közben a Holdat is figyeltük és láttuk hogyan közeledik a látóhatárhoz. Az este azonban még emlékezetesebb volt, amikor éjfél körül egyszer csak a távolból fülemüle énekére lettünk figyelmesek. Nem is egy madár énekelt mert különböző irányokból hallatszott a madárének. Nagyvarsány kicsi település, így a madárnóta a mezőről, szántóföldekről érkezhetett. A tökéletes csendben mindenféle neszt hallottunk, és egyszer csak az is feltűnt, hogy madarak repkednek a távolabbi fákon. Amikor az egyik madár közelebb jött és megszólalt, akkor derült ki, hogy ffülemülék énekelnek és repkednek. 
Hajnalban és esténként már régebben is sokat hallgattam őket, de azt nem gondoltam, hogy még az éjszaka közepén is aktívak ezek az állatok. Még egy kis verekedést is láttunk két hím között!
Szóval nagyon emlékezetes volt ez a szép este, igazán tavaszias jellege volt az évszak minden fenomenális szépségével! Tavasszal azóta is sokat hallgatom éjjelente: Debrecenben is, de a leginkább Nagyvarsányban. Sajnos a városnak még éjszaka is van egy monoton alapzaja, de azért a közeli madarak éneke ott is hallatszik. Nagyon hálás vagyok, hogy ezek a kis élőlények a tavaszi távcsöves észleléseket ilyen módon is színesítik!

30 - Elszalasztott holdsarlók
Az emlékek közé legtöbbször olyan történeteket írtam le eddig, melyek nagyon pozitívak voltak. Vagy sokat tanultam egy-egy ilyen alkalommal, vagy valami feledhetetlen történt velem. A mostani történet sem egy rossz eseményt takar. Inkább azért írom le, hogy láthassa az olvasó mit csinálnék másként ha visszamehetnék az időben. Vagy milyen lehetőségeket szalasztottam el.
A holdsarlók észlelése az egyik legkedvesebb terület ami megfogott az amatőrcsillagászat berkein belül. Több eszközömet kifejezettem azért vettem, építettem az évek folyamán, hogy a korai holdsarlókat megfigyelhessem. Volt nekem azonban egy olyan masinám aminek a képességeit viszont nem használtam ki sajnos. 2008-ban vásároltam egy Olympus SP 550UZ digitális kamerát, mert már a régi kis fényképezőgépem kezdett elavulni. Az 550UZ-nek volt egy nagyszerű tulajdonsága, hogy 18×-os optikai zoom-ot lehetett vele elérni. A teleobjektív és a lencserendszer maximális tele állásban 250mm-es fókuszt ért el. A régi képeknek melyeket ezzel a géppel készítettem olyan jó a felbontása, mint a mostani teleobjektívemmel készült képeimnek. Persze kicsit lágyabbak ezek, de nagyon jók, főleg a 2008-as viszonyokhoz mérve. Viszont hiába kutakodtam holdsarlók után, az adott 3-4 évben alig találtam ilyen jellegű észlelést.
Nagyon sokszor elgondolkodtam, hogy miért terelődött el a figyelmem a holdsarlókról, pont ebben az időszakban? Mikor volt egy ilyen fantasztikus eszközöm a fotózásukra... Stellariumban többször visszalapoztam 2008-2012 környékére és a kora tavaszi égen fantasztikus észlelési lehetőségek voltak akkortájt! Nagyon bánom, és sajnálom, hogy kihagytam ennek az időszaknak a nagy lehetőségeit. Igyekszem odafigyelni arra, hogy ne történjen meg hasonló ezek után.
 
31 - Első csillagászati térképeim
2001-ben kezdett el komolyabban érdekelni a csillagászat. Volt néhány könyvem, melyeket olvasgattam a témában, de ezek egyike sem volt arra alkalmas, hogy a megfigyelő csillagászatról bármit is megtudjak. Valamikor ugyanebben az évben a nagyvarsányi általános iskola könyvtárában találtam egy fantasztikus könyvet: Joachim Herrmann - Csillagok (1999). Ezt a könyvet hazavittem és elkezdtem olvasni. Gyakorlatilag a könyv egésze a magfigyelő, észlelő csillagászatról szól, és annak mindenféle területéről. Nap, Hold, bolygók, csillagképek, csillagtérképek stb. Elkezdtem olvasni, és nem bírtam letenni: a térképek, jelölések, tematika szinte tökéletes volt. Azóta sem találtam olyan könyvet amelyet hasonló magabiztossággal egy teljesen kezdő kezébe nyomnék. Mivel könyvtári könyv volt, nem tarthattam a végtelenségig magamnál. Ezért elkezdtem legalább a térképeket kis füzetekbe lemásolni a magam módját. Azután ezek a kis másolt, térképek vezéreltek a éjjeli kalandozásaim során az égbolton. A legfényesebb objektumokat így is meg tudtam találni, és azonosítottam sok mindent szabad szemmel. 2002 karácsonyától pedig már távcsöves megfigyelőként ténykedhettem. A füzet még azóta is megvan emlékként. Jó visszaemlékezni arra, hogyan kezdtem el ezt a hobbit és hová jutottam azóta. Nem panaszkodhatok: olyan eszközeim lettek, és olyan mennyiségű információhoz jutok hozzá melyekre akkoriban még csak elképzelésem sem volt. Egészen más világ van most mint bő 20 évvel ezelőtt!

32 - Napnyugta és kondencsíkok
Nagyon szeretem a repülőket nézegetni, és nagyon szeretem a szürkületi időszakot is. Akár hajnalban, akár este, szívesen nézegetem a sötétedő égbolton a bársonyosan vörösre festett felhőket. Különösen kedveltem Nagyvarsányból nézni azt, ahogyan a szürkületi égen a repülők vitorlánzak. A főbb ÉNy-DK-i irányú légifolyosók Nagyvarsánytól Ny-ra helyezkedtek el, így este nagyon sok járat volt megfigyelhető. Többször szórakoztam azzal, hogy megpróbáltam a lehető legmesszebb lévő gépeket megpillantani. Binokulárral 200km-re haladó gépeket is megfigyeltem a diófánk tetejéről. A Szabadságtanya irányába kellett tekintenem, arra figyeltem meg a legtöbb gépet, amint oda s vissza haladtak. Ez addig tartott míg az egyre alacsonyabban lévő nap megvilágította őket. A kondenzcsíkok színe, hossza, láthatósága függött a levegő tisztaságától, felhőzettől, a magaslégköri szelektől. Nagyon érdekes volt látni, hogy mikor melyik "hozzávaló" hat markánsan.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszenek ezek a bejegyzések...néhol magamra ismerek ahogy olvasom.... "kis lépésekkel...lelkesen előre megismerve az eget..." Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Én köszönöm neked István! És én is szívesen olvasgatom a te történeteidet is! :-)

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok Viktor az áldozatos és kitartó munkádhoz és a blogodhoz, amit öröm és élmény olvasni. Kívánok a továbbiakban is ezekhez Neked jó erőt és egészséget és nem utolsó sorban remek egeket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz Tamás! Nagyon köszönöm a kedves szavakat és örülök hogy tetszenek ezek az élmények melyeket megosztok! :-)
      Minden jót kívánok én is neked!
      Viktor

      Törlés